HTML

 

PromontorBlog

Mozik, utazások, fotózás. Budapest, Újbuda. Fogyasztóvédelmi füstölgések. Sportkommentárok. Sörélmények. Rendkívül eredeti, ugye...

Friss topikok

Címkék

Ők meg látogatnak

free counters (2008 november 28. óta)

Őket hirdetem

Bloggerunió

Magamat hirdetem

Első Magyar Háromcsillagos SuperBlog!

Ezt szívom

Budapest szmogtérképe

Ehhez próbálom tartani magam

Ehhez próbáld tartani magad

Creative Commons Licenc

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda VB 2011

Férfi kézilabda VB 2011

Női kézilabda EB 2010

Női kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda VB 2009

Férfi kézilabda VB 2009

Női kézilabda EB 2008

Női kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Női kézilabda VB 2007

Női kézilabda VB 2007

Promontor budapesti épületeket pontoz

2020.04.02. 08:23 promontor

Volt nekem egy sajnálatos módon elfeledett posztom Budapest építészetéről. Kb. tíz éve írtam, ezért arra gondoltam, megint írok a témáról.

Mivel a véleményem általánosságban nem változott és Budapest is nagyjából ugyanúgy néz ki, mint tíz éve, ezért ebben a posztban megpróbáltam olyan épületekről írni, amelyeket az elmúlt tíz évben "kaptunk", illetve olyanokról, amelyeket a közeljövőben fogunk megkapni (vagy nem, sose lehet tudni...). Lesz a listában egész pofás is, de sajna lesznek bűnrondák is.

Pontozás

Le is pontoztam őket, egy +5...-5 közötti skálán, amit nagyjából az alábbiak szerint kell értelmezni:

  • +5: A világ nyolcadik csodája, évszázadok múltán is büszkék lesznek rá utódaink és turisták százezreit fogja a városba vonzani.
  • 0: Nem igazán szép, de nem is ronda. Ha nem épült volna meg nem hiányozna, de ha már itt van, hagyjuk meg, nem ront a helyzeten.
  • -5: Ocsmány, bűnronda förmedvény. Emberiség elleni bűntett, amit lehetőleg azonnal le kell rombolni. A létrehozóit meg örök életre eltiltani minden építészeti tevékenységtől.

A köztes pontok nagyjából értelemszerűen kevésbé szélsőséges véleményt jeleznek, azzal, hogy az előjelek az alapvető véleményem irányát fejezik ki.

A pontozásról még annyit, hogy

  • A "jobb, mint ami régen a helyén volt" érv nem játszott. Vagy legalábbis nem nagyon. Arra semmiképp sem volt elég, hogy önmagában pozitív értékelést kapjon a kérdéses objektum: nem ahhoz viszonyítottam, ami volt, hanem ahhoz, ami lehetett volna. Ha az adott helyen szerintem valami mást, jobbat is fel lehetett (sőt, kellett!) volna építeni, akkor az valószínűleg negatív tartományba taszította a pontszámot.
  • Ugyanakkor igyekeztem elvonatkoztatni attól, hogy mi volt a véleményem az épület megépítéséről. Tehát attól, hogy én személy szerint elleneztem a létrehozását vagy mondjuk dühös voltam az építés esetlegesen gyanús körülményei miatt, attól még maga az épület sikerülhetett jól.

Gyengébbek kedvéért

Leszögezendő néhány alapvetés, amit persze természetes, de azért nem árt szájbarágni:

  • Ez egy szubjektív lista.
  • Nem feltétlenül a legfontosabb épületek kerültek bele, hanem azok, amelyeken valami miatt megakadt a szemem, vagy valamilyen ok miatt markáns véleményem van róluk.
  • A pontszámok természetesen csakis az én személyes véleményemet tükrözik, amit nem kell elfogadni és lehet vele kulturáltan vitatkozni.

Amiket gyűlölökbad.gif

Sokat gondolkoztam, milyen sorrendbe tegyem az épületeket. Volt piszkozat Pest-Buda felosztással, aztán később lett Pest-Buda-Dunamente csoportosítás, végül azonban átszerveztem az egészet: ez egy szubjektív lista, tükrözze hát a sorrend az én értékítéletemet. Azt pedig, hogy a rondákkal kezdem, azért van, hogy a poszt végkicsengése pozitív legyen.

De a végkicsengés még messze van, addig át kell küzdenünk magunkat pár ocsmányságon. Lássunk neki.

Duna Aréna

Itt van rögtön a Duna Aréna, minden idők legjobb, legcsodálatosabb, legeslegebb úszó vb-jének színhelye.

dunaarena_478x214.jpg

(Duna Aréna, forrás: Google Maps)

Kár, hogy minden idők legrondább presztizsuszodáját sikerült felépíteni, amely nagyjából egy parkolóház építészeti szintjét képes megütni. Mindezt a Duna partján, egy olyan helyen, ahova bátran lehetett volna egy formabontó, extravagáns, könnyed, bátor épületet is tervezni, aminek valóban csodájára járnának a világból, ha mások nem, hát az építészet kedvelői. És persze mindezt azok után, hogy azt a bizonyos formabontó, extravagáns, könnyed, bátor épületet be is igértük a nemzetközi úszószövetségnek a rendezésre beadott pályázatunkban. De mint megtudtuk, az "csak egy blöff" volt...

Duna Aréna pontszám: -5

A rövid szöveg ne tévesszen meg senkit: gyűlölöm ezt a fantáziátlan, semmilyen, ormótlan épületet, a magyar középszerűség monumentális emlékművét! Robbantsa már fel valaki!

Yacht Irodaház

Egy épület, amelynek egyetlen "mentsége" talán a jelentéktelensége. Felteszem ugyanis, hogy nem sokan ismerik: a beszédes nevű irodaház a Budaörsi út éke. Nem is tudom, kell-e ehhez az objektumhoz kommentár. Igazán nem vagyok híve a fantáziátlan kockaépületeknek, de ha ez az alternatíva, akkor kérem vissza a kockaformát!

yachtirodahaz_2019_10_08_pano_478x233.jpg

(Yacht irodaház, forrás: saját képek)

Yacht Irodaház pontszám: -4

Ja, hogy ez egy yacht? Nahát, milyen szellemes...

Hotel Clark

Nem tudom, a fenti név alapján hányan jönnek rá, melyik épületről beszélek. Nos, a Clark Ádám téri körforgalom előtti új hotel az.

Nem állítom, hogy könnyű ide jó épületet tervezni. Egy picike foghíjtelektről van szó, ahol ráadásul az eredeti, a háborúban lerombolt épületnél csak egy jóval kisebb új épület fért el a körforgalom miatt. Nochdazu a Lánchíd-Alagút tengely mellett, a budai panoráma egyik legérzékenyebb helyszínén található, ide nem építhető akármi, hiszen könnyen tönkreteheti a Vár és a budai Duna part panorámáját.

De építhető-e ide bármi?

2007-ben meghírdettek egy tervpályázatot, amely egy bátor, építészetileg radkális tervet kért erre a helyre, azaz a klasszikus illeszkedjek-e vagy domináljak kérdésre az utóbbi választ adta. Pontosabban kereste. Megtalálni nemigen találta, a beérkezett tervek szerény véleményem szerint egytől egyig szörnyűek voltak. Szerencse, hogy nem valósultak meg.

Ezután a másik irányba indult az építtető és megpróbált egy többé-kevésbé illeszkedő tervet készíteni. Persze az "illeszkedést" azért a kortárs építészet, illetve a szükséges négyzetmétercélkitűzés keretei között kellett érteni, arról tehát szó se lehetett, hogy mondjuk az eredetihez hasonló épület készüljön, hiszen az üzletileg teljesen életképtelen lett volna. Így született egy erősen középszerű terv, ami igazából senkinek se tetszett: a "konzervatív" közízlésnek még így is túl modern volt, a "progresszív" építészek meg fanyalogtak, hogy túldíszített, meg nem elég bátor.

Ennek ellenére az épület ezen terv alapján épült meg, két változtatással, szerintem mindkettő rontott rajta. A kisebbik probléma, hogy az eredetihez képest egyszerűbb, dísztelenebb lett a homlokzat. Ezt tudtommal a terv építész bírálói javasolták, ami nem lep meg, a mai építész fősodor nem szereti a homlokzatot díszítgetni. Pedig szerintem az adott helyen, a tér többi épületét elnézve nem lett volna az olyan rossz. A második, nagyobb bajt okozó változtatás egyben a legrejtélyesebb is, ugyanis egyáltalán nem világos, ki mikor döntött róla, ki fogadta el így és egyáltalán miért. Ez az épület színét érintette, az addigi világos, a szomszédos épületekkel legalább színben harmonizáló terv helyett egy sötét, kirívó, oda nem illő színt kapott az épület. Hogy miért, az rejtély. Érthetetlen és védhetetlen.

clarkhotel_2019_12_16_003c_478x193.jpg

(Hotel Clark, forrás: saját kép)

Ez van, kaptunk egy elég ronda épületet, aminek kb. három pozitívuma van: jobb, mint a foghíj, amire épült, méretileg nem nyomja agyon a környezetét (ha a Bank Centerre, vagy a Duna Intercontinentalra gondolok, ennek örülni kell) és jobb, mint a korábban ide tervezett épületek. Sajnos a jobb az még nem jó.

Hotel Clark pontszám: -3

Nehéz dolog ez. Nem tudom, mit kellett volna ide építeni, de az, ami van, akkor se tetszik. És az a sunyin végrehajtott színváltoztatás, azért valakinek szívesen levágnám a kezét...

Városliget

Pontosabban igazából a "múzeumnegyedről" szeretnék véleményt nyilvánítani elsősorban.

A Városliget megújítása ellen alapvetően nincs kifogásom, amíg ez olyan dolgokat jelent, mint a parkok rendbetétele, játszóterek, futópályák, kutyafuttatók, padok, sétányok megújítása. Sőt, azzal is egyetértek, hogy az autóforgalmat és a parkolást kiszorítsuk. (Ha ez mélygarázst jelent a itt-ott a terület szélén, ám legyen.)

De a Liget Projekt nem csak ezekről szól, hanem komoly  építkezésekről is.

ung_eny_478x261.jpg

(Az Új Nemzeti Galéria látványterve, forrás: ligetlatvany.hu)

Az alapkoncepció tudtommal Baán Lászlótól származik, legalábbis nekem volt szerencsém egy hosszú interjút végighallgatni vele sok évvel ezelőtt az Inforádióban, ahol igen szuggesztíven érvelt a városligeti múzeumi fejlesztések mellett. Sajnos azonban hiába az múzeumigazgatói érvözön, ha az alaptétel hamis: Baán László szerint ugyanis az újonnan felépítendő Múzeumi Negyed majd turisták pluszmillióit fogja Budapestre hozni és ilyenformán minden befektetett forint bőségesen meg fog térülni, hiszen Budapest Párizshoz vagy Bécshez hasonló múzeumi szuperközpont lesz.

Na ez az, amiben nem hiszek és amit semmilyen reális számítás nem támaszt alá. A valóságban igen kevés olyan múzeum van a világban, amely többmillió külföldi turistát vonzana és ezek többsége a benne található világhírű tárgyak okán képes erre, azaz a turistamilliók olyasmiket akarnak látni, mint a Mona Lisa, a Milói Vénusz vagy a Rosetta-kő. Ilyenünk nekünk nincs, ergó hiába húzunk fel egy pofás múzeumi negyedet akárhol, arra nem fognak turistamilliók idejönni. Arról meg nem tudok, hogy a Mona Lisa Pestre jönne.

Szóval bármennyibe is fognak kerülni az új múzeumaink, felesleges abban reménykedni, hogy az egy anyagilag megtérülő befektetés lesz. Persze ez nem zárja ki azt, hogy áldozzunk a kultúrára, de akkor nézzük meg, van-e értelme racionálisan ezeknek az új múzeumi fejlesztéseknek:

  • Általában ellenzek bármely új múzeumot a Városligetben. Van már ott a környéken elég. A park maradjon park, az se baj, ha visszazöldítünk korábban beépített-lebetonozott területeket. Ha mindenáron új múzeumot akarunk, építsük inkább valamelyik rehabilitálandó rozsdaövezetbe, az lenne a helyes városfejlesztési irány. Ha jól sikerül, egy rehabilitált gyártelep is hozhat turistákat, bár persze nem ez a fő cél.
  • A Nemzeti Galéria jelenleg a várban van, a Budavári Palotában. Szerintem jó helyen. Ha pl. a franciáknak és az oroszoknak megfelel egy volt palota múzeumként, akkor talán nekünk is megteszi. Totál felesleges pénzkidobás elköltözteni. A palotán lehetne javítani, a hatvanas-hetvenes évek felújításának eredményeképp kialakult belsőre ráférne az átalakítás és a palota egy-két dísztermét akár helyre is lehetne állítani (illetve ez újjáépítést jelentene tudtommal), de ez nem indokolja a múzeum elköltöztetését. Ráadásul egy létező gyűjtemény áthelyezéséről nehezen hihető, hogy új turistákat vonzana a városba.
  • A Néprajzi Múzeum korábbi helye ugyan egy gyönyörű szép palota volt (a volt és jövendő Kúria), de múzeumnak nem volt igazán alkalmas, tehát ebben az esetben a költöztetés indokolt, bár megjegyzem, hogy turistacsalogatás szempontjából a régi lokáció jobb volt, mert a látogató a múzeum mellett egy szép palotát is megtekinthetett egyben, márpedig ez a vonzerő a költöztetéssel elveszik. De miért kell ezt az épületet a Ligetbe helyezni? Miért nem lehet neki más helyet találni az első pontban említett érv alapján? (Mondom ezt úgy, hogy ennek a legkevésbé zavaró a helye és ennek a legpofásabb a terve, már persze ha tényleg az és úgy valósul meg, ahogy a látványtervek mutatják...)
  • A Magyar Zene Háza új múzeum lenne, ráadásul a koncepció érdekes is, hiszen kifejezetten általános zenei múzeumból nincs olyan nagyon sok. De miért kell ezt az épületet a Ligetbe helyezni? Miért nem lehet neki más helyet találni az első pontban említett érv alapján?
  • Nem elhanyagolható probléma, hogy a projekt egynémely épülete veszélyezteti Budapest világörökségi státuszát: hírek szerint az UNESCO komolyan fontolgatja, hogy Budapestet a veszélyeztetett helyszínek listájára teszi. Ennek fontosságáról lehet persze vitatkozni: nem gondolom, hogy a státusz esetleges megvonása után összeomlana a budapesti turizmus, ugyanakkor jót biztosan nem tenne a város hírnevének, ami legalábbis kínos egy olyan projekt esetében, amelynek egyik hivatalos indoka, hogy növelje Budapest turisztikai vonzerejét. Azt gondolom, összességében elég nagy öntökönszúrás lenne, ha emiatt Budapest nem lenne többé rajta a világörökség listán...

Városligeti múzeumok: -3

Hibás (és hazug) koncepció, rossz helyszín, pénzkidobás. 

A középmezőny

Ide azokat az épületeket-projekteket soroltam, amelyeket nem tudtam egyértelműen besorolni, Persze az érvek és ellenérvek egyenlege azért elbillenti valamelyik irányba a véleményemet, de az összkép nem fehér vagy fekete, hanem valahol a köztes zónában van.

MOL székház

Ajjaj, felhőkarcoló Budapesten! Hát mit képzelnek ezek!

Promontor és a Felhőkarcolók

Szóval felhőkarcolók. Vagy legalábbis magasházak.

Először is szögezzük le, hogy szubjektíve kifejezetten tetszenek a felhőkarcolók. Amikor Amerikában jártam, New York vagy éppen Chicago felhőkarcolóit kifejezetten kedveltem, az Empire State Building tetejére fel is mentem (sajna Meg Ryan nem várt rám odafent). Londonban a Canary Wharf vagy éppen Párizs mellett a Defense negyed is kifejezetten kedvemre való volt, amikor arra jártam.

Ugyanakkor van néhány kritérium, aminek teljesülnie kell ahhoz, hogy ezek az égbenyúló épületek valóban jól nézzenek ki, legalábbis szerintem:

  • Nem szeretem a magányos  felhőkarcolókat. Ha már építünk, építsünk többet is egy csomóban, lehetőleg mindegyik legyen picit más: "versengjenek" egymással, "feleseljenek" a formák.
  • Nem szeretem, ha egy tradícionális városközpontban kezdenek el kinőni, elnyomva a korábbi korok építészeti emlékeit. Ebből a szempontból az előbb megdicsért Londont kell sajnos emlegetnem: amennyire tetszett a Canary Wharf kompakt, belvárostól távolabb felépített blokkja, legalább annyira utáltam a Cityben és a Temze partján felhúzott toronyházakat.

Felhőkarcolók Budapesten?

Szóval felhőkarcolók. Vagy legalábbis magasházak.

A világban ezek általában két okból épülnek:

  • Gazdasági racionalitás: azonos telekterületen egy magasabb épület magasabb profitot eredményez az ingatlanfejlesztőnek. Ez persze csak lehetőség, de főleg olyan városokban, ahol magasak a belvárosi telekárak, akár kényszer is lehet. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a felépítés racionalitása egy dolog, a fenntartásé meg egy másik. A befogadó város szempontjából a felhőkarcoló, különösen pedig egy felhőkarcoló negyed komoly közlekedési infrastruktúrát igényel. Azt mondanám, hogy a felhőkarcoló és a metró vagy még inkább metrócsomópont nagyjából együtt kell hogy járjon, különben a felhőkarcoló a város számára csak dugókat hoz.
  • Presztizs: mert ugye egy felhőkarcoló jelkép is, a gazdagság, a hatalom és a fejlettség jelképe, illetve az ember égbetörő vágyainak szimbóluma.

Ennek figyelembe vételével megállapítható, hogy Budapesten a gazdasági racionalitás nem nagyon indokol felhőkarcolókat:

  • Ahol Budapesten drága a telek (a tágabb értelemben vett történelmi belváros), ott társadalmi közmegegyezés van arról, hogy ne épüljenek felhőkarcolók.
  • Ahol meg esetleg szóba kerülhetne (távolabbi külvárosi csomópontokon, elsősorban a "lapos" Pesten, amire "ráfér" némi mesterséges domborzat), ott meg egyrészt nem annyira drága a telek, másrészt nem nagyon van megfelelő közlekedési infrastruktúra, hiszen metróvonalunk nem sok van és ahol van, azok már most is meglehetősen leterheltek.

Ettől függetlenül a kérdés azért időnként előkerül, elsősorban presztizsokokból.

A frontvonalban általában egyes építészek, épületkritikusok, a modern építészet rajongói állnak, akik látványos, egyedi felhőkarcolókkal gondolják Budapestet felrakni a modern építészet térképére. Utóbbiak mellé időnként becsatlakoznak politikusok vagy egy-egy gazdasági potentát. A háttérben meg a magas profitban reménykedő ingatlanfejlesztők dörzsölik a kezüket, időnként bedobva egy-egy csillogó-villogó felhőkarcoló látványtervet, hogy nézzétek, mi ilyet is tudnánk, ha engednétek.

Ez persze egy fura koalíció, mert az építészek által elképzelt presztizstornyok bekerülési költsége éppenhogy alaposan megnyírbálná az ingatlanfejlesztők profitját, akik legszívesebben csak szimpla meghosszabbított hasábokat húznának fel. Ez ráadásul valós veszély, ismerve a látványtervek megvalósulása során időnként (illetve Magyarországon nagyonis gyakran) előforduló metamorfózis természetét...

Na de a hosszas bevezető után, nézzük meg konkrétan a MOL székház esetét.

molpano_478x354_numbered.jpg

(1: MOL székház, kilátó szint látványterve, forrás: Urbanista; 2: Épülő toronyház a Duna Part lakótelepen, ez szerepel a 3-as képen is, forrás: saját fénykép; 3: MOL székház látványterve,nézet a Kopaszi gát felől, forrás: Urbanista; 4: MOL székház a Gellérthegy felől, látványterv, forrás: Urbanista)

A látványterveket áttanulmányozva és a róla írt cikkeket végigolvasva a felhőkarcolókért ösztönösen rajongó gyermeki énem szembesül a racionális mérnökemberrel.

