Az ember álnaívan azt gondolná, a diplomácia arról szól hogy a felek finom körmondatokban kerülgetik a forró kását és egy-egy mellékesnek tűnő jelző használatával küldenek fontos üzeneteket a másiknak, ügyelve arra, hogy mindezt az udvariasság, a tisztelet, a jóindulat és az arcokról le nem olvadó mosolygás légköre vegye körül.

Nahát, errefelé ez nem így van. Hanem úgy, hogy olyanokat mondunk a másik ország köztársasági elnökéről, hogy az

szándékosan provokál... nem mond igazat... nem akar mást, csak provokálni és rosszat tenni.

Van egy régóta pofozgatott posztom, ami az istennek se akar elkészülni. Ennek kapcsán régi fényképek után kutakodtam az interneten, és egy ismerős képbe botlottam, ami talán megér egy rövidke külön posztot.

Óvodás-kisiskolás gyerekkorom egyik fontos emléke a fényreklám. Ebből az időszakból persze csak halvány emlékképeim vannak, amire mégis nagyon elevenen emlékszem, az az Erzsébet és Szabadság híd közötti pesti partszakaszon található neonreklámok sora: azokat mindig élvezettel bámultam. Sajnos ezekről a Duna-parti fényreklámokról nem találtam fényképet, pedig azokat is szívesen nézegetném. Viszont rábukkantam az alábbi képre, amely egy másik hajdani kedvencemet ábrázolja:

Az írja az Origo, hogy:

Az érzés valószínűleg nem egyedi, legalábis remélem, hogy mások is élvezik, ha hasonló helyzetbe kerülnek. Arról van szó, hogy apának lenni jó. Szuper jó.

Azt a részt, amikor van az embernek egy kétéves meg egy hatéves lánya, azt kifejezetten élvezem. Azt nem tudom, mennyire fogom élvezni, amikor mondjuk 14 és 18 évesen hozzák majd haza a szörnyűbbnél szörnyűbb hippiket, meg éjjel fél tízkor a körmömet fogom rágni, hogy hol a francban csábítják el őket valami idétlen kamaszok vagy sima mosolyú liliomtiprók, de az biztos, hogy most élvezem. Egyelőre ugyanis én vagyok az egyetlen pasi az életükben.

Balatonlellén üdültünk egy hetet. Visszatérő vendégek voltunk a Lellepark apartmanházban, ami meglepő lehet azok után, hogy tavaly eléggé lehúztam őket.

Autóvásárlásra adtuk a fejünket. Ez rengeteg "élmény" forrása volt az elmúlt pár hónapban, ezúttal a Nissan Gablini által szolgáltatott tapasztalatokról fogok mesélni.

A PromontorBlog fejlécképe öt fényképet tartalmaz. Csupa olyan helyről, ahol valamikor jártam. Nem teljesen lehetetlen kitalálni egyik helyszínt sem, de azért nem egyszerű. Ez a poszt lerántja a leplet a harmadik fénykép rejtélyéről. Ami kivételesen nem Finnországban készült.

Reggelenként a Budaörsi úton hatalmas dugó alakul ki a város irányába. Ez érthető, rengetegen laknak az agglomerációban (Budaörs, Törökbálint, Érd, stb.), közülük sokan visszajárnak a városba dolgozni.

Azt mondta a Zalkotmánybíróság, hogy ne legyen népszavazás, mert okafogyott. Ez tulajdonképp nem meglepő, Jácint már a múltkor megmondta, hogy így lesz, és igaza is lett.

Hallom az Inforádión, hogy Bugár Béla kilépett a szlovákiai Magyar Koalíció pártból és új pártot alakított Híd Most néven. A most szót persze fonetikusan, s betűvel ejtik.

Csak tudnám, miért? Nem tudnák, hogy a most szó jelentése szláv nyelveken híd, az s betűvel írt hang ejtése pedig sz?

Persze a most ugye magyarul is jelent valamit és ha nagyon akarjuk, akkor az új párt neve értelmezhető lenne csak magyarul is. OK, kicsit hülyén hangzik, de kifejezhetné, hogy nincs idő késlekedni, tenni kell, építeni azt a fránya hídat. Csak hát ez egy erőltetett belemagyarázás, nem pedig az eredeti jelentés. Ne tudná az Inforádió, hogy az új párt neve szándékosan kétnyelvű?

Biztos tudják, nem hülyék. Akkor meg mire ez a magyaros, félrevezető kiejtés? A fene se érti...

Olvasom, hogy ügy van megint Újbudán: Az egyik fél aszondja, hogy bagóért, ráadásul illegális módon jutott a Futureál egy szuper építési telekhez a Budaörsi út mellett, amire aztán majd felhőkarcolót épít, nyilván milliárdos haszonnal. Aztán jön a cáfolat a fejlesztőtől, hogy nem is.

Na, mondom, ez nekem való téma, hiszen egyfelől született ingatlanszakértő vagyok, másrészt meg akkor jól elverhetem a port a korrupt politikusokon, meg a velük összefonódó korrupt üzletembereken: ez olyan aktuális téma Újbudán. Arról nem is beszélve, hogy ismerem is a helyet, szoktam arra járni elég gyakran.

A Kopaszi Gáton sétáltunk a minap (még bőven az árvíz előtt, csak el voltam maradva a poszt megírásával). Kellemes vasárnap délután volt és most először olyan sokan voltak a gáton, hogy a parkoló teljesen megtelt.

Az első árvízemet 1991-ben láttam. Éppen életem első és egyetlen Interrail-es utazásáról tértem vissza, magammal hozva egy holland ismerősömet, amikor Budapestre megérkezett egy nagy nyári árhullám. Nem akármilyen árvíz volt, a felső rakpartot nyaldosták a hullámok, szépen körbe is volt rakva minden homokzsákokkal. Én meg még egy picit büszke is voltam, hogy a "szokásos" nevezetességeken túl egy ilyen speciális eseményt is megmutathattam. Ami persze valószínűleg szamárság volt, mert pont egy hollandus nálunknál ezerszer többet tud a víz erejéről, úgyhogy nem lehetett olyan nagy unikum számára, amit látott.

Aki nem tudná, mitől evolúció: hát ettől.

Ez az, máris szebb a világ! Megvan az EB részvétel és megvan a reváns is, elpáholtuk az atyafiakat! A nők után a srácok is megmutatták, hogy ki az úr a háznál, hasonló stílusban is: két szoros egygólos meccs (persze a lányok nyertek, a fiúk meg kikaptak, ami nem kis különbség!) után után két 11 gólos agyonverés következett.

A szakmai értékelést ezúttal elhagynám, mindenki szuper volt, aki netán nem, még az is. A szlovákok meg nem bírták a lélektani terhet, mindenki saját árnyéka volt, aki netán nem, még az is. Ebben (is) megmutatkozott a különbség ma délután.

Na, abba is hagyom, erre a szezonra eleget írtam kézilabdáról, majd ősszel. A magyar átokról szóló feljegyzést meg meghagyom egy szlovák bloggernek: lesz miről írnia...