  • Az előbbi lelkesedik:
    • Kifejezetten tetszik a székház látványterve
    • Nincs baj a mikrokörnyezettel: épülő modern lakótelep, a Kopaszi gát felkapott parkja, az Infópark modern irodaházai, folyópart egy modern híddal, túloldalt szintén modern épületek. Ide lényegében gond nélkül beilleszkedne az új épület. Ráadásul ez az épület pont megadná azt, amit a környék többi épülete nem: egy markáns, domináns, épület lenne, az új városnegyed jelképe.
    • És hát fel lehet majd menni a tetejére, remek kilátópont lesz (ld. 1-es kép)!
  • Az utóbbi fanyalog:
    • A közlekedési infrastruktúra elégtelen, metró erre nem jár. Keleti és délnyugati irányban, Pest és Kelenföld felé az 1-es villamos még úgy-ahogy kiszolgálja majd az új negyedet, de se nyugat, se észak, se dél felé nincs megfelelő kapacitású közösségi közlekedési kapcsolat és Budapest anyagi helyzetét ismerve egyhamar nem is lesz. Maradna az autó, de a közúti kapcsolatok is hasonlóan féloldalasak, a környéken már most is rendszeresek a dugók, ez csak rosszabbodni fog.
    • A látványterv ugyan tetszik, de mégiscsak egy magányos toronyházról beszélünk, amiről pont a keretes anyagban állapítottam meg, hogy annyira mégse tetszenek (ld. 4-es kép). Lehet, ezúttal a kevesebb több lenne: egy alacsonyabb, a környező épületeket csak pár emelettel "túlszárnyaló" épület is minden további nélkül betölthetné a fentebb említett városképi meghatározó szerepet.
    • Kérdés a város történelmi magjától való távolsága, ami erősen necces. A mikrokörnyezet rendben lenne, de a Petőfi hídtól már a belváros kezdődik, a Gellérthegy is kifejezetten közel van, a dunaparti fekvés miatt pedig a belváros sok pontjáról látható lesz az épület.
    • A korábban említett UNESCO vizsgálat erre az épületre is kiterjed, tehát a Városliget kapcsán elmondottak itt is érvényesek, talán még fokozottabban: mégse kellene egy vállalati székház felépítésével veszélyeztetni Budapest világörökségi státuszát.

MOL székház pontszám: -2

A racionális énem győzedelmeskedett, hiába a dögös látványterv, ez az épület szerintem problematikus. Ha tévednék, majd tíz év múlva bűnbánatot tartok.

Corvin negyed 

A tágabb értelemben vett belváros talán legnagyobb léptékű ingatlanprojektje, amit néha "tömbrehabilitációnak" is hívnak, érthetően amúgy, mert nagyon lerobbant volt korábban a környék: nyócker, ugyebár. A lerobbantságon a környéken felhúzott kisebb Kádár kori lakótelep se sokat segített, Pest legrosszabb állapotú és városképileg is legrondább lakótelepei közé tartozik, ráadásul hiába szellősebb a tér a panelek között, ha azt nagyrészt parkolók töltik ki.

A Corvin Negyed a lakótelepnél kicsit beljebb, a Corvin mozi mögötti területen épült ki, illetve az utolsó épületek most készülnek. A véleményem elég vegyes. Egyfelől, már tényleg nagyon ideje volt kezdeni valamit a környékkel, elképesztően lerobbant házak álltak itt (és a projekt által nem érintett környező területeken még áll is néhány). Ehhez képest természetesen előrelépés a modern, összkomfortos lakóházak létrejötte. A "városnegyed" jelleg is többé kevésbé rendben van, irodaházak, üzletek és a viszonylag hangulatos Corvin Sétány szintén a mérleg pozitív serpenyőjébe kerül.

corvinnegyedpano_478x158.jpg

(Corvin negyed, forrás: saját képek)

Másfelől viszont a bevezetőben írtam, hogy a "mi volt" kevésbé érdekel, mint a "mi lehetett volna" és ezügyben inkább negatívak az érzelmeim.

  • A legnagyobb problémám a terület beépítettsége lett. A sétánytól eltekintve mindent cipőkanállal szorítottak bele a rendelkezésre álló helyre. Láthatólag az összes épület úgy épült fel, hogy maximalizálják az eladható a négyzetmétereket, így aztán a sétányt magas, 8-9 emeletes, zsúfolt bérházak szegélyezik.
  • Azt írtam, a városnegyed jelleg nagyjából rendben van, de igazából ez se igaz. Boltok, éttermek, irodaházak vannak. Minden, amiből bérleti díj jöhet. Óvoda, iskola, orvosi rendelő, játszótér, na az viszont sehol. Pedig azokba a nagy házakba jó sokan költöztek/költöznek be, hát ők majd használják az eddigi infrastruktúrát, biztos elég lesz.
  • Az épületek szerintem nem különösebben szépek, zsúfolt, nem túl eredeti homlokzatok sorakoznak egymás mellett, stílusukban némi magyarmediterrán jelleget keverve az egyébként a 70-es évek látványterveit idéző formákhoz.
  • Az egyik irodaház kapcsán már írtam az épületek minőségi problémáiról és bár a többi épületbe nincs bejárásom, a kivülről látható "minőség" alapján nem gondolnám, hogy azokban nagyon más lenne a helyzet.
  • A vágyott belvárosi lokációhoz képest nem túl igényes Corvin Plaza arrogáns menedzsmentje pedig arra "jó" példa, hogyan szokott végződni Magyarországon az ingatlanmogulok és az önkormányzatok együttműködése: az eredeti megállapodás szerint a plaza éjjel-nappal átjárható közlekedő útvonalként kell szolgálja a környékbeli lakosokat. Ehhez képest ma már az a kialakult gyakorlat, hogy éjszakára zárják az ajtókat, csöngetésre (aminek a lehetőségét nem reklámozzák agyon) persze elvileg kinyitják. Vagy nem...

Corvin-negyed pontszám: -2

Elsősorban a zsúfoltság és a szerintem silány, csúnya épületek miatt. Ugyanakkor javít valamit a pontszámon a sétány, ami a hibák ellenére hangulatos és kezd élettel megtelni.

Milleniumi Városközpont és az új egyetemi negyed

Na, ez így mi a fene, két városnegyed egy kalap alatt?

Nos, a logika az, hogy ez a két negyed együtt meghatározza a Petőfi és LágymányosiOppardonRákóczi hidak közti Duna szakasz képét, azaz a város egy elég fontos, kedvező fekvésű területét határozza meg a két negyed építészetileg.

Persze az egész még nincs kész, mind a Millenniumi Városközponttban, mind az egyetemi negyedben folynak jelenleg is építkezések és lesznek még a jövőben is. Ugyanakkor azt gondolom, az összképet ezek már nem fogák lényegesen megváltoztatni, bár persze egy-két jól sikerült épület még javíthatna a dolgokon. Ami nem is ártana, mert az összkép legjobb esetben is csak közepesnek nevezhető.

Igaz, az alapok már korábban el lettek rontva, hiszen a két part meghatározó épületei (a budai oldalon az ELTE két bumfordi tömbje, a pesti oldalon a Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája) már álltak tíz éve, azaz a posztban tárgyalt időszakban már csak az általuk megszabott stílust kellett-lehetett követniük az épülő házaknak.

Mi a baj a Nemzeti Színházzal és a Művészetek Palotájával?

A fenti kérdésre egy régesrégi blogposzt kommentjében adtam meg az én válaszomat, itt csak idézném magam:

"Ami nekem nem tetszik a Nemzetiben, az az, hogy az épület túlságosan a részletekben él, rengeteg rajta az ilyen-olyan apró díszítés. Na most, ez a pesti belvárosban akár jó is lehetne, mint a híres eklektikánk újraértelmezése (most hogy ez egy jól sikerült újraértelmezés, vagy nem, azon sokat lehetne vitatkozni).

Viszont távolabbról nézve nem nagyon mutat sehogy se, ormótlan, zavaros. Ez azért baj, mert pont egy olyan helyen áll, ahol nagyon jól látszik messziről. Ráadásul olyan helyen, ahol igazán meg lehetett volna teremteni a város egy új építészeti pólusát.

Oda szerintem egy egyszerűbb ugyanakkor bátrabb, jelképesebb, formabontóbb forma kellene. Illetve kellett volna. Mint mondjuk a Sidney Operaház.

Persze kérdés, hogy lett volna-e a magyar építész szakmában annyi tehetség, hogy egy ilyen ikonikus épületet képes legyen megtervezni, de legalább meg lehetett volna próbálni.

A MűPát jobban szereti az építész szakma, de szerintem az is eléggé középszerű a hely adottságaihoz képest.

...

Többen dicsérték a MűPa belső tereit, hát én nem értek velük egyet. Annak örülök, hogy a koncertterem akusztikájának a csodájára járnak, de minden, ami azon kívül van, kaotikus. áttekinthetetlen és funkcionálisan félresikerült. Tele van szűkületekkel, ahol megreked a tömeg, x darab látogatás után még mindig gondolkodnom kell, hol találom a legközelebbi wc-t vagy éppen a ruhatárat.

Legutóbb a feleségem bicegett a megrándult bokája miatt, ezért leteszteltük az "akadálymentes" közlekedést. A kis színpadig három különböző lifttel kellett mennünk, ezek az épület három eldugott sarkában voltak és a végén mégse úsztuk meg lépcsőzés nélkül."

Pontosabban a pesti oldalon senki nem követte a Nemzeti Színház eklekticizmust újraértelmezni óhajtó odanemillő kisérletét, helyette kaptunk viszonylag divatos, de azért alapvetően nem túl fantáziadús üvegirodaházakat. Az eredmény védelmében felhozható a viszonylag egységes stílusú házsor, kritikájaként pedig az unalom és a középszerűség.

dunadel_pano_478x161.jpg

(Milleniumi Városközpont és az új egyetemi negyed, forrás: saját képek)

A budai oldalon lassabban haladnak a dolgok, ami nem meglepő, a pesti oldal irodaházait az üzleti szektor építi, míg a budai oldal egyetemi épületeit az állam. Az egyetem zöldterülete egyébként elszomorító állapotban van: a Magyar Tudósok Körútja által határolt félkör ideális egyetemi kampusz lehetne, ahol egyetemisták heverészhetnének a füvön melegebb napokon, azonban a terület egy részéből parkolót csináltak, a maradék zöldterület pedig annyira rossz állapotban van, hogy mindenki messzire elkerüli. Az Infopark blokkja, ami szintén az üzleti szféra projektje, viszont nagyjából kész is van, egy ház kivételével. Nem is lett annyira rossz, leginkább a Gábor Dénes utca középső szakaszán kialakított névtelen terecske dicsérhető.

Milleniumi városközpont és az új egyetemi negyed: -2

A Duna part ennél mindenképp többet érdemelt volna. Ha az egészet értékeltem volna, rosszabb pontszámot adtam volna, de nem az elmúlt tíz év épületei a fő "felelősök".

Kőbányai Önkormányzat ügyfélszolgálata

Jöjjön most egy pici és ismeretlen házacska. A Kőbánya városközpontjában található emeletes épületet azért ismerem, mert anyukám lakásától alig száz méterre található, nem mellesleg egy forgalmas buszmegálló előtt. Emiatt persze az "ismeretlen" jelző nyilván nem teljesen igaz, a kőbányaiak ismerik, már csak azért is, mert egyébként egy ügyfélszolgálati irodáról van szó, tehát sokan a belsejét is látták már. Én nem és emiatt tartózkodnék is attól, hgy a teljes épületről véleményt alkossak, az alábbiak csak az utcai homlokzatról szólnak.

kobanyapano_478x514.jpg

(Kőbányai Önkormányzat ügyfélszolgálata, forrás: saját képek)

Ez a bizonyos homlokzat klasszikus példája lehet a laikus-építész vitáknak, elsősorban az "illleszkedik vagy nem" téma mentén:

  • egyfelől magasságban és alakban szinte milliméterre pontosan passzol a két szomszédjához,
  • másfelől viszont homlokzati anyaghasználatban, színben és mintázatban meg erősen elüt tőlük.

Az eltérések egy része érthető, a két oldalon a szomszédok sokkal korábbi, földszintes épületek, amelyeknek a magasságát egyrészt a szuterén, másrészt a korban szokásos belmagasság teszi egyenlővé egy mai normál emeletes házzal, amilyen ugye az új épület. Amiből viszont következik, hogy az új épület ablaksorai nem illeszkedhetnek a régi épületek ablaksoraihoz. Innentől kezdve tehát a "szokásos", azonos időszakban épült épületek közti megszokott szintbeli illeszkedés nem megvalósítható. Ha pedig nem megvalósítható, akkor jobb az eltérést "felvállalni", gondolták az építészek. Az, hogy igazuk volt-e, innentől kezdve lényegében izlésfüggő. 

Nos, valószínűleg túl konzervatív vagyok de szerintem nem volt igazuk. Mielőtt belemennék a részletekbe, előrebocsátom, hogy összességében ez azért egy elfogadható épület, különösen a belső részekről látott fotók alapján, a magam részéről boldog lennék, ha ez lenne Budapest "legrondább" épülete, sajnos ennél sokkal igénytelenebb és ízléstelenebb épületeink vannak.

De vissza a homlokzathoz, amitől én bizony több illeszkedést vártam volna el. Az ugyanis a magasságán kívül szinte mindenben markánsan eltér a szomszédaitól.

  • Színes vakolt felületek helyett szürke kőlapok.
  • Túlhangsúlyozott két szint: a két emelet határát jelző kifejezetten hangsúlyos vízszintes vonal pengeszerűen vágja ketté a homlokzatot és a szomszédokat is szinte "keresztülszeli".
  • A szomszédok szimmetrikus, szabályos sorminta ablaksora helyett itt hangsúlyosan kaotikus, asszimetrikus, vonalkódszerű ablaksorokat látunk.
  • A szomszédok viszonylag arányos méretű, a díszítésekkel is "szélesített" ablakai helyett itt hangsúlyosan keskeny, lőrésszerű ablakokat kapunk.
  • A régi díszítések hiányát már szóba se merem hozni, mert az a modern, funkcionális építészetben abszolút szalonképtelen. (Nem is a régi korok cirádáit várnám el, de a felületet tagoló valamiféle díszitőelem jól jönne...)

Szóval ez nekem sok. Összképében nagyon markánsan eltér illetve kifejezetten ellentmond a szomszédos épületeknek. Mintha a magasságbeli ileszkedéssel letudtuk volna a kötelességünket, innentől kezdve mindent csinálhatunk teljesen másként.

Ezzel a kritika részét le is tudtam. Bár alapvetően el szoktam hessegetni a "csináld jobban ha tudod" jellegű ellenvetéseket, hiszen bármilyen alkotásról véleményt nyilvánítani nem csak az alkotói tehetséggel megáldott szűk körnek áll jogában, ezúttal azt gondolom, hogy a jó megoldás alapelve az lett volna, ha az új épület kétszintűségét elrejti a homlokzat. Ehhez annyi kellett volna, hogy a bejáratnál az utcafront felőli oldalon elnyúló, magas, szellős légtér fogadja a belépőt, az emelet pedig galériaszerűen csak a belső térben kezdődik. Ekkor a homlokzati ablakok jobban illeszkedhettek volna a szomszédos ablakmagasságokhoz, miközben továbbra is kapott volna fényt rajtuk keresztül mindkét emelet.

Kőbányai Önkormányzat ügyfélszolgálata pontszám: 0

Ezen sokat gondolkoztam. A homlokzat szubjektíve nem tetszik, ez negatívba nyomná a pontszámot, de összességében ez nem olyan rossz épület, szóval végül kompromisszumot kötöttem magammal, így lett 0 pontos...

Budapest One és Etele Plaza

Újfent két projekt egyben. Persze irodaház és bevásárlóközpont, mi más. A két projektet természetesen a kelenföldi intermodális (de szép szó, úgy imádom!) csomópont köti össze.

budapestoneetelepano_478x656.jpg

(Budapest One és Etele Plaza, forrás: saját képek és Futureal látványtervek)

A Budapest One az őrmezei oldalra épül és egy jó nagy irodaház lesz. Kinézetre szerintem pofás lesz, legalábbis az autópálya bevezető felől nézve jól kiegészíti majd az őrmezei lakótelep blokkját és az enyhén kerekded forma enyhíti is majd a 70-es évekbeli kockák merevségét. Az projekt honlapján található videó szerint az alsó szinten boltok és éttermek is lesznek és az udvaron át lehet majd járni, ha ez így lesz, annak nagyon fogok örülni, mert az őrmezei oldalnak jót tenne pár üzlet és egyébként is jobban szeretem az olyan épületeket, amelyek nyitottak a környezetükre.

A másik oldalon az Etele Plaza egy bevásárlóközpont lesz. A kinézetéből egyelőre nem sok látszik, a látványterv alapján az elmegy kategória. Dobozok kicsit kaotikusan egymásra pakolva, a fejlesztő szerint ez a bevásárlásra utal, szerintem inkább a költözésre, de igazából mindegy. A kelenföldi lakótelep panelhasábjaihoz passzolni fog, szóval különösebb esztétikai kifogásom nincs.

Látványterv metamorfózis

Mint ismeretes, Magyarországon a látványtervek életciklusa tele van folyamatos változással. A Duna Aréna kapcsán pl. láttuk, hogyan lesz a "világszép királykisasszony" láványtervből "varangyosbéka" valóság.

Ezúttal egy másik tipikus látványterv jelenségnek leszünk majd vélhetőleg tanúi: ami felépül, az nagyjából olyan lesz, amilyennek ábrázolták, csak éppen nem épül meg minden. Érdemes megnézni a Futureal eredeti látványterveit illetve videóit. Ezeken a két épület közötti terület, azaz a közlekedési csomópont igencsak másképp néz ki, mint ahogy jelenleg. A látványterven az irodaházat és a plázát a ugyanis a pályaudvar vágányai felett megépített folyosóépület köti össze, továbbá az őrmezei oldal autóbuszállomása illetve P+R parkolója is részben fedett.

Na, ebből a kétségtelenül látványos épületből legjobb tudomásom szerint semmi sem lesz. A befektetőnek ez a rész már nem igazán érdeke (esetleg az Etele Plaza forgalma szenvedi majd meg némileg a fedett kapcsolat hiányát a csomópont többi részével, de hogy ez valóban gond lesz-e, azt még nem tudhatjuk) az önkormányzatnak illetve az államnak meg pénze nincs rá.

Na de akkor miért került bele a látványtervbe? Szimplán szemfényvesztésből? Vagy esetleg azért, mert a kezdeteknél még arról volt szó, hogy azt a folyosóépületet is megépíti a Futureal, csak aztán ebből ügyesen kifarolt? Vagy netán valamelyik másik szereplő (önkormányzat, MÁV?) töketlenkedett?

Nos, természetesen fogalmam sincs róla. A végeredmény mindazonáltal sajnálatos: a "fejlesztés" megint csak azt jelenti, hogy ami az üzleti szférának jó üzlet, az megépül, aminek meg közösségi haszna lenne, az nem.

A kételyeim inkább az épületek forgalmi hatására vonatkoznak.

A Budapest One esetében elég nagy épületről van szó. A 65 ezer négyzetméteres irodaházban nagyjából 6500-an fognak dolgozni (már ha igaz az 10 nm/fő irodai ökölszabály). Ha ők mind közösségi közlekedéssel jönnének, az nem is lenne gond. Lesz viszont 900 parkolóhely a mélygarázsban, tippem szerint 100%-ot közelítő kihasználtsággal, azaz a reggeli és esti csúcsok idején az őrmezei lehajtó környékének forgalmához ezt a számot hozzá lehet adni. Ez egyfelől nem kevés (az őrmezei oldal két P+R parkolója 985 férőhelyes, tehát a parkolási kapacitás majdnem duplázódik), másfelől cinikusan mondhatnám, hogy tulajdonképp mindegy, a napi százezres forgalmat bonyolító  M1/M7 bevezetőn úgyis mindig dugó van.

Az Etele Plaza a projekt honlapja szerint az ország harmadik legnagyobb bevásárlóközpontja lesz, amikor átadják. Gond egy szál se, Kelenföld nagy lakótelep, tehát lesz helyi vevőkör, az intermodális csomópont meg majd önti az embereket a plázába, logikus, nem? Hát, a fene tudja, a Köki kb. ugyanezekre az alapokra épült, aztán mégse lett sikertörténet. A lakótelep nagy, de a pláza a szélén lesz, a csomópont meg valóban nagyon forgalmas, de a plaza annak is a szélén lesz, szóval az utazóknak kell majd egy kis kitérőt tenni, ha be akarnak ugrani vásárolni, kérdés, hajlandók lesznek-e rá. Ez persze legyen a tulaj gondja, nézzük inkább az autóforgalomra kifejtett hatást.

Nos, a plázának 1300 férőhelyes mélygarázsa lesz, ami tippem szerint nagyjából folyamatosan tele lesz. Nyilván fizetős lesz, hiszen különben mindenki P+R-nek használná, azaz gyorsan cserélődnek majd az autók, aminek következtében a környező utak (Etele, Hadak útja, Somogyi) folyamatos terhelés alatt lesznek, pedig ezek nem nagy kapacitású utak. Tartok tőle, hogy több lesz a környéken a dugó. 

Budapest One és Etele Plaza pontszám: +1

Igazából a Budapest One akár a kedvelt kategóriába is befért volna nálam, mondjuk egy 2-es osztályzattal. Ezt rontja le a kb. semmilyen, de a környezetből alapvetően nem kilógó, azon esztétikailag nem rontó Etele Plaza (ami - mármint a "nem rontás" - félelmeim szerint nem lesz igaz a forgalmi helyzetre).

good.gifAmiket kedvelek

Na, akkor jöjjenek a kedvencek. Sajnos túl sok nincs.

Groupama Aréna

Stadionokat építünk mostanság és ugyan szerintem országosan és Budapestet tekintve is többet a kelleténél, azt meg kell hagyni, hogy a Fradi új stadionja tényleg jól néz ki. 

groupamaarena_pano_v2_478x461.jpg

(Groupama Aréna, forrás: saját képek és Wikipédia)

Nekünk Stadion kell!

Egyébként nem tagadva a budapesti futballmúlt dicsőségét, azt gondolom, hogy a mai eredményeket és nézőszámokat figyelembe véve felesleges mindegyik klubnak külön stadion. Ha Milánóban az Inter és a Milan képes megosztozni egy stadionon, akkor ezt Budapesten is megtehetnék a helyi klubok, már csak azért is, mert az itteni stadionok lényegében állami pénzből épülnek. Szerintem egy észak-pesti (Újpest-Vasas) és egy dél-pesti (Fradi, Kispest, MTK) stadion simán lefedné az igényeket.

De vissza a Groupama Arénára: lekerekített, harmonikus forma, ami kicsit még "rímel" is a szintén a Hungária körgyűrű mentén található Papp László Arénára, kellően "katlan" jellegű nézőtér, ami sokat hozzátesz a hangulathoz, már ha van közönség. Mondjuk a stadion és a Hungária körút közti területen felépülő irodaház kicsit beszorítja a stadiont, szerintem jobb lett volna ott egy teret kialakítani, de ez a stadion érdemeit nem csökkenti.

Groupama-aréna pontszám: +3

Jó helyen van, jól is néz ki. Már csak jó foci kellene.

Puskás Aréna

Na tessék, megint egy stadion. Eredetileg nem terveztem bele a posztba, ugyanis a szöveget valamikor tavaly nyáron kezdtem el írni, akkor meg még híre-hamva se volt. Aztán a poszt nem haladt, a stadion meg elkészült. Úgyhogy  kénytelen vagyok reagálni az új épületre, már csak azért, mert méretileg is igencsak impozáns lett. Ami az építés körüli vitákat illeti, erről csináltam egy rövidke keretes anyagot, koncentráljunk most magára az épületre. Ami szerintem jól néz ki. Kicsit szögletesebb, mint a Groupama, de ez nem véletlen, a forma és a jellegzetes betonoszlopok az épület elődjét idézik, szerintem helyesen. Az általuk közrefogott stadion viszont már kinézetében is modern, jelezve, hogy mégiscsak egy új épületről van szó. Összességében ez is rendben van.

Puskás Aréna vitapontok

  • Kell nekünk Puskás Aréna? Erre csak szubjektív válasz adható. Az enyém az, hogy egy kétmilliós városnak és egy tízmilliós országnak Európában "jár" egy reprezentatívabb stadion. Ez volt korábban a Népstadion, de az ugye lerobbant, az utóbbi két évtizedben minden volt, csak nem "reprezentatív". Szóval az, hogy helyette építettünk egy új modern stadiont, azzal  alapvetően nekem nincs problémám.
  • Kell nekünk ekkora stadion? Hát, a magam részéről kicsit mértéktartóbb lettem volna. Amióta a Népstadion teljesen lerobbant, a válogatott a Groupamában játszott. Az ottani nézőszámok bizonyították, hogy egy 23 ezres stadion a jelenlegi magyar válogatott közönségvonzó kapacitását lényegében lefedi. Ugyanakkor ez a kapacitás szerintem nem felel meg a fentebb említett "reprezentatív" igénynek. A kérdés az, hogy ennek a "reprezentatív" stadionnak miért kell rögtön a magyar válogatott reális közönségvonzó kapacitását háromszorosan meghaladó méretűnek (a Puskás ugyanis 67 ezres) lennie. Nem mondom, hogy alkalmanként nem fog megtelni (az Eb pl. biztos teltházas lesz, ha szerencsénk lesz, egyszer talán egy BL-döntőt is kapunk a következő ötven évben), lesznek itt állítólag koncertek is, de ezzel együtt szerintem egy 40-50 ezres stadion bőven megfelelt volna. És ugye az talán kevesebb pénzből is kijött volna...
  • Kell nekünk egy "Nemzeti" Stadion? Más szóval, kell egy dedikált stadion a válogatottnak? Nos, a Groupama Arénánál írottakat fenntartom: a városnak elég lett volna két stadion. Az említett öt tradícionális pesti klub meccsei mellé simán befértek volna a válogatott meccsek is. Tehát az új Puskás lehetett volna a két említett stadion egyike, a Groupama meg mondjuk a másik. 
  • Jó helyen van ez a stadion? A fene tudja.
    • Az előd stadion itt állt, azaz a tradíció mellette szól. A közlekedése is jó. A hely tehát alapvetően rendben van. (Mondjuk jó nagy terület le van zárva körülötte, szóval hétköznap nem igazán megközelíthető jelenleg, ezen változtatni kellene...)
    • Viszont ha már az elődnél tartunk, az atlétikai stadion volt. Azt is építünk nemsokára (nanáhogy!), de az nem itt lesz, hanem a Duna parton, ami nem feltétlenül a legjobb hely neki. Nos, lehet, hogy én ide építettem volna az atlétikai stadiont, hiszen az ugyanúgy "jogutód", a Puskást meg elvittem volna valahova kicsit északabbra, azaz a Groupamától valamivel távolabb.
  • Miért volt ilyen drága? Valóban drága volt? Nos, az biztos hogy sok pénzbe került.  Nyilván benne volt az ilyen nagy állami projektek Magyarországon szokásos "felára" és az is biztos, hogy szintén a magyar szokásoknak megfelelően sokkal többe került, mint amit eleinte mondtak róla. Ugyanakkor találni azért olyan alapos összevetést más Európában mostanában épült stadionokkal, amely szerint  olyan kiemelkedően nem volt drága.

puskaspano_478x586.jpg

(Puskás Aréna, forrás: saját képek és Új Szó)

Puskás-aréna pontszám: +3

Jó helyen van, jól is néz ki. Már csak jó foci kellene.

Bálna

Viharos sorsú épület (ez is) és igazából még mindig nincs kitalálva, mire lenne jó, ezzel együtt nekem kifejezetten tetszik. Szerintem jó példája annak, amikor egy épület bátran mer modern, egyedi és a környezetből kirívó lenni. Ehhez nincs is rossz helyen. Budapest Duna parti panorámájának nagyjából a Margit híd és a Szabadság híd közti része az "érinthetetlen" (kellene, hogy legyen, de persze nem az...), az ezen kívül eső részeken szerintem bőven belefér némi bátor kisérletezés. Ráadásul Bálna úgy modern, hogy közben megadja a tiszteletet a régi Közraktár épületeinek is.

balnapano_478x277.jpg

(Bálna, forrás: saját kép és Google Maps)

Ami a funkcióját illeti, a parti oldal és a Nehru park felé eső teresedés megtalálta a helyét, az ottani vendéglátóhelyek teraszai tömve vannak, azaz az emberek láthatólag imádják. Mondjuk a biciklis infrát át kéne helyezni a Közraktár útra, meg azt is el kellene érni, hogy a másik oldalon a Közgáz/Csarnok felől érkező gyalogosoknak ne három ellenütemben hangolt piros lámpát kelljen leküzdeni, amikor átkelnek az úttesten.

Viszont a belső résszel kellene valamit csinálni, mert nincs igazán jól kitalálva, hogy mire is lehetne használni.  Ez részben az épület hibája, a belseje ugyanis kb. egy plázának predesztinálja, ahhoz viszont rossz helyen van. Igazából egy múzeumnak kellett volna megépíteni vagy egy rendezvényközpontnak. Egy picit ezekre is használható, de valahogy egyiknek se tökéletes. Persze lehet, hogy jobb üzemeltetéssel megtalálnák a funkcióját, ki tudja.

Bálna pontszám: +3

Jó helyen, bátran modern épület. Magára vonja a tekintetet, de mégse nyomja el a környezetét. Igazából többet is adtam volna rá, ha a funkciója rendesen ki lenne találva.

Párisi udvar

A végére jöjjön egy kakukktojás. nem új épület, hanem egy felújítás. Annak viszont kifejezetten jelentős, a város egyik legfrekventáltabb, legforgalmasabb helyén egy igen dekoratív, nagy múltú épület újult meg. Ideje volt. Én még emlékszem arra az időszakra, amikor a Kádár korszak vége felé a Párisi udvar folyosóin szinte az összes szomszédos utcát el lehetett érni, igaz, a boltok fokozatosan fogytak és folyosók állapota is egy lehanyatlott pompát idézett meg: inkább csak elképzelni lehetett, milyen szép volt.

A felújítás egy ilyen egyedi épület esetében írdatlan összeg, amire Magyarországon közpénz nincs, így nyilvánvalóan egy magántulajdonos kezére kell adni az épületet és reménykedni, hogy a felújítás során megmaradnak, illetve helyreállítódnak az épület értékei. Reménykedni, mondom, mert sajnos volt már példa arra, hogy a remények híúnak bizonyultak, de szerencsére a Párisi udvarral nem ez történt, tényleg nagyon szépen felújították.

Mindehhez egy nagyon komoly kompromisszumot kellett kötni. A passzázs nem passzázs többé. Ami régen egy épületen belüli sétálóutca volt üzletekkel, az most egy hotel előcsarnoka. Le is rövidült, a régebben a Haris köz irányába vezető szakaszt elnyelte a hotel belseje. Persze a legdíszesebb szakasz, a Ferenciek terét a Petőfi Sándor utcával összekőtő folyosó megközelíthető maradt, itt van a recepció és egy kávézó, ide be lehet menni, nem zavar el senki. Amikor bent jártam, nem én voltam az egyetlen bámészkodó, többen gyönyörködtek a csodás üvegmennyezetben, a burjánzó századvégi díszítésekben. 

parisiudvarpano_478x256.jpg

(Párisi udvar, forrás: saját képek)

Az épület egyébként kivülről is csodaszép, a magamfajta, díszes, burjánzó, részletgazdag homlokzatokért rajongó laikus polgár órákig is gyönyörködhet benne, már ha van rá ideje. Nos, egyszerre ritkán van, de ha arra járok, gyakran rászánok néhány percet, hogy kicsit belefeledkezzek a homlokzat csodáiba.

Párisi udvar pontszám: +4

Csodaszép felújítás. A passzázs lezárása kicsit fáj, bár elfogadom az okokat. A tetővel szerintem semmi gond. Alig látszik, ami meg mégis, azt én nem találtam zavarónak.

Na csak sikerült a végére érnem. Azt hiszem egyike lett a megaposztjaimnak, mind terjedelmét, mind a megírásának idejét tekintve. Folytatás kb. tíz év múlva...

32 komment

Címkék: budapest dörgedelem bálna duna építészet mol dunapart városliget kőbánya index címlap kopaszi gát futureal Nemzeti Színház Groupama Aréna Corvin sétány Párisi udvar Puskás Aréna Duna Aréna Corvin plaza Budapest One Etele Plaza

Mozinapló, 2019/2

2020.03.18. 08:23 promontor

Jöjjön a tavalyi év második fele. (Ahogy elnézem, idén elég lesz egy poszt az egész évre...)

A filmlista igen rövid, hát belevettem pár színházi előadást is, még így is rövid poszt lesz. Illetve nem is, mert a Skywalker kora kapcsán belementem némi polémiába a Rian Johnson vs. JJ Abrams vita kapcsán, ami egész hosszúra sikeredett...

good.gifYesterday (július 27.)

Danny Boyle-ról tudjuk, hogy remek rendező. Amellett, hogy biztos kézzel hozza a halivúdi elvárásokat (értsd, élvezhető, feszes tempójú és könnyen emészthető filmeket csinál), azért mindig hozzátesz valami egyénit is. Ennek eredménye néha egy klasszikus (Trainspotting, Gettómilliomos), néha csak egy szimplán remek film. A Yesterday gyanúm szerint az utóbbi kategória, de azért persze így is imádtam. Igaz, a Beatles-re építeni egy filmet tuti tipp. Ajánlott.

bad.gifOroszlánkirály (augusztus 20.)

A "Mit meg nem tesznek az apák a gyerekeikért" különdíj favoritja. Mint mozi, hát annak ramaty.

Audiencia (Pesti Színház, augusztus 24.)

Kamaradarab egy számunkra idegen politikai rendszer és kultúra (nevezetesen a brit) világáról. Kellemes darab, de nagyon izgalmasnak vagy érdekfeszítőnek nem mondanám. Történet nincs, az angol királynő és miniszterelnökeinek viszonyát kellene megismernünk beszélgetéseiken keresztül, de valahogy az az érzésem, nem ásunk túl mélyre. 

Downton Abbey (szeptember 21.)

Mozinak igazából közepes, de mivel imádtam a sorozatot, megbocsátottam a kiszámítható fordulatokat és az egyéb hibákat. Ez kb. egy bónusz dupla rész a sorozat rajongóinak, én ilyen minőségében kifejezetten kedveltem. Apropó tud valaki egy jó sorozatot Downton Abbey elvonási tünetekre?

Ad astra (október 14.)

Hát, vegyes. Vannak kifejezetten jó jelenetek, pl. a Holdon játszódó részek, de aztán átmegy a dolog egy családi melodrámába, amit elég érdektelennek találtam. Egyébként hangulatában kicsit emlékeztet a Csillagok közöttre, de annál gyengébb.

Komcsi nyanya vagyok (Katona József Színház, október 25.)

Egy idős román nyugdíjas monológja a fiatalkoráról, ami egybeesik a román diktatúra "fénykorával". Tönkretett nemzedék, tönkretett ország, alulnézetből.

Csang mester konyhája (november 23.)

Hát igen, Aki nem Mika. Ezt egyébként tudtam, szóval nem vártam csodát. Azért a film így is alulteljesített, totál sablonos forgatókönyv, rutinból lehozott szerepek. Persze a finn nosztalgia miatt így is nézhető volt, legalábbis számomra. De nálam kevésbé finnrajongó nézőknek nem ajánlanám...

Egérfogó (Belvárosi Színház, december 22.)

Agatha Christie klasszikus krimiszösszenete a világ legrégebben játszott darabja. Persze nem nálunk, hanem a londoni Westenden, de ha ott ilyen sikeres, akkor itthon is tuti biznisz a bemutatása. Hogy miért ilyen sikeres, az nem derült ki számomra: egy profin megírt, szórakoztató darab, de ilyenből sok van és speciel láttam már jobbat is. Szóval ez egy olyan rejtély, amire az előadás nem adott választ. Minden más viszont kiderült a végére.

Skywalker kora (december 27.)

Rövid verzió: Jelentem, nekem teccett. Izgalmas, fordulatos, látványos, a végén győz a jó. (Jaj, most elspoilereztem...) Aki ennél többet várt, az magára vessen.

Hosszú verzió: Jelentem, nekem tetszett. Nem állítom, hogy tökéletes alkotás, messze nem az, de a "még a Baljós Árnyaknál is rosszabb" értékeléssel messze nem tudok egyetérteni. Nézzük egy picit részletesebben.

Először is, ez egy látványos űrkalandfilm, amitől fénykardpárbajokat, űrcsatákat, sólyomkergetést, monumentális látványvilágot várok. Ez pipa.

Másodszor is, várok olyan hősöket, akik rokonszenvesek, akiknek drukkolni tudok. Ebből a szempontból kiemelném Reyt, aki egyszerűen telitalálat, szerintem az egész saga egyik legkarakteresebb szereplője (és biztosan a legérdekesebb jedije). Talán még Han Solot lehet vele egy napon említeni, de neki a csibész karaktere miatt könnyebb a dolga. Finn és Kylo Ren korábban nem feltétlenül győzött meg, de a harmadik részre szerintem nekik is sikerült egész jól megtölteni élettel a karakterüket. Mindenesetre ha az előzménytrilógia visszataszító és hiteltelen Anakinjára vagy a sótlan fiatal Obi van Kenobira gondolok, akkor nem kérdés, hogy ezen a téren klassziskülönbség van a mostani trilógia javára.

Harmadszor. A sztori, nos igen, az kétségtelenül a leggyengébb láncszem. De hát mindig is az volt. Az egész saga kiskamaszok szintjére van belőve, ennek megfelelő "komplexitással" és intellektuális tartalommal. (Ami egyébként nem baj, ez a film szórakozásra meg izgulásra van, nem elmélyült filozófiai elmélkedésre.) Miért kellene többet elvárni a történet utolsó darabjától?

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy "kiskamasz szinten" minden rendben lenne a sztorival. Vannak benne zavaró momentumok, nem is egy. Ezek egy része apróság, ami kb. minden kalandfilmben előfordul. (pl. X lezuhan a sza... izé, felhőkarcoló tetejéről, és nyilván elpusztul, ja nem, öt perc múlva előkerül és újra harcba száll. Hogy hogy mászott vissza? Hát, vele volt a jolly joker, az Erő...) Ízlés kérdése, hogy ezek kit mennyire zavarnak. Én ezzel úgy vagyok, hogy ha nincs belőlük túl sok, illetve nem nagyon feltűnőek a vetítés alatt, akkor ezeken nem rugózok különösebben. Magyarán, ha a film magával ragad és élvezem, akkor nem fogom ezt az élményt megtagadni utólag, amikor rájövök a sztori logikai buktatóira...

A problémák egy másik (számosabb) csoportja a Johnson-Abrams rivalizálásra vezethető vissza. Mint ismert, a sorozat 7. és 9. részét JJ Abrams, a 8. részt pedig Rian Johnson rendezte. Ez önmagában nem lett volna baj, de láthatólag komoly koncepcionális különbségek voltak köztük történetvezetés tekintetében.

Abrams egy kifejezetten konzervatív, konvencionális történetvezetést alkalmazott az Ébredő Erőben. Akinek ez nem tetszett, az ezt általában úgy fogalmazta meg, hogy új szereplőkkel és helyszínekkel újraforgatta az Új Reményt. Ez ugyan némileg túlzás, de szerintem is nagyjából megfelel a valóságnak. Namármost, van aki szerint ez probléma. Szerintem meg nem. Ami működik, azon nem kell változtatni, különösen nem egy alapvetően kommersz műfajban. Ez be is jött, az új trilógia legjobb része egyértelműen az Ébredő Erő. Átvette az elődöktől azt, ami működött, hozzákevert néhány új szereplőt, több (Rey, Finn) vagy kevesebb (Kylo Ren, Dameron Poe) sikerrel és egy alapvetően élvezhető Star Wars darabot prezentált ezzel.

Hogy ezek után mi volt az oka annak, hogy hagyták Rian Johnsont kisérletezni, azt nem tudom. Talán túl sok bírálatot kaptak, talán féltek, hogy újítás híján kifullad a sorozat, a fene tudja. Hát Johnsontól megkapták az újításokat, az biztos. Kétségtelen, hogy igen egyedi irányokba vitte el a sztorit, de szerintem ezek többsége nem sült el túl jól. Egy zavaros katyvaszt kaptunk (pl. egy kinyírt főgonoszt, aki helyett egy újat kellett előhúzni később a semmiből), meg pár újabb szereplőt, akik nem váltak be. (Egyetlen pozitívumot tudok felhozni, a Rey-Kylo Ren távkapcsolat nekem is bejött.)

Namármost, ha egy trilógia első két része két irányba húz, mit várhatunk a harmadik résztől? Válságkezelést. Ami azért nem kis hendikepp, amikor éppen a filmtörténet egyik klasszikus sorozatának nagy fináléját kellene összehozni. A feladat tehát nagyjából reménytelen, biztosra vehető, hogy nem sikerül minden elvárást teljesíteni, minden szálat rendesen elvarrni. Én a fentieket figyelembe véve hajlamos vagyok megbocsátani a sztori hibáit. A körülményekhez képest szerintem a válságkezelést egész jól hozta, a nagy finálé a végén elfogadhatóra sikeredett. Persze mindezt nagyjából Abrams-módra, főleg a hetedik részre építve tette a film, néhány ponton kifejezetten "megalázva" a nyolcadik rész fontos elemeit-szereplőit. Ez nyilván nem tetszett Johnson és az Utolsó Jedik híveinek. Nekem annál inkább. Persze ettől még a sztori cikkcakkjai megmaradtak, viszont ezért a felelősség nem a kilencedik részt terheli, legalábbis szerintem.

Szóval az összkép egyáltalán nem rossz. Nem ez a legjobb Star Wars mozi, de messze nem is a legrosszabb. Mondjuk az biztos, hogy nem tesz jót egy trilógiának, ha a sztorit össze-vissza rángatják: ha ez nem lett volna, lehetett volna ez még jobb is.

Szólj hozzá!

Címkék: film mozi star wars kultúra színház danny boyle yesterday 2019 mozinapló skywalker kora

A Mi Drága Magyarisztáni Postánk...

2020.02.16. 12:06 promontor

A minap az alábbi értesítőt találtam a postaládában:

magyarpostaertesito_2020_02_13_001c_478x292.jpg

Na igen, bedobták reggel 8 után, vegyük át aznap, aha. Persze lehet, hogy elírás, de akkor meg mégis meddig vehető át?

Nem mellesleg:

  • Nem volt "I. értesítés". (És nem, nem keveredett a reklámanyagok közé, hozzánk ugyanis nem dobnak be ilyeneket...)
  • Az állítólag 6-án bedobott értesítőt mi csak 12-én találtuk meg.

És ezek azok a küldemények, amelyeket ha nem veszek át, akkor én viselem a jogi következményeket. A Magyar Posta nem felelős semmiért, akkor se, ha éppen minősíthetetlen módon végzi, illetve nem végzi a kötelességét.

Azt hiszem, ideje lenne ezt az intézményt beszántani és a helyét sóval behinteni.

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország posta homár dörgedelem fogyasztóvédelem magyar posta blődli villámposzt

Az év legjobb sörei, 2019

2019.12.31. 13:08 promontor

Három sör, kommentár nélkül, időrendben:

1: Június 19. (Cseh Sörfesztivál, Westend tetőterasz)

mazakinsania_2019_06_19.jpg

2: Augusztus 16. (Domazlice, Pivnice Koutske Pivo)

kout12_domazlice_2019_08_16_478x637.jpg

3: December 25. (otthon, lehet irigykedni)

westvleteren12kupak_2019_12_25_478x405.jpg

Sose legyen rosszabb évem!

Egyébként, mivelhogy ez az év utolsó posztja:

Boldog Új Évet Kívánok!

 

2 komment

Címkék: sör csehország évértékelő beszéd villámposzt trappista index2 2019 cseh sör belga sör cseh sörfesztivál trappista sör westvleteren

Az én meccseim, 2019

2019.12.28. 09:09 promontor

Nem volt egy jó évünk az általam kedvelt csapatsportokban.

handball_sad.gifKezdődött egy harmatos férfi kézi vb-vel, ahol a szerencsés sorsolás ellenére nem sikerült elérni a célul kitűzött 7-8. helyet. Az európai csapatok ellen esélyünk se volt igazán. Még ezzel együtt is összejöhetett volna a megcélzott helyezés, de az elvileg gyengébbnek tartott Európán kívüli ellenfelek ellen is szenvedtünk. Fény se nagyon látszik az alagút végén, ahogy már tavaly is írtam, a kiöregedő klasszisainkat nem igazán tudjuk pótolni, "hét szűk esztendőre" számítok, félek a mostani helyezés pár év múlva már jónak fog számítani.

hockey2sad_39x46.pngFolytatódott egy siralmas hoki vb szerepléssel áprilisban. Nem is az zavart önmagában, hogy nem volt esélyünk a feljutásra, mert az ellenfelek ismeretében ebben nem igazán reménykedtem. Ugyanakkor az enervált és fantáziátlan játékunk azt eredményezte, hogy gyakorlatilag semmilyen ellenállást nem mutattunk se az egyébként esélyesebb szlovén-kazah-belarusz trióval szemben, se az általam előzetesen verhetőnek tartott Koreával szemben. Négy tükörsima, kiábrándító vereséget szenvedtünk, amit a harmatgyenge litvánok elleni győzelem messze nem tudott kompenzálni.

Úgyhogy hiába láttam a két torna meccseinek nagy részét, egyiket se tartottam érdemesnek arra, hogy az idei posztba bekerüljön.

handball_sad.gifAhogy nem került be meccs az év végén lejátszott női kézi vb-ről se. Élőben eleve csak a viszonylag kora reggeli időpontban lejátszott magyar-montenegrói meccset "volt szerencsém" megtekinteni. Nem nagyon tetszett, amit láttam, gyenge, fantáziátlan, kiismerhető  magyar támadásokat, amiket az egyébként nem túl acélos montenegrói csapat "jól olvasott", így ugyan szoros meccsen, de viszonylag biztosan szenvedtünk vereséget. A feketeleves csak ezután következett és tulajdonképp áldom a szerencsémet, hogy nem kellett végigszurkolnom a románok elleni agyvérzéses meccset.

Érdemes elolvasni a tavalyi posztomat, ahol részletesen írok Rasmussenről. Azt kb. jól megjósoltam, hogy a tavalyi Eb 7. hely akár elég lehet az olimpiai selejtező eléréséhez. Az lett, bár ezért a vb helyosztókon is izgulni kellett. Viszont a - tavaly egyébként indokolt - optimizmusom sajnos idén decemberben totál elpárolgott.

A kézilabdás fórumokon most elég komoly vita van arról, hogy mi legyen Rasmussennel, maradjon-e az olimpiai selejtezőre. (Már ha nem lesz eltiltva, mert akkor nincs miről vitázni. Egyébként szerintem elég nagy szemétség lenne eltiltani: már az az ominózus két perc is felháborító volt, az eltiltás meg még inkább az lenne.) Nyilván a kérdés az, hogy reménykedhetünk-e abban, hogy márciusban a tavalyi Rasmussen ül majd a kispadon vagy azoknak van igaza, akik szerint erre semmi esély. Meg az is nagy kérdés, ki ülne a helyére netán. Külföldi jelöltet szezon közben leakasztani nagyon nehéz. Hazai nyilván akadna, kérdés, hogy van-e olyan, aki képes lehet mentálisan összerakni a szétesett csapatot.

Nehéz dilemma és nagy tét, nem irigylem a szövetség döntéshozóit. Én egyébként érzésre meghagynám Rasmussent a padon. Róla láttuk, hogy képes ezen a szinten nagyot alkotni és egy-egy tétmeccsre felhúzni a csapatát. Az utolsó pillanatban behozni valakit helyette nagyobb lutri lenne, mint őt meghagyni. Bár leginkább most már bármelyik döntés lutri...

De majd március végén okosabbak leszünk. ;-)

Na de akkor milyen meccsek kerültek be a listába? Hát meglepő módon a korábbinál több foci lesz, de azért mutatóba egy hoki és egy kézilabda meccs is belefért.

Finnország-Kanada 3-1 (jégkorong, vb-döntő, 2019. május 26.)

 

Aki kicsit is ismer, az biztos kitalálta, hogy ez a meccs itt lesz a listában.

Igazából a play-szakasz mindhárom finn meccsének itt lenne a helye. Kezdetnek kaptunk egy hosszabbításos finn-svéd negyeddöntőt, ami hozta azt az izgalmat, látványosságot és drámát, amit egy északi klasszikusnak hoznia kell. A finnek másfél perccel a rendes játékidő vége előtt egyenlítettek, hogy aztán a hosszabbításban is gyorsan bevigyék a döntő csapást. Mellesleg (illetve egyáltalán nem) azt a bizonyos egyenlítő gólt egy Marko Anttila nevű finn szerezte, jegyezzük meg a nevét!

Aztán jött a finn-orosz elődöntő. Nem mondom, hogy ez a pár általában lefutott meccs lenne (sőt!), de a vb-n az oroszok számítottak toronymagas esélyesnek. A finnek ugyanis NHL-es sztárok nélkül, főleg hazai és néhány KHL-es játékosokkal álltak fel, míg az oroszok létszámban is jelentős NHL-es kontingense olyan sztárokkal volt teletömve, mint Ovecskin, Malkin, Zajcev, Kovalcsuk vagy éppen Orlov. Az orosz támadósor majd jól szétzilálja a gyenge finneket, gondolták sokan. Ehhez képest egy fegyelmezett finn csapat fojtotta meg a kreatív orosz csatárokat, akik végül egyetlen egy gólt sem bírtak beütni a finn kapusnak (aki mellesleg a kanadai "másodosztálynak" számító AHL-ben véd csak). Így aztán az egyetlen finn gól, amelyet tíz perccel a vége előtt ütöttek be (Na vajon ki volt az? Igen, Anttila!), elegendő is volt az orosz szupersztárok legyőzéséhez.

A döntőben aztán jöttek a kanadai szupersztárok. Hatalmas tempót diktálva szorították be a finneket és már az első hamadban megtették azt, ami az oroszoknak egy meccs alatt sem sikerült, lőttek egy gólt a finn kapusnak. Aztán megint jött Anttila és a második harmad elején egyenlített. Ez már kiegyenlítettebb harmad volt, de a végét megint megnyomta Kanada. Ennél jobban már csak a harmadik harmadban nyomtak. Kellett is, mert egyébként ez a harmad is finn góllal kezdődött (naná, Anttila!). És végül hiába szegezte a falhoz Kanada a finneket, a finnek kibírták. A végén még lőttek egy kontragólt a hajrában, aztán lehetett ünnepelni a harmadik világbajnoki címűket!

Igazi csapatmunka volt amúgy, de azért két embert ki kell emelni. Az egyik természetesen Anttila, a hórihorgas, kicsit darabos mozgású finn, "a hoki Peter Croucha", aki a play-offban egy meccsvégi egyenlítő gól mellett győztes gólokat lőtt Oroszországnak és Kanadának is. A másik meg az edző, a visszatérő Jukka Jalonen, aki egyszer már volt a finn válogatott edzője. Mit tesz isten, 2011-ben is vele nyertek aranyat. Egyébként akkor is Pozsonyban...

Vardar Szkopje - Veszprém 27-24 (férfi kézilabda, bl-döntő, 2019. június 2.)

 

Egy hőstörténet megkoronázásának lehettünk szemtanúi.

Kár, hogy nem mi voltunk a hősök, hanem a Vardar Skopje csapata. A Vardar egy tipikus keleti sztárcsapat: pár éve jött egy milliomos, összevásárolt egy csapat légióst és hirtelen BL esélyes csapattá léptek elő. Olyannyira, hogy két éve meg is nyerték a Final Fourt. Ez ugye eddig minden, csak nem túl szimpatikus, van egy zsoldoscsapat, amelyiknek van képe elnyerni "előlünk" (értsd, a Veszprém elől) a vágyott trófeát.

Így aztán magyar szurkolói körökben kárörömmel vegyes megnyugvással terjedt a hír, hogy a milliomos már nem ad pénzt, a Vardar "szét fog esni". Ennek voltak is jelei szezon közben, páran eligazoltak és a csoportkörben a Vardar csak csoportharmadik lett, ami papírforma alapján azt jelezte, hogy nem férnek majd be a Final Fourba.

Nos befértek, méghozzá a Szeged legyőzésével, ami igencsak pikáns párharc volt, lévén  korábban a Vardar spanyol edzője és szlovén irányítója is kénytelen volt nem túl békés módon távozni a Szegedtől. A negyeddöntő se volt túl békés, a második meccs utáni sajtótájékoztatón is volt némi odamondogatás.

Aztán a Final Fourban megkapták a második elődöntőt, ellenfélnek meg a favorit Barcelonát. Ekkor mindenki abban reménykedett, jól kifárasztják majd a katalánokat, akik ellen az első elődöntő győztese (remélhetőleg a Veszprém, ugyebár) majd egy picit pihentebben játszhat. A számítás egyik fele bejött, a Veszprém valóban megnyerte az első elődöntőt. A Vardar viszont nemcsak kifárasztotta a Barcelonát, hanem le is győzte.

Még jobb, gondolták sokan. A Vardar erre az idényre a költségvetési problámák miatt egysoros csapattá vált, az az egy sor pedig kevesebb pihenhet, mint a mieink, biztosan nem fogja bírni a döntőt.

Nos, bírták. A Vardar végig vezetett és bár a meccs szoros volt, a Veszprém végig ott lihegett az ellenfele nyakában, igazából esélye se volt utolérni. Lehet, hogy a Vardar "egysoros" volt, de az az egy sor hősiesen bírta és mindig volt közöttük valaki, aki kulcsfontosságú pillanatokban lött egy gólt.

A Veszprém meg hajtott, küszködött, de érezni lehetett bennük a fásultságot és a hit hiányát. Megint nem tudták átlépni az árnyékukat. Az áhított győzelem helyett kaptunk egy n+1-edik ezüstérmet. Nos, berakjuk szépen a többi közé és álmodozunk tovább...

Magyarország - Szlovákia 1-2 (labdarúgó Eb selejtező, 2019. szeptember 9.)

Jól ment tavasszal a Marco Rossi vezette magyar labdarúgó vállogatott. Ugyan az Eb selejtezőket egy idegenbeli vereséggel kezdtük Szlovákia ellen, utána viszont egy hármas nyerősorozat következett. A három győzelemből mindössze az Azerbajdzsán elleni volt papírforma. Horvátország és Wales itthoni legyőzése olyan bravúrok voltak, amelyekből nem sokat láttunk az elmúlt harminc évben. Különösen a horvátok elleni győzelem (a világbajnoki ezüstérmes egyetlen veresége a selejtezősorozatban) volt szenzációs, de Wales legyűrésére is méltán büszke lehetett a csapat.

A kiváló tavasz eredményeként nem tűnt lehetetlennek, hogy elcsípjük az egyik továbbjutó helyet a csoportban. Ehhez tulajdonképp elég lett volna a két hazai meccset megnyerni, Azerbajdzsán és Szlovákia ellen. Az előbbi ugye papírforma (már amennyire egy magyar csapat esetében erről beszélhetünk), szóval csak a második meccsen volt komoly izgulnivalónk. Az öszi selejtezősorozat az utóbbi meccsel kezdődött, azaz lényegében az ősz első tétmeccsén bebiztosíthattuk volna az Eb részvételünket. A győzelem a tavaszi formát és a hazai pályát figyelembe véve nem tűnt lehetetlennek, habár reálsan nézve az esélyes természetesen a némileg jobb erőkből álló Szlovákia volt.

Szóval nem kis izgalommal ültem le a tévé elé szeptember 9-én este.

Az első félidő nagy része kifejezetten tetszett. Láthatólag mindkét csapat izgult, de mi tűntünk jobbnak és valamivel veszélyesebbnek. Nem lett volna igazságtalan, ha vezetést szerzünk. Ehelyett a félidő végén a szlovákok szereztek vezetést, na ettől kb. a guta ütött meg. Ráadásul lesgyanús is volt a helyzet, de az Eb selejtezőkön nincs VAR, így a klasszikus hülyebírózás legfeljebb a feszültséget vezette le, a gól maradt.

A második félidő jól kezdődött, megint agilisak voltunk, hamar jött is az egyenlítés egy remekbe szabott Szoboszlai szabadrúgás révén. Na, kb. itt kellett volna lefújni a meccset. Hamar jött ugyanis az újabb szlovák gól is. Nekik is volt fiatal zsenipalántájuk, a Boženík névre hallgató szlovák csatár pedig megmutatta, hogy neki se rosszabb a lövőtechnikája, szépen kilötte a bal alsó sarkot. Ami utána követezett, az elsősorban azt mutatta meg, hogy miért jobb a szlovák válogatott. Helyzet ugyan még akadt mindkét oldalon, de igazság szerint a szlovákok egyre magabiztosabban uralták a játékot és a végén megérdemelten nyertek.

Szurkolói énem erősen bosszankodott a némileg balszerencsés vereségen, de realista énem tudta, hogy mindössze annyi történt, hogy a valóság beköszönt: két bravúr után a harmadik már nem sikerült. 

Ez a meccs eldöntötte a válogatott sorsát. A nyeréssel bebiztosíthattuk volna az Eb részvételt, a vereséggel viszont lényegében elúszott. Innentől papírforma eredményekkel számolva lehetett tudni, hogy nem fogunk kijutni. És a csapat meg itt meg is tört, ráadásul bejött pár sérülés is (a legfontosabb Willi Orban kiesése, miáltal a védelem szétesett), a többi öszi meccsen már egy gyengén játszó, indiszponált, hitehagyott társaságot láttunk.

Ferencváros - Espanyol 2-2 (labdarúgó Európa Liga csoportmeccs, 2019. november 28.)

 

Namost akkor félig tele van az a pohár, vagy félig üres?

  • Lehet úgy nézni ezt a meccset, hogy a magyar bajnok a spanyol bajnokság egyik élcsapatával vívott abszolút kiegyenlített párbajt, sőt tulajdonképp közelebb is volt a győzelemhez, mint spanyol ellenfele, a meccs nagy részében fölényben játszott, nagy helyzeteket hagyott ki, a spanyolok pedig igencsak örülhettek az utolsó pilanatban megszerzett egyenlítő góljuknak.
  • De lehet úgy is, hogy egy otthonában kiesés ellen játszó, az Európa Ligában viszont már továbbjutott spanyol csapat tartalékos felállásban, a döntetlent megcélozva, minimális erőkifejtéssel akarta lehozni a meccset és ez gond nélkül sikerült is nekik. Ugyan a Fradi kétszer vezetést szerzett, az egyenlítés mindkétszer nagyon gyorsan megérkezett, azaz látszott, hogy amikor igazán gólt akarnak szerezni, akkor még tartalékosan is képesek pillanatok alatt átjátszani a Fradi ingatag védelmét. Mindezt figyelembe véve nem az Espanyol egyenlítése volt szerencsés az utolsó pillanatban, hanem a Fradinak volt (lett volna) szerencséje a meccs végén befújt tizenegyessel, már ha sikerült volna azt a pár perces hosszabbítást valahogy kihúzni.

Én a magam részéről - nem tagadva, hogy a Fradi helyenként szépen játszott - inkább a második nézőpontot vélem a valósághoz közelebb állónak. Ahogy egyébként az utolsó, Ludogorec elleni döntetlen esetében is azt éreztem, hogy szépen helytáll a csapat, de a "bolgárok" kézben tartják a meccset.

(Igazából a csoportmeccsek legértékesebb eredménye szerintem az Espanyol elleni idegenbeli döntetlen volt még az első meccsen, amikor a spanyolok még nem tartalékosan játszottak és egyáltalán nem a döntetlenre mentek...)

Összességében egyébként szép menetelés volt. Nagy előrelépés lenne, ha a magyar klubfoci képes lenne évente egy csapatot bejuttatni az Európa Liga csoportkörébe. Ez most az elmúlt két évben sikerült, de a magam részéről vannak kételyeim, hogy mennyire reális. Mindenesetre kialakulófélben van egy tartósabbnak igérkező Fradi-Vidi vetélkedés a bajnoki címért: talán ez a két csapat képes lesz arra, hogy a fenti célt idővel megközelítse.

Bár azt is megjegyzem, hogy ennek se lenne túl nagy jelentősége: a mai magyar játékosállomány alkalmatlan egy Európa Liga szintű csapat kitermelésére, azaz a kérdés csupán az, van-e elég pénz megfelelő minőségű légiósok felvásárlására. A "siker" tehát igazából nem a magyar foci sikere lenne...

Mi lesz jövőre?

Hát, nyilván sok izgalmas meccs és esemény:

handball.gifFérfi kézilabda Eb januárban, új szövetségi kapitánnyal, rutintalan csapattal. A szerencseadagunk is kimerült a tavalyi vb sorsolással, ezúttal egy kőkemény csoportot és egy még keményebb ágat kaptunk. Persze az ág talán már mindegy is lesz, mert az se biztos, hogy a dán, izlandi, orosz hármason keresztül tudjuk verekedni magunkat a régi klasszisainkat (kivétel Mikler) nélkülöző és főleg szélsőposzton kifejezetten foghíjas csapatunkkal. Persze azért remélem nem feltett kézzel megyünk ki a pályára, az oroszok és az izlandiak jó adag szerencsével és egy lelkes, jól összerakott csapattal esetleg verhetőek. A középdöntő meg a jelenlegi körülmények között már jutalomjáték lenne. A vb-n nem sikerült olimpiai kvalifikációs helyet szerezni. Az Eb-n még kevésbé fog, a férfiak nem mennek olimpiára. Ha netán megcáfolnak, az kb. a csoda kategória lenne.

hockey2_39x46.pngKülönböző hokibajnokságok: Lesz megint Fradi-Csíkszereda döntő az Erste Ligában? És ha igen, képes lesz ismételni a Fradi vagy az alapszakaszban eddig sokkal magabiztosabb Csíkszereda lesz a bajnok? Fehérvár meccsek az Ebelben: vajon bejutunk a rájátszásba? Tavaly ilyenkor azt tippeltem, nem, de tévedtem. A helyzet most is kb. ugyanaz, bravúros győzelmek és harmatos vereségek váltják egymást, a végkimenetel megjósolhatatlan. Szlovák extraliga, immáron másodszor MAC és Miskolc részvétellel: A MAC elég halovány eddig, a Miskolc sokkal jobb, de ez tavaly is így volt, aztán pont a MAC ütötte el a Miskolcot a rájátszástól. Idén mi lesz a vége? 

Olympic_rings.jpgFérfi hoki olimpiai selejtező febuárban Nottinghamben, majd vb áprilisban Ljubljanában. Szerintem a nottingham-i tornát kéne az év első számú tornájaként kezelni. Innen is "fel lehet jutni", lévén az olimpiai kvalifikáció következő lépcsőfoka egy A csoport szintű négyes torna lenne az év második felében. Ráadásul Nottinghamből reálisabb lenne a továbbjutás, mint Ljubljanából, "csak" a briteket kellene legyőzni, ami - egyáltalán nem lebecsülve se őket, se az észt és romániai válogatottakat - mégiscsak teljesíthetőbb feladat, mint áthámozni magunkat a szlovén-osztrák-francia trión (és Koreát, Romániát megintcsak nem lebecsülésként hagytam ki...). A vb kapcsán tavalyhoz hasonlóan nincs nagy elvárásom. Ha a papírformát nézem, akkor a Romániát kell vernünk a bentmaradásért. A koreaiak legyőzése lehet esetleg teljesíthető, de mint tavaly láttuk, egyáltalán nem könnyű cél. A szlovén-osztrák-francia trió ellen már akkor elégedett lennék, ha szoros meccseket játszanánk velük...

Olympic_rings.jpgNői kézilabda olimpiai kvalifikációs torna márciusban Győrben: Kína, Szerbia, Oroszország az ellenfelek, ebben a sorrendben. A kulcsmeccs Szerbia ellen várható. A kimenetel bizonytalan, több okból is. Ha a tavalyi Eb-n mutatott teljesítményt hozzuk, van esélyünk. Ha az idei vb formáját mutatjuk, Szerbia simán nyerni fog. És kérdés persze, ki ül a kispadon?

soccer_39x43.pngFoci Eb pótselejtezők márciusban. Először Bulgária ellen játszunk idegenben. Ha nyernénk, akkor jöhet az Izland-Románia meccs győztese Budapestre. Az esélyek? Bulgária ellen kb. 40% (azonos játékerő, de ők vannak otthon), a döntőben kb. szintén (erősebb ellenfél, de mi játszunk otthon). A nagy kérdés persze az, a tavaszi, vagy az őszi csapatot látjuk majd. Csak az előbbinek lehet valós esélye a kijutásra. De  ez mindegy is, szurkolunk aztán majd meglátjuk.

hockey2_39x46.pngNői hoki vb áprilisban Kanadában. Női hokiban évek jövünk föl, mint a talajvíz. A nagy célt (az egyiket, legalábbis) tavaly érte el a csapat, amikor története során először feljutott az A csoportba. Ahol idén áprilisban megpróbálkozhat a bentmaradással. Nem lesz könnyű és talán akkor se történik tragédia, ha nem sikerül. Ahogy a női válogatottat elnézem, fognak ők még az A csoportban játszani akkor is, ha netán kiesnének. 

handball.gifKézilabda klubcsapatok: Vajon nyer megint a Győr BL-t és bejut a Fradi a negyeddöntőbe? A Fradi szerintem nem, ez gyakorlatilag már az őszi betlisorozattal eldőlt. A Győr nem esélytelen, majd meglátjuk. Ugyanez férfi vonalon: vajon bejut a Veszprém vagy a Szeged a kölni négyes döntőbe? Talán. A keret mindkét csapatnál elég erős, de a mezőny félelmetes (PSG, Barca, Kiel, Kielce, Vardar, stb.) A magam részéről a Szegednek drukkolok, ott kicsit erősebb a magyar részvétel a csapatban. Egyébként az EHF kupában is vannak csapataink, a férfiaknál a Tatabánya, a nőknél a DVSC, az Érd és a nem mellesleg címvédő Siófok.

A második félévet (foci Eb, olimpia, női kézilabda vb) egyelőre hagyjuk...

Végezetül jó szurkolást kívánok mindenkinek 2020-ban is!

1 komment

Címkék: sport foci vb szlovákia kanada finnország veszprém kézilabda olimpia jégkorong espanyol ferencváros női kézilabda eb selejtező férfi kézilabda évértékelő beszéd index2 2019 szlovákmagyar legjobb meccsek vardar skopje Eb

Archív útinapló, 2009

2019.12.09. 08:11 promontor

Jöjjön egy újabb archív poszt, egy útinapló 2009-ből.

Mit kell tudni az archív útinapló rovatról?

luggage-travel-clip-art-small.pngArra gondoltam, hogy ha már megérte a tíz évet a blog, akkor emlékezzünk meg az elődről. Volt nekem egy honlapom, amit még 1998-ban csináltam és amit sokáig blogszerűen irogattam. Volt benne pl. útinapló is.

Namármost ez a honlap már eltűnt a web feneketlen bendőjében (mond valakinek valamit a GeoCities név?), de a saját archívumomban még előásható a tartalma. Elő is ástam és úgy döntöttem, egy kis munkát megér, hogy újra publikus legyen. Ennek gondolom mind a négy (kb.) törzsolvasóm nagyon fog örülni, elvégre mi lehet annál jobb, mint tizensok éves poros mondatokat olvasni rég elfelejtett utazásokról.

Szóval ez egy sorozat lesz, az 1998 és 2009 közötti utazásaim listája, évenkénti bontásban. Itt ugye van némi átfedés, mert a blog 2007 végétől élt, majd meglátom, mi lesz az átfedő évekkel. A sorrendiség nem lesz teljesen lineáris, ugyanis 2003 előtt csak angol verzióban írtam a honlapot, az akkori listák fordítása viszont időbe telik, így a sorozatot az eredetileg is magyarul írt oldalakkal kezdem, a korábbiak majd később jönnek. A szöveg némi formázástól, meg az elavult linkek frissítésétől eltekinve eredeti, az utókor bölcs megjegyzéseit sárga háttérrel jelzem.

(Figyelem, ezekben a listákban a későbbi utak vannak elől. Eredetileg így írtam a honlapon, megfordítani meg túl lusta vagyok. Meg kb. ugye mindegy is...)

Háttérinformációnak annyit hogy ebben az évben kezdtünk belerázódni a kétgyermekes üzemmódba. Az utazásaink persze ennek ellenére főleg tpikus kisgyerekes nyaralások voltak, egy-egy elcsent felnőtteknek szóló élménnyel.

Sümeg (november 10-12)

Négynaposra terveztünk egy késő őszi várnézős, városnézős, kirándulós utat. Ehhez képest Zsuzsa az első este kificamította a bokáját, másnap a sümegi egészségügyi hálózatot teszteltük (körzeti orvos, sebész, kórházi röntgen), harmadnap pedig mentünk haza. A Hotel Kapitányban szálltunk meg három dolog miatt is tudom őket dicsérni: egyrészt finom a kaja, másrészt rugalmasan és méltányosan kezelték a korai távozásunkat, harmadrészt az átlagnál nagyobbak a szobák.

Sümeghez kapcsolódó korábbi emlékeimről itt írok: Sümegi emlék.

Prága és Velké Meziříčí (november 6-8.)

Prága, sör, hermelin, bridzselés a haverokkal, stb.

Ezt az utat rendesen dokumentáltam a blogon:

Galyatető (augusztus 13-19.)

Galyatetőn nyaraltunk, sok kirándulással (na jó, inkább sétával), múzeumlátogatással (Parádfürdői Kocsimúzeum), Kékeslátogatással. Nem volt olcsó nyaralás, a Grandhotel Galya négycsillagos szálloda és a hely exkluzívitását is érvényesítik az árban. Nem mondom, hogy hibátlan szolgáltatást kaptunk, de alapvetően jól éreztük magunkat és sokat számított, hogy gyerekszemmel rengeteg mindent lehetett csinálni: etetni a mini-vadaspark állatait, játszani a játszótéren vagy a játszószobában, végigmenni az akadálypályán, sőt - Eszter nagy-nagy örömére - még lovagolni és kocsikázni is lehetett. A legemlékezetesebb programunk ezzel együtt az Ilona-völgyi vízeséshez tett túra volt, amit mindannyian nagyon élveztünk.

Kapcsolódó blogbejegyzések:

Balatonlelle (július 17-24.) és Zirc (július 24-26.)

Balatonlellén másodszor voltunk, még a szálláshelyünk is szinte ugyanaz volt. A lellei pancsolgatás után Zirc a nyaralásunk aktívabb része volt, az obligát - de azért érdekes - zirci arborétum mellett a cseszneki várhoz is elzarándokoltunk, amit nem bántunk meg, igazán festői a vidék és a rom is.

Kapcsolódó blogbejegyzés: Lellepark Reloaded

Van térkép is az említésre méltó lellei "objektumokról".

Hollókő (július 12.)

Délutáni villámlátogatás az egyik magyar Unesco Világörökség helyszínre. Nem volt sok időnk, így gyorsan felkaptattunk a várba a kilátás és néhány obligát fotó kedvéért, majd lesétáltunk a faluba, ott szintén obligát fotózással, a végén a gyerekek által kinyafogott fagyival. Ha több időnk lett volna, akkor nyilván benéztünk volna több házba is, vannak kiálítások és kézműves műhelyek is. Így majd visszatérünk, ha nagyobbak lesznek a kölykök.

Blogposzt nem volt, de a fényképek vannak.

Bécs (július 3-5.)

Régóta tervezett gyerekmentes hétvége a birodalmi fővárosban.

A Kolping Wien-Zentral, hotelt nyugodtan ajánlhatjuk, tiszta, elfogadható árú és a centrumtól nem messze eső szállásként. Piackedvelőknek külön bónusz a Naschmarkt közelsége.

Péntek délután érkeztünk, ezután egy hosszú "újraismerkedő" séta következett a (mindketten nagyon régen voltunk utoljára Bécsben), nagyjából a Burggarten-Kärntner Straße-Stephansdom útvonalon, meg persze ezek közelében.

Szombaton a múzeumi negyedben kezdtünk a Leopold Museum két érdekes kiállításával, az egyik az állandó gyüjtemény része és leginkább Egon Schiele életét és munkáját mutatja be, a másik egy körkép a Szecessziós Bécsről. Ezután Grinzingbe villamosoztunk, ahol egy igen rövid séta után (én még bóklásztam volna) a korgó gyomrú Zsuzsa beparancsolt egy kellemes Heurigerbe (konkrétan ebbe: Zum Martin Sepp) ahol kipróbáltuk a helyi újbort (nem volt egy nagy etwas) és hozzá egy kis véres hurkát. Délután visszatértünk a központba és az előző napihoz hasonló hangulatú sétával fejeztük be a napot. (Mellesleg közben röviden érintettük az éppen akkor megtartott bécsi melegfelvonulás útvonalát, később olvastuk, hogy állítólag nyolcvanezren voltak, meg azt is, hogy még pártfrakciók is vonultak, a szocdemeket speciel láttuk is, mókásak voltak, ahogy egyébként az egész rendezvény az volt szerintem. Jobbikosokkal nem találkoztunk, Bécs egyelőre nem nyögi Vóna Bús Hadát.)

Vasárnap reggeli után azonnal indultunk is vissza, mindössze a Donauturmhoz tettünk egy rövid kitérőt, hogy élvezhessük a bécsi panorámát. Nyilván lehetett volna "erősebb" programot is összeállítani, több múzeum és palotalátogatással, de végülis vissza fogunk még ide jönni: most inkább élvezni akartuk a nehezen megszervezett gyerekmentes hétvégénkent.

Tiszafüred (június 18.)

Team Building, azaz csapatépítés a kollégákkal a Tisza tónál. Első nap evezés vezetővel, aki remek helyekre navigált el minket és remek dolgokat mesélt madarakról növényekről, a tó történelméről. Este hússütés és sörözés. Sajna a másnapi kerékpározásból kimaradtam, mert korábban haza kellett jönnöm egy halaszthatatlan családi program miatt. A szállás nem volt rossz, a tiszafüredi Nádas Panzióban voltunk.

Monostori erőd (május 17.)

Komáromban már voltunk, most meglátogattuk a Monostori Erődöt is.

Kicsit részletesebb beszámoló itt: Híres Komárom meg van védve...

Fényképek is vannak.

Bory vár (április 13.)

Húsvét hétfői kirándulás Székesfehérvár egyik érdekes nevezetességéhez, a Bory várhoz.

Kicsit részletesebb beszámoló itt: Művárlátogatás 

Fényképek is vannak.

Szilvásvárad (március 13-16.)

A szállásunk egy viszonylag új szálloda volt a falu szélén a domboldalon, Szalajkaliget névre hallgat és a "szokásos" vidéki wellnessszállók átlagos színvonalát nyújtotta. Kellemes sétákat tettünk a környéken, elsősorban a Szalajka völgyben, vonatoztunk is.

Komárom (január 3.)

Komáromi villámlátogatás a maradék szlovák korona elköltésének céljából. Mert az atyafiak már az eurónál tartanak a tanrendben, ugyebár...

Részletes beszámolót írtam anno: a Koronaköltés Komáromban.

Szólj hozzá!

Címkék: prága utazás bécs archívum komárom tisza 2009 monostori erőd balatonlelle sümeg bory vár ilona völgy bory jenő galyatető galya ilona völgyi vízesés velké mezirici velké meziříčí Balatonlelle

Archív mozinapló, 2009

2019.11.12. 08:22 promontor

Itt az archív mozinapló rovat következő darabja, a 2009-es év listája.

Mit kell tudni az archív mozinapló rovatról?

movie-tape-icon-small.pngArra gondoltam, hogy ha már megérte a tíz évet a blog, akkor emlékezzünk meg az elődről. Volt nekem egy honlapom, amit még 1998-ban csináltam és amit sokáig blogszerűen irogattam. Volt benne pl. mozinapló is.

Namármost ez a honlap már eltűnt a web feneketlen bendőjében (mond valakinek valamit a GeoCities név?), de a saját archívumomban még előásható a tartalma. Elő is ástam és úgy döntöttem, egy kis munkát megér, hogy újra publikus legyen. Ennek gondolom mind a négy (kb.) törzsolvasóm nagyon fog örülni, elvégre mi lehet annál jobb, mint tizensok éves poros mondatokat olvasni rég elfelejtett filmekről. (Mondjuk vannak még ötleteim, de azokról majd máskor...)

Szóval ez egy sorozat lesz, az 1998 és 2009 közötti mozilátogatásaim listája, évenkénti bontásban. Itt ugye van némi átfedés, mert a blog 2007 végétől élt, de egyrészt egy darabig még karbantartottam a honlapot, másrészt viszont a blogon csak a jobb filmekről írtam posztokat, szóval úgy döntöttem, az átfedésben lévő évek listáját is fel fogom tenni. A sorrendiség nem lesz teljesen lineáris, ugyanis 2003 előtt csak angol verzióban írtam a honlapot, az akkori listák fordítása viszont időbe telik, így a sorozatot az eredetileg is magyarul írt oldalakkal kezdem, a korábbiak majd később jönnek.

(Figyelem, a megszokottól eltérően ezekben a listákban a későbbi filmek vannak elől. Eredetileg így írtam a honlapon, megfordítani meg túl lusta vagyok.)

Háttérinformációnak annyit hogy ebben az évben kezdtünk belerázódni a kétgyermekes üzemmódba, ez pedig megmutatkozott abban is, hogy enyhe növekedésnek indult a mozilátogatásaink száma. Bár ez azért csalóka, mert a növekedés lényegében a gyerekeknek szóló rajzfilmeket jelentette...

good.gif Welcome (2009, késő ősz)

Hát, furcsa dolog ez. Erről a filmről teljesen elfeledkeztem. Nem írtam föl a "listára", amikor megnéztem, aztán teljesen elsikkadt. Pedig nem rossz film...

Thomas: A nagy felfedezés (november 11.)

A gyerekek kedvéért néztük meg ezt a filmet. Felnőttek számára sajna meglehetősen érdektelen.

A nő másik arca (november 1.)

Jutalomjáték két színésznek egy esküvői kaland kapcsán, plusz egy rendezői/operatőri ötlet (osztott képernyő, mint a különböző nézőpontok együttes kifejezése) megvalósítása. Kellemes film, de semmi több.

Harry Potter és a félvér herceg (augusztus 1.)

Hát ezek után már nyilván nem fogom kihagyni a következő részt, már csak azért sem, mert érdekel, hogy fog végződni ez az egész, de ennek ellenére a sorozat a Az azkabani fogoly óta csak hanyatlik, ennek a résznek pl. kifejezetten szimpla, ennek ellenére következetlen története van. A látvány pedig egyre kevésbé pótolja az eltűnő színvonalat.

Madagaszkár 2 (július 22.)

Újabb kellemes családi film. Eszter már látta fél éve, Balatonon újra belebotlottunk és kisírta magának a második vetítést. Mivel elsőre az anyjával látta, most én kisértem el, de nem bántam meg, kellemes, nézhető film.

Jégkorszak 3. (július 10.)

Kellemes családi film, a gyerekek élvezik a mesét, a felnőtteket lekötik a poénok. Jó szórakozás.

Terminator Salvation (június 29.)

Jácint már mindent elmondott erről a filmről, felesleges megismételni.

Isten hozott az Isten háta mögött (május 14.)

Sajnos nem beszélek franciául. Ez nemcsak azért baj, mert nem élvezhetem Voltaire-t, Camus-t vagy éppen Merle-t eredetiben, hanem azért is, mert így sajnos ennek a filmnek a poénjairól is lemaradtam. Próbálkoztak persze a fordítók, de sajnos ez a film (többek közt) az észak-francia nyelvjárás kedves kicsúfolására építette a nyelvi poénjait, ez pedig nagyjából lefordíthatatlan. Persze nem csak a nyelvjárásról volt itt szó, hanem más "kapcsolódó" előítéletekről is (Északon mindig esik, elmaradott, csúnya unalmas vidék, stb.) illetve arról, hogy hogyan változnak meg ezek az előítéletek akkor, amikor dél-francia hősünket Északra veti sorsa. Összességében egy kellemes, humorba ágyazott tanmesével van dolgunk, amit érdemes volt megnézni.

Star Trek (május 7.)

Star Trek sokadszor. Ezúttal azt a frenetikus ötletet elővéve, hogy mi lenne, ha vissszamennének az első sorozat szereplőinek ifjúkorába és bemutatnánk, hogy lettek azok, akik. Amolyan Star Trek begins stílben. Persze ettől még marad a Star Trek az, ami: a középszer. Sose olyan igazi, magával ragadó, emlékezetes mese, mint mondjuk a Csillagok háborúja sorozat jó pár darabja, de annyi pénzt mindig beleölnek a látványba, hogy azért egy nézhetetlen ócskaság se legyen.

Cincin lovag (január 3.)

Eszter lányom belépett a mozilátogató korba. Tavaly novemberben vitte az anyja moziba először, a Madagaszkárt azóta is emlegeti. A Cincin lovagot amúgy átlagosnak mondanám, se a látvány, se a történet nem emeli ki a galivúdi animációs filmek tömegéből. Ami persze azt is jelenti, hogy azért meg lehet nézni.

A végén pedig jöjjenek azok a filmek, amikről anno a blogon is megemlékeztem:

good.gif District 9 (szeptember 24.): Kilencker

good.gif Gran Torino (április 19.): Torino

good.gif Hajrá boldogság (április 15.): Londonban, sej...

good.gif Gettó milliomos (február 22.): Bombay

Vicky Christina Barcelona (január 26.): Barcelona

Szólj hozzá!

Címkék: film mozi barcelona star trek archívum 2009 terminator woody allen danny boyle mike leigh gran torino gettómilliomos district 9 mozinapló archív mozinapló

Mozinapló, 2019/1

2019.10.21. 09:37 promontor

Jöjjön az első féléves mozitermés, nem túl bő. Ezért hozzácsapok egy színházat és egy múzeumot is...

good.gifÉletem értelmei (március 26.)

Francia kisrealizmus avagy a kisemberek élete nyugaton. Ami ott is mindennapos küzdés a megléhetésért, mindennapos szembesülés a kiszolgáltatott munkahelyi helyzetekkel. És ami ott is tönkretesz családokat, mert nem mindenki bírja ki a nyomást, a férj (vagy feleség) távollétét, a kilátástalan vagy annak érzett életet. Pont mint nálunk, mondhatnám, és gondolhatnánk olyan filmekre, mint az Egy nap, vagy az Ernelláék Farkaséknál, de azért van egy lényeges különbség, ez pedig a társadalmi szolidaritás, a társadalmi környezet. Míg nálunk a segítség legfeljebb a családtól érkezik, addig ott egyrészt vannak valódi tartalommal megtöltött intézmények, amelyek ilyenkor teszik a dolgukat (pl. szakszervezet), másrészt a tágabb társadalmi környezet (barátok, ismerősök, munkatársak) is több, valódibb segítséget nyújt, azaz a társadalmi szolidaritás jobban működik, mint egy atomjaira hullt káeurópai társadalomban.

Ma este megbukunk (Centrál Színház, március 30.)

Felemás érzéseim vannak. Egyfelől frenetikus darab, folyamatos gagparádé, ami igen erősen megmozgatja a nevetőizmokat. Másfelől kissé üres, emiatt egy idő után már csak önmagukat ismétlő, "lárpulár" poéngyűjteményt látunk, amit a végére kicsit meguntam. Azért összességében bőven ajánlott.

A hőlégballon (április 27.)

A németek módszeresen dolgozzák fel az NDK történelmi múltját, ennek egy darabját láttuk. Nem rossz, bár pl. a nagy klasszikusok (pl. A mások élete) szintjét nem éri el, kissé talán didaktikusnak is mondanám. Ugyanakkor a hitelessége elvitathatalan, már csak azért is, mert valós eseményt dolgoz fel, ráadásul olyat, amire emlékszem is. Mármint persze nem a korabeli kommunista magyar sajtó tudósított róla 1979-ben, hanem a berlini Falmúzeumban láttam róla  egy részletes tablót, először még a nyolcvanas években, aztán tavaly nyáron. A film pedig szerintem elég korrekten adja vissza az NDK világát, mind a külsőségek, mind az emberi viszonyok tekintetében.

good.gifFájdalom és dicsőség (június 19.)

Régen láttam Almodóvar filmet, ideje volt újra egynek. Láthatóan időskori, személyes darab, a korai frenetikus, extravagáns filmek helyett egy személyes, lírai, visszatekintő filmet látunk, amiben egyébként Antonio Banderas remekel. Valahol nagyon idegen tőlem a főszereplő rendező, mind a tehetsége, mind a gyengeségei, mégis megérintett a film, talán azért, amilyen zseniálisan tud egyszerre mesélni a múltról és a jelenről, Spanyolországról általában és egy ember sorsáról specifikusan. Hiába, Almodóvar egy zseni, ezt persze eddig is tudtuk...

Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum (június 20.)

Jártunk már itt kb. 15 éve, most a nagyobbik lányommal ugrottunk el ide. Frissen felújított és megnyitott új kiállítást kaptunk, amely a múzeum történetén vitt végig minket, a XIX. század végi alapítástól kezdve a mostani megújulásig. Érdekes volt, de mégis egy picit csalódott voltam. Míg a korábban látott kiállítás a gazdag anyag, illetve a sok magyarázó tabló révén rengeteg mindenre megtanított a kelet-ázsiai kultúrákról, addig a mostani kiállítás teljesen belterjes volt és végső soron pont arról a témáról nem mondott eleget, amiről a múzeumnak szólnia kellene. Ha ezt egy különteremben berendezett időszaki kiállítás formájában kaptam volna egy gazdag alapkiállítás mellett, akkor nagyon örültem volna, de így sajnos komoly hiányérzetem maradt a vizit után.

good.gifA szavak ereje (június 30.)

Kicsit eldugott, de kellemes film. Van benne egy csipetnyi Greenaway stílus, persze nem túl sok, hogy ne legyen érthetetlen. Van benne egy csipetnyi tanulság arról, hogy ne elérhetetlen dolgokra vágyjunk, hanem elégedjünk meg azok szeretetével, akik a közelünkben élnek és persze van benne egy jó adag fanyar brit humor.

Szólj hozzá!

Címkék: film mozi színház kiállítás múzeum 2019 mozinapló

Mennyi pénzről döntünk az önkormányzati választásokon?

2019.10.09. 09:28 promontor

Ez a blog általában nem szokott politizálni (bár azért kivételek akadtak már) és tulajdonképp most sem fog, legalábbis oly módon nem, hogy valamelyik pártot vagy politikust közvetlenül támogatná vagy kritizálná.

Viszont közeleg az önkormányzati választás és ezzel kapcsolatban elgondolkoztam egy kicsit azon, hogy mi ennek a tétje.

Szubjektíven nézve az az érzésem, nem sok. Budapesten ugyan van egy rakás szavazatom, helyi képviselőre, kerületi polgármesterre, főpolgármesterre, de vajon van-e ezeknek a személyeknek valódi döntési joga, hatalma? Valamennyi persze nyilván van, de egyre kevesebb. Tíz éve pl. az újbudai polgármester még gondolkodhatott arról, hogy bezár egy helyi iskolát (szerencsére végül nem tehette), ma már ilyen gondolatai nemigen lehetnének, erről dönt helyette a KLIK. A főpolgármester már 1990-ben is béna kacsa volt, azóta még bénább: hatásköröket, intézményeket, bevételeket veszít a kerületek, az agglomeráció, a kormány vagy éppen szakmai lobbik (MÁV, Volánbusz) ellenében.

OK, ez egy szubjektív vélemény. Van azonban objektív mérce is, több is. Azért az önkormányzatoknak vannak döntési jogkörei, van költségvetésük. Az előbbivel most nem foglalkozom, az utóbbira azonban vannak adatok és végülis az egy komoly mérce: mekkora pénzek felett diszponál egy-egy polgámester, illetve képviselő testület.

Na, hát erről szól ez a poszt: mennyi pénzről döntünk vasárnap. vagy másképp: mennyi pénz közelébe juttatunk politikusokat vasárnap?

A módszertan egyszerű: megnéztem, mennyi a költségvetése Budapestnek illetve Újbudának (a kerület, ahol élek). Persze az X milliárd nem sokat mond, ezért az összeget "normálni" kell, azaz megnéztem, egy lakosra hány forint jut. Hogy kicsit árnyaljam, összevetettem ezt az összeget az egy főre eső GDP összegével, továbbá a magyar állam költségvetésének egy főre eső részével.

Az eredmények:

GDP/fő15531 USD (2017), azaz 4 309 852 Ft/fő 

(2017-ben kb. 258 és 297 Ft között mozgott a dollár árfolyama, ennek az átlagát vettem, azaz 277,5 Ft/USD árfolyammal számoltam.)

Költségvetés

Lakosság

Költségvetés/fő

Költségvetés/ (GDP/fő)

Újbuda (Budapest 11. kerülete)

27,8 milliárd forint 148 517 fő 187 184 Ft/fő 4,3%
Budapest 380 milliárd forint 1 752 286 fő 216 892 Ft/fő 5%
Magyarország 20 579 milliárd forint 9 772 756 fő 2 105 731 Ft/fő 48,9%

 

 Ami azonnal látszik, bár egyik se nagy meglepetés:

  • Magyarország erősen centralizált állam. A központi költségvetés a GDP-nek majdnem a felét újraosztja.
  • Budapest ehhez képest sokkal kevesebb pénz felett rendelkezik, a kerületek és a főváros együttesen is kevesebb, mint a GDP egytizedét költi el (egy főre értve).
  • Ezen belül a kerületek és a fővárosi önkormányzat súlya nagyjából azonos.
  • Ami a táblázatból nem látszik, de fontos, az az, hogy a főváros szerepe várhatólag még tovább csökken: sajtóhírek szerint a fővárosi önkormányzat lényegében a tartalékait éli fel, mivel a költségvetése évek óta rendkívül kiegyensúlyozatlan. Idén, pl. a bevételi oldalon csak 266 milliárd forint áll szemben a táblázatban szereplő 380 milliárdos kiadással szemben. 

Hogy mindez jó-e, azt laikusként nyilván nem egyszerű eldönteni. Az állami újraosztás mértékét a közgazdászok kritizálni szokták és úgy tudom, a hozzánk hasonló fejlettségű országokban jelentősen kisebb a mértéke. A főváros és a kerületek viszonyát tekintve szintén gyakran hangzik el, hogy a kerületek túl nagy súlyt kapnak a fővárossal szemben, Budapest szinte nem is egy város, hanem 23 kerület konglomerátuma. Az pedig nyilvánvalóan nem egészéges, ha a fővárosi önkormányzat bevételei mindössze a kiadások 70%-át érik el...

De nézzük meg, mi a helyzet máshol, abból is lehet következtetéseket levonni. Mivel ez nem egy doktori értekezés, a "vizsgálatot" Ausztriára korlátoztam, az alábbi eredményekkel:

Hogy van ez Ausztriában?

GDP/fő47 290 USD (2017), azaz 42 232 EUR/Fő 

(2017-ben a dollár/euro árfolyam is sokat mozgott, én 0,893 átlagos EUR/USD árfolyammal számoltam.)

Költségvetés

Lakosság

Költségvetés/fő

Költségvetés/ (GDP/fő)
Simmering (Bécs 11. kerülete) 12,5 millió EUR 103 008 fő 121 EUR/fő 0,3%
Bécs 15,69 milliárd EUR 1 897 491 fő 8269 EUR/fő 19,6%
Ausztria 79,2 milliárd EUR 8 858 775 fő 8940 EUR/fő 21,2%

 

No igen, kicsit mások az arányok:

  • Az osztrák állam költségvetése alig több, mint 21%-át osztja újra a nemzeti jövedelemnek.
  • Egy főre vetítve Bécs nagyságrendileg ugyanannyi pénzt költ, mint az osztrák állam.
  • A bécsi kerületek szerepe jelentéktelennek tűnik a budapesti helyzethez képest (pedig ott is fontos a decentralizáció, csak úgy látszik, ezt kicsit másképp értik, mint nálunk...)

A tanulságok

Sok új dolog nem derült ki, az egyébként nem túl mély "elemzés" megerősítette a megérzéseimet:

  • Magyarországon az önkormányzatiság gyenge, az állam dönt szinte mindenről.
  • Budapestnek és különösen ezen belül a fővárosi önkormányzatnak nem sok mindenre van pénze. Amiből következik, hogy beleszólása se nagyon.

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fontos, kik döntenek mondjuk Újbudán majd' 28 milliárd forintról vagy éppen a fővárosi közgyűlésben 380 milliárdról, szóval szavazni azért fontos. Csak jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy ennek a választásnak nagyságrendileg kisebb a tétje, mint az országgyűlésinek.

1 komment

Címkék: budapest politika választás magyarország önkormányzati választások újbuda villámposzt index2

Esettanulmányok tahó parkolás ügyében

2019.10.05. 09:08 promontor

Közkeletű tévhit, hogy tahón parkolni csak gépjárművel lehet. Mi sem áll távolabb a valóságtól!

A tahó parkolás demokratikus jelenség, amelyet nem csak a "gazdag" autótulajdonosok gyakorolhatnak, hanem szinte bárki. Nem kell más hozzá, csak egy manapság terjedőfélben lévő "mikromobilitási eszköz", amelyet a legegyszerűbben valamely városi megosztó vállalkozástól bérelhetünk. Ezen eszközök egyébként a tahó viselkedésre rengeteg alkalmat adnak, de posztunk ezúttal csak a parkolásra fog koncentrálni: két tanulságos esetet ismertetünk majd, értékelve a megoldások erősségeit, illetve rámutatva a továbbfejlődési lehetőségekre. Nézzük tehát:

1: Roller az aluljáróban

tahoparkolas_2019_09_30_001c_478x256.jpg

(E-roller a kelenföldi pályaudvar aluljárójában)

Ez egy kezdőszintű tahó parkolás. Az alapokat hozza, egy aluljáróban a faltól elég távol, kicsit ferdén, értelmetlenül elhelyezett jármű kétségtelenül zavarja az ott közlekedőket. Ugyanakkor a technika kiforratlan. Magasabb tahósági szintet lehetett volna elérni egy keresztben, a két faltól nagyjából egyenlő távolságra elhelyezett járművel. A helyismeret hiányára utal továbbá, hogy a járművet nem a szomszédos, sokkal forgalmasabb aluljáróban helyezte el alanyunk. Reméljük eljut hozzá ez a poszt és a tanácsokat felhasználva a tahóság magasabb szintjét is képes lesz elérni.

2: "Ogremobil" a kerékpárúton

Nézzünk egy fejlettebb példát!

tahoparkolas_2019_10_04_003ca_478x341.jpg

(Bérelhető e-robogó a Pázmány Péter sétány gyalog- és kerékpárútján)

Látszólag ez is egy kezdőszintű tahó parkolás, hiszen a jármű hosszában, a kerékpárút szélén parkol. Nyilván sokkal komolyabban tudná akadályozni a többi közlekedőt, ha keresztben vagy legalább ferdén lenne elhelyezve. Valójában azonban ez egy kifejezetten kifinomult, ravasz tahó parkolás. Nézzük a részleteket!

Egyrészt, egy keresztben elhelyezett jármű itt már túl sok lenne. Olyan mértékben akadályozná a forgalmat, hogy valószínűleg hamar eltávolítanák, így a küldetését csak nagyon rövid ideig tölthetné be. Az út szélén, hosszában elhelyezve jóval nagyobb esélye van hosszabb ideig megőrizni a pozícióját: a közlekedőket ugyan bosszantja, de a kikerülése végülis megoldható, így a legtöbben nem tesznek lépéseket az eltávolítás érdekében.

Másrészt, a pozícó nagyon ravasz, alattomos csapdákat rejt magában. A jármű a kerékpárút szélén parkol, ezzel látszólag minimalizálja az elfoglalt területet. Azonban figyeljük meg, hogy befelé dől és emiatt, elsősorban a benyúló kormány és visszapillantó tükör révén, az út felét elfoglalja. Ezek a belógó objektumok ráadásul kifejezetten balesetveszélyesek: távolabbról nem nagyon látszanak, az elhaladó kerékpárosok könnyen beléjük akadhatnak. Továbbá figyeljük meg, hogy a kerékpárút nem rendelkezik önálló közvilágítással és az egyik oldalon egy sövénysor, a másikon egy fasor árnyékolja le a távolabbi lámpák fényét. Azaz éjszaka a sövény közelében parkoló jármű nagyon rosszul látható, kifejezetten jó esélye van arra, hogy akár komolyabb balesetet okozzon.

Talán egyetlen módon lehetett volna növelni a tahóságfaktort: jelenleg a jármű eleje egy icipicit kifelé áll, ami csökkenti a fentebb említett belógást. Ha ehelyett egy icipicit befelé állna, még további húsz-harminc centit elfoglalhatna az útból, növelve a balesetveszélyt. Persze itt mérlegelni kell, hogy hol van az a határ, amelyet már nem szabad átlépni, mert akkor hamarabb eltávolítanák innen a járművet, ahogy azt értékelésünk elején jeleztük. Mindesetre becslésünk szerint még egy picit lehetett volna feszíteni a húrt.

Összességében azonban ez így is egy tökéleteshez közeli tahó parkolás, kijár az elismerés az elkövetőnek. Ezúton gratulálunk!

31 komment

Címkék: budapest robogó parkolás dörgedelem bunkó tahó bunkók roller villámposzt index címlap tahó parkolás

Paulus Velocipedus 7. (Bubi és Hello Bringás)

2019.09.26. 09:25 promontor

"Biciklizni kezdtem" - nyilatkoztattam ki hét éve. Aztán megosztottam az első, második és harmadik és a további évek tapasztalatait. Azóta is biciklizem, ez a poszt a hetedik évről szól.

"Tartalomjegyzék"

  • Menetteljesítmény, azaz mennyit bicikliztem egy év alatt.
  • Hello, Bringás, azaz a Kerékpárosklub új biztosításának kiértékelése.
  • Bubi: mennyit Bubiztam, illetve reflexió a "Bubisirató" hírekre.

Na, akkor kezdjünk is bele.

Mennyit bicikliztem?

Itt a válasz:

A 2018-19-es szezon eredménye 5237 km:

endomondostatistics_2018-19_478x204.jpg

A tavalyi kb. 4900 km után nagyjából 300 km növekedés. Ez megfelel a várakozásaimnak, nagyjából annak tudható be, hogy egyre gyakrabban használom a Kelenföldi Pályaudvar alatti átjárást az Ajnácskő utcai útvonal helyett, főleg nyáron. Persze lehetne részletesebb elemzést is adni (bevásárlások, családi bringázások), de most ettől eltekintek. A jövőre nézve növekedést már nemigen várok, szerintem ez az évi 5000 km körül ingadozó "menetteljesítmény" lesz hosszabb távon is a jellemző.

Azért az érdekesség kedvéért megemlítem, hogy a "legegzotikusabb" bringázás címre sokáig a Dunaparty Megállóhoz tett kiruccanás volt a legesélyesebb, de aztán a nyári ausztriai nyaralásunk során megtett wachau-i túra letaszította a trónról: a Melk és Spitz an der Donau közti, kompolással súlyosbított oda-vissza bringatúránk megérdemelte az év bringázása címet. Egyébként nem saját bringával mentünk, hanem a Bubi helyi verzióját használtuk. Ezek ugyan a Bubihoz hasonlóan elég lomha járgányok (bár annyira azért nem), viszont az óra alapú béleti díj (1 euro) miatt sokkal olcsóbbak, mintha valamelyik privát szolgáltatónál béreltünk volna napi 15-20 euróért és arra a két, kb. 20 kilométeres szakaszra megfeleltek.

Hello Bringás

Felkerült egy új bringás alkalmazás a telefonomra.

Történt ugyanis, hogy a Kerékpárosklub biztosítót váltott. Az új biztosítás lopáskárra is kiterjed, viszont az esetleges kártérítés feltétele, hogy a biztosító alkalmazását le kell tölteni és az alkalmazáson belül minden egyes lakatolásnál le kell fényképezni a bringát. Ezt az alkalmazást hívják Hello Bringásnak, és tavaly télen töltöttem le a telefonomra.

Mit is tud a Kerékpárosklub biztosítása?

A főbb szolgáltatások:

  • Balesetbiztosítás (max. 1,5 millió forint)
  • Felelősségbiztosítás (max. 2 millió forint/év)
  • Lopáskár (40-500 ezer forint választott módozattól függően)

Az újdonság a lopáskár, ez korábban nem volt. Jól hangzik, de nézzük konkrétan, mennyibe kerül és mit kapok érte. Négy módozat van, ezek közül lehet választani:

  • Biztosítás 40: max 40 ezer forint térítés (éves díj 2000 forint)
  • Biztosítás 100: max 100 ezer forint térítés (éves díj 4900 forint)
  • Biztosítás 250: max 250 ezer forint térítés (éves díj 15200 forint)
  • Biztosítás 500: max 500 ezer forint térítés (éves díj 22200 forint)

Tekintettel arra, hogy én egy húszéves Csepellel járok, aminek a számlája már rég nincs meg, ezért én a Biztosítás 40-et választottam. Ugyan a bringa szerintem jóval többet ér 40 ezernél, mert jól karban van tartva és van rajta pár dolog, amit az utóbbi években cseréltem, de nem tartottam érdemesnek a 100-as módozattal vesződni, több okból sem:

  • Tapasztalatom szerint minél magasabb a biztosítási összeg, annál kötözködőbbek a biztosítók. Hiába van egy 100-as módozatom, hamar kitalálják, hogy az a bringa nem ért annyit (amortizáció, számlák hiánya, stb.).
  • A 100-as módozat felára évi 2900 forint, ezért kapok elvileg 60 ezer forintnyi extra kártérítést (vagy nem, ld. az előző pontot). Tehát a kárérték 4,8 %-a a biztosítási díj, Szerintem ez elég magas díj: ugyan a kerékpárlopás valós veszély, azért messze nem 4,8 % annak az esélye, hogy egy év alatt ellopják a bringámat. Esetemben (kis értékű, ránézésre "ócska" bringa, rendesen lelakatolva, mindig csak rövid időre az utcán hagyva) becslésem szerint bőven 1% alatt van a tényleges veszély. Azaz számomra ez egy erősen túlárazott biztosítás lenne.

Egyébként általánosságban is az a véleményem, hogy a Biztosítás 40/100 módozatoknak nem sok értelmük van. Tipikusan ezek azok a kis kárösszegek, amikre szerintem egyáltalán nem érdemes biztosítást kötni. Ekkora kárt a legtöbb ember képes a tartalékaiból fedezni, maguk a biztosítások meg általában túlárazottak, mert viszonylag gyakori (vagy annak tartott) káreseménnyel számol a biztosító.

Szóval a magam részéről jobban örültem volna, ha ez az újdonság nem kerül bele a biztosításba, vagy legalább az alapcsomagnak nem része, Helyette sokkal jobb lett volna, ha magasabb felelősségbiztosítási keretet kapunk. A jelenlegi 2 millió forintos felelősségbiztosítás soknak hangzik, mert magával a biciklivel közvetlenül valószínűleg nem lehet ennél magasabb kárt okozni, (bár azért egy prémium autómárka esetében a fényezés vagy egy visszapillantócsere már húzós tétel), de ha mondjuk miattam félrerántja egy autós a kormányt és összetöri az autóját, meg esetleg egy másikat is, akkor 2 millió mindjárt nem elég semmire.

Nos, a Hello Bringás nem a kedvencem, az a helyzet:

  • Kezdjük azzal, hogy az alkalmazás szerint nekem nincs biztosításom. Ez tényszerűen nem igaz, hiszen a kerékpárosklub tagságommal együtt jár a biztosítás is. Csakhogy a Hello Bringás erről nem tud. Pedig a profilomban meg van adva a tagsági számom, tehát ennek alapján lekérdezhetné és kiírhatná a megkötött biztosítási módozatot és annak az érvényességét. De ezzel nem fáradtak, így marad a zavaró és félrevezetű kiírás, miszerint nekem még nincs biztosításom...
  • A lopásbiztosítás feltétele, hogy minden alkalommal, amikor a városban lelakatolom valahol a bringát, fényképezzem le és töltsem fel a fényképet a Hello Bringásban. Ez a fényképezkedősdi két szempontból is bosszantó dolog. Egyrészt, néha megfeledkezem róla, olyankor a biztosítás nem él. (Pontosabban él, de a maximális kárkifizetés összege iziben feleződik.) Másrészt az alkalmazás minden, csak nem gyors. A fénykép csak akkor lesz érvényes, ha GPS koordinátákkal együtt töltöm fel, azonban mire az alkalmazás kegyeskedik lekérdezni a GPS-t, néha bizony egy-két perc is eltelik. Ráadásul a fényképet addig is hagyja elkészíteni, csak éppen feleslegesen, mert GPS nélkül nem töltődik fel. Ilyenkor csinálhatok egy újabb képet, megpróbálhatom újra feltölteni, hátha már sikerül. Néha négyszer-ötször is próbálkoznom kell, mire végre felmegy egy kép.

Szóval az örömöm nem teljes. Kaptunk egy új biztosítási szolgáltatást, aminek szerintem nincs sok értelme és kaptunk hozzá egy alkalmazást, aminek a használata csak az időmet rabolja.

Bubi

Olvasom, hogy a Bubi nagy kudarc és a BKK gondolkodik a hogyan továbbon.

Most mondhatnám, hogy én megmondtam előre, de ez nem teljesen igaz. Én ugyanis bevallottan túlzottan is optimistán azzal számoltam, hogy ha nem is gyorsan, de a Bubi elérheti a kerékpáronkénti napi három-négy bérlést. És még így is drágább lett volna, mintha buszokat vettünk volna helyette.

Azon nem lepődtem meg túlzottan, hogy a napi négy bérlés nincs meg, azon viszont igen, hogy a napi egy se jön össze. Azon meg még inkább, hogy a bérlések száma évek óta csökken. Aminek egyenes következménye, hogy a Bubi kifejezetten rossz hatékonyságú eszköze a BKK-nak, azaz egy út vagy akár egy kilométer megtételének a közpénzterhe sokkal magasabb (több, mint hatszoros!), mint mondjuk egy busz esetében. Szóval ilyenformán még inkább igazak azok a fenntartások, amivel a Bubi bevezetését fogadtam.

Mi a helyzet máshol?

Az induláskor anno a londoni és bécsi példákkal vetettem össze a Bubit, tegyük meg ezt most is:

  • Londonban 2013-ban a nyári csúcshónapban, azaz júliusban volt kb. 1 millió bérlés, ami kb. 4 bérlés/bringa/nap használatnak felelt meg. Bár a bérlések száma 2018 júliusára 1,25 millióra emelkedett, időközben a bringák száma is nőtt (8 ezerről 11 ezerre), azaz a fajlagos használat lényegében stagnált.
  • Bécsben a 2013-as kb. 800 ezres éves bérlés 1,66 alkalom/kerékpár/nap fajlagos használatot jelentett. Azóta elérték az évi egymilliós bérlésszámot, de a bringaszám szintén növekedett, így a fajlagos használat, kb, 1,8 alkalom/kerékpár/nap értékre emelkedett, azaz kb. 10 % a növekedés öt év alatt.

Szóval csodák máshol se történtek, stagnálást vagy mérsékelt emelkedést látunk. 

Nehéz megmondani, mi az ok, folyik a tippelgetés:

  • Nehezek, lassúak a bringák
  • Körülményes a használat, pl. a bérleteseknek évente személyesen kell hosszabbítani.
  • Elavult a rendszer, pl. nem kéne dokkoló.
  • Berobbantak a versenytársak, pl. a bérelhető e-rollerek, de akár az autómegosztók is.
  • Budapest még mindig nem igazán kerékpárbarát város.
  • Rossz a marketing, ezért használják kevesen.

Na, én a magam részéről nemigen fogom megmondani a tutit. Valószínűleg, mint mindig, sok tényező együttes hatása okozza a kudarcot, tehát akár a fentiek mindegyike egyszerre igaz lehet. Ami nem könnyíti meg a megoldást, mert nem elég egy dolgot kijavítani, valószínűleg egy komplex megoldás húzná csak ki a Bubit a csávából.

Illetve egy egyszerű megoldás azért adódna. Nevezetesen "bezárni" az egészet. Ami sok szempontból a legkevésbé kockázatos megoldás lenne: azonnal megszabadulnánk egy évi százmilliós veszteséget termelő, ugyanakkor nem túl sok bizonyított társadalmi hasznot termelő szolgáltatástól.

A legkomolyabb ellenérv a bezárás ellen talán az lehet, hogy "rossz üzenet", mert az egyébként támogatandó kerékpározás ellen hat. Csakhogy szerintem pont az a rossz üzenet, ha egy bizonyítottan nem népszerű, nem hatékony, közpénzfaló eszközt mindenáron fenn akarunk tartani, csak azért, mert az egy "kerékpáros szent tehén". A városi kerékpározás köszöni szépen, túl fogja ezt élni. Ráadásul szerintem most "marketing" szinten is viszonylag fájdalommentesen lehetne eladni a Bubi bezárását: azt kéne kiemelni, hogy megjelentek a piaci alternatívák (e-roller, Donkey Republic, stb.) és úgy eladni a sztorit, mintha a ezek megjelenése legalább részben a Bubi érdeme lenne, azaz mintha a Bubi lett volna az úttörő, amely most, szerepét betöltve visszavonulhat.

Persze ez politikusként nehéz döntés: valamit "bezárni" sokkal kevésbé profitábilis politikailag, mint valamit "megnyitni", vagy "megújítani", szóval a magam részéről tartok tőle, hogy a Bubi sorsa is a "megújulás" lesz, jó sok pénzből, zsíros közbeszerzéseket juttatva a megfelelő cégeknek...

Mennyit Bubiztam én?

Nos, a Bubit illető általános, elvi fenntartásaim ellenére én használtam a Bubit, többé-kevésbé elégedett felhasználóként. Nem is keveset, legalábbis szubjektíve úgy éreztem, elég gyakran pattantam nyeregbe. De most vettem a fáradságot és összeszedtem, hogy pontosan mennyi is volt a tavalyi használatom. Nos, 

  • 26 alkalommal,
  • összesen 63,65 kilométernyit,
  • azaz egy alkalommal átlagosan 2,45 kilométernyit

tekertem Bubival.

Azaz tulajdonképpen nem is olyan sok ez, nagyjából kéthetente egy alkalom. A leggyakrabban használt útvonalam egyébként a Ferenciek tere és a Corvin negyed közti szakasz, ezt összesen 7 alkalommal tettem meg tavaly, tipikusan olyankor, amikor előző este kocsmázás miatt az irodában hagytam a biciklit és reggel 8-as busz és Bubi kombóval mentem be dolgozni.

Legérdekesebb és leghosszabb menetként pedig egy családi bubizást tudok felmutatni, a Duna parton tekertünk végig a Gellért tértől a Margit hídig. Ennek során túl is léptük a félórás időkeretet, de mivel ez volt az egyetlen ilyen alkalom, belefértünk a bérletes keretbe, tehát valójában nem kellett fizetnünk az időtúllépésért.

bubicsalad_400x277.jpg

Ha már idáig eljutottam, azt is megnéztem, megérte-e a Bubit használnom. Nos, ha az éves bérlet teljes árát (12 ezer forintot) kifizettem volna, akkor nem nagyon, mert  akkor egy Bubi menet 461 forintomba került volna és ugye ehelyett egy út normál BKV jeggyel 300 forint. Viszont négy kollégával közösen használjuk a Bubit, azaz nekem csak 3000 forintba került az éves bérlet, így egy menet már csak 115 forint volt. Annyit pedig megért.

Ha már itt tartottam, akkor azt is megnéztem, mik voltak a tavalyelőtti Bubis számaim. Nos:

  • 39 alkalommal,
  • összesen 80,81 kilométernyit,
  • azaz egy alkalommal átlagosan 2,07 kilométernyit

tekertem tavalyelőtt. Azaz esetemben is igaz, hogy csökkent a Bubihasználatom. No nézd csak, én tehetek az egészről... ;-)

Közlekedési helyzet

A közlekedési helyzet szubjektív megitélésem szerint valamelyest tovább romlott, elsősorban azért, mert egyre nagyobbak a dugók és emiatt egyre idegesebbek az autósok. Egyébként a tavalyi értékelésemet idén is fenntartom.

Zárszóként balesetmentes közlekedést kívánok mindenkinek!

Szólj hozzá!

Címkék: budapest közlekedés kerékpár bicikli biztosítás critical mass kritikus tömeg bubi bringázz munkába endomondo bubi trilógia paulus velocipedus trilógia Hello Bringás

Archív útinapló, 2008

2019.09.11. 15:49 promontor

Jöjjön egy újabb archív poszt, egy útinapló 2008-ból.

Mit kell tudni az archív útinapló rovatról?

luggage-travel-clip-art-small.pngArra gondoltam, hogy ha már megérte a tíz évet a blog, akkor emlékezzünk meg az elődről. Volt nekem egy honlapom, amit még 1998-ban csináltam és amit sokáig blogszerűen irogattam. Volt benne pl. útinapló is.

Namármost ez a honlap már eltűnt a web feneketlen bendőjében (mond valakinek valamit a GeoCities név?), de a saját archívumomban még előásható a tartalma. Elő is ástam és úgy döntöttem, egy kis munkát megér, hogy újra publikus legyen. Ennek gondolom mind a négy (kb.) törzsolvasóm nagyon fog örülni, elvégre mi lehet annál jobb, mint tizensok éves poros mondatokat olvasni rég elfelejtett utazásokról.

Szóval ez egy sorozat lesz, az 1998 és 2009 közötti utazásaim listája, évenkénti bontásban. Itt ugye van némi átfedés, mert a blog 2007 végétől élt, majd meglátom, mi lesz az átfedő évekkel. A sorrendiség nem lesz teljesen lineáris, ugyanis 2003 előtt csak angol verzióban írtam a honlapot, az akkori listák fordítása viszont időbe telik, így a sorozatot az eredetileg is magyarul írt oldalakkal kezdem, a korábbiak majd később jönnek. A szöveg némi formázástól, meg az elavult linkek frissítésétől eltekinve eredeti, az utókor bölcs megjegyzéseit sárga háttérrel jelzem.

(Figyelem, ezekben a listákban a későbbi utak vannak elől. Eredetileg így írtam a honlapon, megfordítani meg túl lusta vagyok. Meg kb. ugye mindegy is...)

Háttérinformációnak annyit hogy kellett némi idő, amíg a kétgyerekes életbe belerázódtunk. Ezzel együtt voltak kifejezetten kellemes nyaralásaink, emellett pedig hivatalos útjaimra se panaszkodhattam, különösen a Tokió volt emlékezetes.

Prága és Trébics (november 7-9.)

Prágában jártam a haverokkal. A '90-es évek óta járunk közösen Prágába, elsősorban sörözni. Pontosabban első-, másod- és harmadsorban is sörözni.

Részletes beszámolót már anno írtam, nemcsak Prágáról, hanem Trebic városáról is, ahol hazafele álltunk meg egy rövid sétára:

A mellékelt térkép pedig segít megtalálni a bemutatott helyeket.

Lutzmannsburg (október 25-30.)

Egy négynapos pancsolásra készültünk a locsmándi Sonnentherme fürdőben a gyerekekkel. Emellett szerettük volna meglátogatni Fraknó várát. Az első két nap a tervek serint alakult, de aztán kaptam egy vírusos gyomorfertőzést és a maradék időnkben az ágyat nyomtam, így a várlátogatás is elmaradt.

Részletes beszámolót erről is írtam:

München (október 15-16.)

A cég Münchenbe küldött a héten egy kisebb konferencia-féleségre. Mindössze egy éjszakát töltöttem ott, így egy estém volt szabad, pontosabban az se, mert az esti programról a szervezők gondoskodtak. Münchenben az ilyen programok általában patinás sörözők illetve sörkertek meglátogatását szokták jelenteni, most is ez történt: a Paulaner am Nockherberg nevű intézményt látogattuk meg, amelyet a Paulaner sörgyár üzemeltet, egyébként a sőrfőzdéje tőszomszédságában.

Részletes beszámolókat is írtam annak idején:

Faakersee, Karintia (augusztus 11-22.)

Családi nyaralás Ausztriában, lassan obligát nyárvégi program, menekülünk a parlagfű elől.

Szállásunk a drobollachi Pirker névre hallgató bababarát családi panzió volt, amivel meglehetősen elégedettek voltunk. A panzió kertjében és a hatalmas játszószobában elég sok időt töltöttünk.(Részletes dicshimnuszt írtam anno a blogon: Osztrák napok a PromontorBlogon: Bababarát szállás a'la Karintia).

Szintén standard program volt a strandolás a Faaker See két strandján is: a drobollachi gyalogszerrel is közel volt, volt egy nagy csúszdája, viszont kavicsos volt és nagyon gyorsan mélyült (azaz Csillának egyáltalán nem volt jó, Eszternek is csak úgy-ahogy. A másik strandot a helyiek homokosnak titulálták, ez a Neuegg és Faak között kb. félúton található kemping strandja volt, hát én ezt nem homoknak, hanem apró kavicsnak mondanám, de valamivel sekélyebb volt a viz, itt Csilla is elvolt valamennyire.

Azért a strandolás és játszóházazdizás mellett igyekeztünk kiruccanni ide-oda:

Villach

Fontos közlekedési és kereskedelmi csomópont az olasz-szlovén-osztrák határháromszögben, a Dráva és a Gail összefolyásánál. Ide kétszer is benéztünk, egy szép gótikus templom a város ékköve, a tornyából pedig remek a kilátás. A templomot körülvevő viszonylag kicsi városmag a szokásos osztrák színvonalat képviseli, középkori-barokk-klasszicista keverék, gyönyörűen karbantarva és felmuskátlizva. Említésre méltó még a Relief von Kärnten, ami egy nagyméretű (egy egész pavilont kitöltő) Karintiát ábrázoló terepasztal. Földrajz iránt érdeklődők számára kötelező látnivaló.

Klagenfurt

Itt is kétszer jártunk egyszer a belvárost néztük meg, egyszer a Minimundus-t. A belváros színvonalban a villachihoz hasonló, ha erre jár az ember, akkor egy félnapos/egésznapos sétát megér, de azért "Klagenfurtot látni és meghalni" effektusról nem beszélnék. A Minimundust elsősorban Zsuzsa kedvéért néztük meg, amúgy egy tipikus kommersz turistacsalogató látványosság, magamtól valószínűleg kihagyom, de végülis azt a pár órát ez is megérte.

Finkenstein

Finkenstein a Faaker See-től délre, a Karavankák északi lejtőin található várrom, ma szabadtéri színházként üzemel. Hasonló romunk nekünk is bőséggel van, ezért nem kell Karintiáig jönni, viszont a kilátás nagyon szép.

Landskron

Egy másik várrom, valamivel jobb állapotban, még festőibb helyen, az Ossiacher See csücskénél, csodaszép kilátással Villach völgyére. Amúgy a hely a solymászatra specializálódott, nagyven ötven madaruk lehet kb. és naponta több reptetéses "show"-t lehet megnézni, mi pont lemaradtunk egyről, de sebaj, talán majd máskor.

Pyramidenkogel

Kilátótorony Maria Wörth felett, szép panorámával elsősorban a Wörthi tóra, de délen a Karavankák, nyugaton a Villachot övező hegyek és keleten Klagenfurt is szépen látszik.

Maria Wörth

Festői falu a Wörthi tó partján, két szép kis templommal, a nagyobbik körül temető, körülöttük meg a tó, csodaszép környezet. Ettől eltekintve a Wörthi tótól nem estem hanyatt. Ugyan tényleg szép a fekvése, viszont a magánüdülők szinte teljesen elzárják a tavat az arra kószáló turista elől, mindenütt kerítések, magánterület táblák. Ez egyébként a Faaker See esetében is így volt: igazából egyik tónál se találtunk a Balatonra azért mégiscsak valamennyire jellemző hosszú tóparti sétányokat.

Nagyjából ennyi fért bele. Ami hiányérzetem maradt, az a hegyekkel kapcsolatos. Nem mentünk fel sehova. Volt egy-két ötletem, de valahogy mindig elmaradt: vagy túl rossz volt az idő és városba mentünk helyette, vagy túl jó és strandra. Nem baj, azért így is jól éreztük magunkat.

Balatonlelle (július 2-12.)

Családi nyaralás a Balatonnál, lassan obligát program. Az elmúlt két évben az északi parton voltunk, ami túl mély volt Eszternek (Csilláról nem is beszélve), ráadásul a tavalyi szállásunk távolabb is volt a parttól úgyhogy idén váltottunk, a déli partra mentünk és vízparti szállást kerestünk, így némi internetes keresgélés után találtunk rá a Lellepark apatmanházra, amivel ugyan nem voltunk maradéktalanul elégedettek (a részleteket lásd a blogbejegyzésembenn: Lellepark apartmanház), de pl. a tavalyi szállásunknál mindenképp jobb volt, és alapvetően jól is éreztük magunkat. A homokos part ideális volt mindkét gyereknek, a szállás Lelle központjához is közel volt, így a vendéglők és a bolt is csak egy ugrás volt. Kétszer lovagolni is elvittük Esztert, aki odavan a pónikért.

Készítettem egy térképet a nyaralásról, illetve Balatonlelléről, megtalálható a Google Maps-en.

Tokió (május 12-22.)

Hivatalos úton voltam Tokióban, de szerencsére beleesett egy hétvége is, így volt időm a városban is körülnézni. Tokió hatalmas metropolisz, felhőkarcolók, rengeteg ember, akik többnyire mindig sietnek valahová, a keleti nyüzsgés és a nyugati jólét furcsa keveréke. Ezenkívül kirándultam is egy Nikko nevű kisvárosba a hegyek lábánál, itt van a korai Tokugava sógunok temetkezési helye és néhány igen híres buddhista és sintó szentély.

Minderről persze igen részletes beszámolót írtam a blogon, igazi útinapló volt, azóta sem írtam ennyit egyik utamról sem:

A fényképeket is csináltam bőséggel: 

Lillafüred (március 29. - április 1.)

Erről is volt poszt: Lillafüredi anziksz

Szólj hozzá!

Címkék: prága sör utazás ausztria csehország archívum japán 2008 bajorország münchen lillafüred paulaner tokió klagenfurt villach asakusa isas 2008 karintia drobollach faaker see landskron finkenstein trebic cseh sör Japán Ausztria japán 2008 Bajorország Asakusa Nikko

Archívum: Promontor-díj, 2006

2019.08.13. 09:22 promontor

Gondolom ezek után senkit nem ér meglepetésként, hogy jön a poszt a 2006-os Promontor-díjról is.

Nem most találtam ki, az akkori választásomat másolom most ide a valahavolt honlapomról. És ahogy látszik, akkoriban több filmet is választottam évente, szóval ezek mind díjazottak.

Az ember gyermeke

 

Valami nem stimmel.

Még nem tudjuk, mi fogja a vesztünket okozni, a felmelegedés, vagy a harmadik világháború (vagy leginkább a kettő együtt), de az biztos, valami nagy baj készülődik. Legalábbis ez sokak félelme, és ez kifejeződik a rengeteg világvége filmben is, ami mostanában kijön Hollywood műhelyeiből. Ez is egy ilyen film, a jobbik fajtából, Alfonso Cuaron rendezésében. Itt az alapsztori abból a kissé misztikus feltételezésből indul ki, hogy mi lenne, ha egyszer csak nem születne több gyerek. Hát, ez valami olyasmi társadalmi szinten, mint amikor valakivel közlik, hogy rákos és van hátra öt éve: még élhetsz valamennyit, de a halál árnyéka rajtad van. Ti emberek, még leélhetitek a saját életeteket, de gyerekeitek már nem lesznek. Nem egy kellemes tudat, bele is roppan a társadalom, de ez már a film sztorija. Nagy Britannia még tartja magát, a világ többi része összeomlott. Persze a brit demokrácia már a múlté, egyfajta katonai diktatúra tart rendet, illetve tart fenn egy folyamatos rendkívüli állapotot, hogy megbírkózzon a menekültek áradatával, a terroristákkal és a gazdasági összeomlással. Ez idáig elég sematikusan hangzik, de a film nem az. Valahogy sikerül egy nagyon érdekes és aggasztó látomásban elegyíteni azt, ami ma van, azzal, amivé mindez válhat.

Apropó Cuaron: egyike a Hollywoodban nemrég befutott mexikói kontingensnek. Én valamikor a 90-es években láttam tőle a Sólo con tu pareja című filmet (a magyar címe valami olyasmi volt, hogy "Rettegés az AIDS idején", de ebben nem vagyok biztos. Abban sem, hogy rendes moziforgalmazásban láttam-e, vagy valamilyen filmfesztivál/filmhét kapcsán, valószínűleg az utóbbi), ami egy szellemes és frenetikus vígjáték volt, még Mexikóban. Manapság már Hollywoodban filmez, a legismertebb filmje valószínűleg a Harry Potter és azkabani fogoly, nem mellesleg az eddigi legjobb Harry Potter, szvsz.

Kebab Connection

 

Német válasz a Bazi nagy görög lagzira. Talán még jobb is, mint az eredeti. A "szokásos" multikulti poénok mellett rengeteg filmparódia található benne, főleg kungfu filmekről, de még a Patyomkin páncélos híres lépcsőjelenete is új értelmezést nyer.

Az igazság fogságában

 

Amikor itthon bemutatták, akkor a tartalmi ismertetők illetve a kritikák alapján úgy döntöttem, hogy kihagyom, mert - bár dicsérték a filmet és Atom Egoyan színvonalas rendező - nem igazán fogott meg a téma. Aztán Helsinkiben volt egy szabad délelőttöm, beestem a legközelebbi moziba és éppen ezt vetítették, így megnéztem. Nem bántam meg. Az ötvenes évek Amerikája a tömegmédia korának kezdete, ugyanakkor a társadalom a mainál - vagy legalábbis a hatvanas évekhez képest - még sokkal konzervatívabb (a felszínen mindenképp). A film két korabeli szupersztár története, egy humorista duó két tagjáé, akik karrierjük csúcsán állnak és "jó dolgukban" nem tudják már, mit csináljanak: dorbézolnak, csajoznak, kábítószereznek, titokban összeverik a nekik nem tetsző nézőket, elcsábítanak feleségeket, bármi belefér, következmények nélkül. A médiának szüksége van rájuk és az üzlet érdekében minden elsimítanak. Aztán egyszer egy lányt holtan találnak a szállodai szobájukban és bár ezt is eltussolják, ezúttal átlépnek egy határt és a saját lelkiismeretük már nem hagyja őket nyugodni: a duó röviddel ezután felbomlik és bár egyénileg is sikeresek maradnak, karrierjük lassan leszálló ágba kerül. Bár az eredeti megérzésemet is korrektnek tartom, azért valamennyire mégis megfogott a film. Jók a szereplők, jó a rendezés, markáns a hangulat és végülis mond is valami izgalmasat és időtlent a média hatásáról, a sztárokról, még akkor is, ha - számomra kevésbé izgalmasan - a sztárokra koncentrál.

Matchpoint

 

Ezúttal nem a szokásos Woody Allen-es bohóckodás zajlik, hanem egy Balzac-os karriertörténet és Dosztojevszkíj Bűn és bűnhődésének modern, némi cinizmussal átitatott (pl. a bűnhődés elmarad) keverékét láthatjuk. Egyébként a film remek, és nekem mint erősen plebejus beállítottságú nézőnek különösen tetszik a felső tízezret bíráló vonulata a filmnek, amely egyébként már előfordult Woody Allennél (ld. Small time crooks): bár a modern tömegdemokráciában már az elkülönülés már nem annyira teljes, azért azt még mindig megnézik, kit engednek be a köreikbe. Az időnkénti vérfrissítés persze elengedhetetlen, de a befogadásnak számos feltétele van, többek között az azonosulás és engedelmesség képessége.

Szólj hozzá!

Címkék: film mozi 2006 archívum woody allen évértékelő beszéd promontor dij az ember gyermeke index2

Archív útinapló, 2007

2019.07.16. 10:20 promontor

Jöjjön egy újabb archív poszt, egy útinapló 2007-ből.

Mit kell tudni az archív útinapló rovatról?

luggage-travel-clip-art-small.pngArra gondoltam, hogy ha már megérte a tíz évet a blog, akkor emlékezzünk meg az elődről. Volt nekem egy honlapom, amit még 1998-ban csináltam és amit sokáig blogszerűen irogattam. Volt benne pl. útinapló is.

Namármost ez a honlap már eltűnt a web feneketlen bendőjében (mond valakinek valamit a GeoCities név?), de a saját archívumomban még előásható a tartalma. Elő is ástam és úgy döntöttem, egy kis munkát megér, hogy újra publikus legyen. Ennek gondolom mind a négy (kb.) törzsolvasóm nagyon fog örülni, elvégre mi lehet annál jobb, mint tizensok éves poros mondatokat olvasni rég elfelejtett utazásokról.

Szóval ez egy sorozat lesz, az 1998 és 2009 közötti utazásaim listája, évenkénti bontásban. Itt ugye van némi átfedés, mert a blog 2007 végétől élt, majd meglátom, mi lesz az átfedő évekkel. A sorrendiség nem lesz teljesen lineáris, ugyanis 2003 előtt csak angol verzióban írtam a honlapot, az akkori listák fordítása viszont időbe telik, így a sorozatot az eredetileg is magyarul írt oldalakkal kezdem, a korábbiak majd később jönnek. A szöveg némi formázástól, meg az elavult linkek frissítésétől eltekinve eredeti, az utókor bölcs megjegyzéseit sárga háttérrel jelzem.

(Figyelem, ezekben a listákban a későbbi utak vannak elől. Eredetileg így írtam a honlapon, megfordítani meg túl lusta vagyok. Meg kb. ugye mindegy is...)

Háttérinformációnak annyit hogy ebben az évben született meg a második gyerekem. Nem egy világjáró év volt, a családdal itthoni bababarát nyaralásaink voltak, plusz pár hivatalos út...

Alsópáhok (október 14-18)

Három szép őszi (hűvös, de napos) napot töltöttünk itt. Ezalatt meglátogattuk a balatonedericsi Afrika Múzeumot (ahol Eszter imádta a tevéket és a zebrákat), sétáltunk Keszthelyen (a balatonpart elég álmos és kissé le is volt robbanva, a belvárosi sétálóutca már élénkebb és kedvesebb volt), kirándulásokat tettünk a kis-balatoni Kányavári Szigetre (ahol nagyon sajna a kilátótorony életveszély miatt le van zárva) és a kápolnapusztai bivalyrezervátumba (ahol a bivalyok mellett szürkemarhák is voltak). 2004-ben már voltunk a Kolping Hotelben, akkor elég kritikusan írtam róluk. Azóta sokat fejlődtek, magyar viszonylatban tényleg megérdemlik a négy csillagot. A gyerekbarát cimke is teljesen megérdemelt. A szobába minden be volt készítve a két gyereknek, a közlekedési utak babakocsival járhatóak lettek, a parkban több remek játszóteret építettek ki, az épületen belül volt ugrálóvár és óvoda. A gyerekprogramokat mi kevéssé használtuk ki, de abból is volt sok. Mindennek persze megkérik az árát, nem mondanám őket olcsónak.

Képek az online fotóalbumban találhatók.

München (október 10-11.)

Hivatalos úton voltam itt mindössze egy éjszakát eltöltve. Az említésre méltó élménye: az első este egy hivatalos vacsora a városháza pinceszintjén levő étteremben (Ratskeller), illetve a második nap délutánján, hazautazás előtt egy korsó sör, leöblítendő a fáradalmakat a Viktualienmarkton.

Stockholm (szeptember 14-27.)

Hivatalos úton voltam itt, egy szabványosítási megbeszélésen vettem részt. Nagyrészt egy elővárosi irodaházban töltöttem az időt, de azért két szabad estém, meg egy délutánom volt egy kis városnézésre. Bár már sokszor jártam itt, az óváros megunhatatlan középkori ékszerdoboz. Emellett megnéztem még az Armeemuseum-ot, amiben sajnos csalódnom kellett. Első stockholmi látogatásom idején, 1990-ben voltam itt előszőr és egy gazdag, részletes kiállításra emlékeztem, amely nagyon alaposan mutatta be a svéd hadtörténetet, elsősorban is a legeseménydúsabb XVII-XIX. századi időszakot. Sajnos 2000-ben (többéves felújítás után) lecserálték a régi kiállítást és az új sokkal gyengébb, erős pacifista beütéssel, nem az eseménytörténetre koncentrál, hanem a háború borzalmaira. Ez persze szép dolog, de engem sajna az eseménytörténet sokkal jobban érdekelt volna. Emellett még két esti mozira jutott időm, ebből a Nappali Őrség lesz maradandó emlék.

Képek az online fotóalbumban találhatók.

Balatonfüred (augusztus 10-17.)

A "nagy" nyári üdülés, ezúttal egy hét (sok szabit elhasználtam Csilla születésekor). Strandoltunk, hajókáztunk, sétáltunk a promenádon, ahogy azt a Balatonnál kell. Sajna az első két nap esett, így az eleve rövid üdülés méginkább lerövidült. Kicsit távolabb voltunk a parttól de azért még gyalog is elérhető volt. A Tagore sétányon gyakran megfordultunk, éppen borfesztivál volt, elég jó borokat kóstolgattunk.

A szállásnak közepes osztályzatot adnék, a házigazdák kedvesek és segítőkészek voltak, de az apartman csak a hetvenes évek színvonalát tükrözte, nehezen nyíló/csukódó nyilászárókkal, elhasznált fürdőszobával, gyorsan duguló lefolyóval. Mindkét szobában mindössze egyetlen menyezeti lámpa volt, ez sajnos olcsóbb szállásokon tipikus, valamiért azt gondolják a szállásadók, hogy a vendégek élvezik az esti félhomályt, olvasólámpa meg minek, mert úgysem olvas a magyar esténként. (Ezúton közlöm, én olvasnék, ha nem folyna ki a szemem.) A beosztás sem volt túl logikus, értékes négyzetméterek mentek veszendőbe egy kis folyosó miatt, ami a második szoba különbejáratúságát volt hivatva biztosítani, szerintem teljesen feleslegesen. Füreden említésre méltó még a Bergmann cukrászda, ahol igazán finom sütiket ettünk (van egy másik üzletük is a főúton).

Sajnos képek nem készültek, mert a nagy rohanásban otthon maradt a fényképezőgépem.

Balatonalmádi (július 22-24.)

Kis nyári üdülés. Nappal strandoltunk, este sétáltunk a promenádon, ahogy azt a Balatonál kell. A Hotel Nereus fő előnye a vízparti fekvés és a saját strand, ezt nagyon élveztük. Sajna a kánikulában nagyon melegek a szobák, ez típushiba a régebbi balatoni szállodákban. Pedig néha csak egy vastag függöny, vagy egy roló már sokat segítene.

Tata (julius 7.)

Tatán egy rövidke délelőttöt töltöttünk, ebbe egy tóparti és várkörbejárós sétácska, meg egy cukrászda fért bele. Csilla nagyjából végig ordított, így elég hamar hazaindultunk.

Képek az online fotóalbumban találhatók.

Szólj hozzá!

Címkék: utazás tata archívum 2007 münchen stockholm

Berlini benyomások - kaja és sör

2019.07.02. 08:12 promontor

Tehát Berlin.

Az utazási információk és a látnivalók (fal és egyebek) után következzen egy kis gasztronómia. 

Currywurst

Berlin gasztronómiai jelképe igazán turistabarát cucc. Pontosabban a csóró keleti turisták barátja. Merthogy egy egyszerű olcsó utcakaját ehetsz potom pénzekért s közben elmondhatod, hogy egy echte berlini specialitást fogyasztasz. 

 

berlinbierfood_currywurst_478x102.jpg

A currywurst amúgy nem meglepő módon nem egy ősi német étel. Pontosabban a wurst, ami ugye kolbászt jelent, az nagyjából igen, de a ketchupos-currys öntet az semmiképp. A legelfogadottabb eredettörténet szerint a currywurstot 1949-ben "találta fel" egy nyugat-berlini asszony, onnan indult világ-, de leginkább berlinhódító útjára. Annak ellenére, hogy ez egy "nyugati" kaja volt, állítólag keleten is elterjedt, bár halványuló NDK-s emlékeim szerint ott a szimpla Bratwurst ment inkább. De ez már a múlt, a mai Berlinben mindenhol kapható, egyszerű, de olcsó kajáról van szó.

Amúgy egy viszoylag semleges ízű, virsli jellegű kolbászt kapunk megsütve, "katonákra" vágva, leöntve ketchuppal, megszórva curryporral. Mellé egy szelet kenyér, de méginkább sültkrumpli dukál. Nem egy Michelin-díjas fogás és az egésszégtudatos konyha híveinek sem kedvence, de aki Berlinben jár, az ne hagyja ki. 

Markthalle Neun

Markthalle Neun (9. sz. vásárcsarnok), avagy Naschmarkt. Ide a nagyobbik lányom kérésére látogattunk el. Egy osztálytársa az előző évben járt Berlinben és lelkére kötötte, hogy ezt mindenképp nézze meg. Merthogy nagyon kúl. Legyen, mondtam, Kreuzberg amúgy is szerepelt a listán. A városközponttól és a Spree folyótól délre található negyed, amely korábban Nyugat-Berlin periférikus része volt és rengeteg bevándorlót vonzott, mára egy hangulatos, kissé bohém jellegű negyeddé változott. A Markhalle Neun is nagyjából ebbe a képbe illik: bár vannak rendes piaci napok, leginkább egy étteremkomplexumról van szó, pontosabban streetfood-komplexumról. Budapesten egy kicsit a Hold utcai piac hasonló jellegű, de szerintem a berlini "változat" természetesebb, "helyibb". Kevesebb turista, kevesebb "divatkajálda".

berlinbierfood_markthalleneun_478x172.jpg

Amíg a csajok választottak maguknak valami harapnivalót, addig én felfedeztem magamnak a helyi sörfőzde, a Heidenpeters söreit. Mármint egyet. Vagy kettőt? Már nemigen emlékszem, meg arra sem, hogy mit ittam, szerintem valami könnyű summer ale lehetett, ami nem gyakorolt rám nagy benyomást, de olyan nagyon rossz se volt. A hangulathoz hozzátette a magáét.

Hopfenreich

Ha már Kreuzberg, akkor Hopfenreich. A kocsma, amiről még a Magyar Sörforradalmi Sajtó is beszámolt. Mondjuk leginkább azért, mert ők nyitották, tehát ez a beszámoló elsősorban önreklám volt, nem egy objektív pubkritika, de ez végülis lényegtelen. Már csak azért is, mert előzetes kutatásaim során a kiguglizott "Berlin legjobb craft sörös helyei" listákon szinte mindegyiken szerepelt (pl. itt, ott, amott és emitt is), szóval nem lehet ez olyan rossz hely. És olyan nagyon messze se volt a Naschmarkttól, szóval belefért egy rövid vizit.

berlinbierfood_hopfenreich_478x148.jpg

Kora délután estünk be, nagy tömeg nem volt (konkrétan az első vendégek voltunk), de ez nem is volt baj, így több időm jutott válogatni. Volt amúgy egy magyar sör is, egy New England IPA a Mad Scientisttől, de hát azt nyilván nem választom egy berlini kocsmában, meghagyom a helyieknek. Az első söröm így egy helyi pils volt, a Spent Collective Pilsz nevű söre. Kellemes, könnyen iható, kicsit vizes sör volt emlékeim szerint, de persze a fene emlékszik már rá. Másodjára egy Stout következett, a Berliner Bierfabrik főzete. Maple Walnut Stout, azaz juhar és dió ízesítésű stout. Ez nem hangzik túl jól, de az eredmény szerencsére finom volt, egy lágy, selymes, tényleg kicsit diós, enyhén édeskés ízeket hozó komplex, harmonikus stout, ahol a fent említett diós jelleg jól megfér a fekete csolkival meg az enyhén pörkölt malátás alapízzel. Olyan kortyolgatós desszertsör, aminek a képen látható krémes habja külön dicséretet érdemel.

Lemke

A Lemkét nem találtam berlini kocsmalistákon, de ha egy hely az Alexanderplatztól alig 350 méterre van, akkor talán erre nem is szorul rá. A Hopfenreichnál jóval nagyobb, kiülős szekcióval is rendelkező hely inkább étterem, mint kocsma, és csak saját főzésű, azaz Lemke sörök kaphatóak.

berlinbierfood_lemke_478x378.jpg

Bár itt is van APA, IPA, meg ilyesmik, én egy Bohemian Pilsnerrel kezdtem, ami nem volt sem annyira csehes, sem olyan nagyon finom, de kezdetnek megfelelt. Folytatni viszont mással akartam, így az Original névre hallgató bécsi ászok stílusú (azaz félbarna) sörre esett a választásom, ami kicsit karamelles, kicsit diós, kicsit vizes jellegű volt. Összességében mindkettő kellemes és egyedi volt, aki az Alex környékén jár, próbálja azért ki, érdekesebbek ezek a sörök, mint a közeli éttermek nagyüzemi darabjai. Kajálni is lehet, nem túl olcsón, mi ezt kihagytuk.

Georgenbrau

Az éttermi kaját ugyanis az utolsó estére hagytuk, az előző posztban említett Nikolai Viertelt jártuk körbe, ott találtunk rá a Georgenbrau étteremre. A negyed esténként tele van, az éttermek nagyjából szintén (amelyik nem, oda nem is nagyon akartunk bemenni) kétszer is körbejártunk, mire a Georgenbrauban akadt egy asztal.

Jellegében leginkább a Kinizsi utcai Kaltenbergre emlékeztet a hely (bár szerencsére a turista kevesebb), ami elsősorban egy klasszikus németes stílusú étterem, a saját főzésű sör inkább csak ráadás. A választék se nagy, egy világos, egy barna, mindkettő egy klasszikus könnyű lager. Önmagukban egyik se egy nagy eresztés, kifejezetten vizes, "házijellegű" sörök, viszont a vacsora mellé kisérőnek tökéletesek voltak.

berlinbierfood_georgbrau_478_x80.jpg

Akkor nézzük a kaját, ami ezúttal a lényeg volt. Nem panaszkodtunk. Ahogy a képeken látszik az adagok nem fogyókúrás méretűek voltak. Az ízekre se volt panaszunk. Én egy remek matjest ettem, de volt sült sonka káposztával-krumplival, vegyes saláta (szintén jó sok krumplival meg nagy baconszeletekkel) illetve vegetáriánus töltött paprika, (ami abban is különbözött a magyar változattól, hogy nem volt paradicsomtúlsúlyos).

Mit is mondjak, jól elteltünk a végére.

2 komment

Címkék: sör utazás németország index címlap currywurst Berlin Kreuzberg Naschmarkt Nikolai Viertel Hopfenreich Lemke am Alex Lemke Markthalle Neun Naschmarkt Berlin Georgenbrau