Természetesen idén is tiszteletemet tettem a Főzdefeszten.

Eddig csak a tavaly őszi maradt ki, nem is emlékszem, miért, talán nem voltam itthon. Szóval törzsvendég vagyok a kezdetektől.

Nem mintha tökéletes rendezvény lenne, most se volt az, de azt meg kell mondanom, hogy logisztikailag talán a mostani volt eddig a legjobb feszt, még az új dolgok is flottul működtek.A Metapayt passzolhattuk Paypass-szal, ennek máris nagyon örültem. remélem a cseh sörfesztivál követi majd a példát. Az első poharat az első sörhöz adták külön sorállás nélkül, a külön poharas standok csak pohárcserére szolgáltak és általában 5 másodperc alatt megkaptam a tiszta poharat a leadott régi helyett. Szóval két jó pont kezdésnek.

A sörsorok is elviselhetőek voltak, még a péntek esti csúcsidőben se kellett 5 percnél többet várnom sörre, annyit is csak egyszer. A legtovább még egy kacsamájas kolbászra kellett várnom, de frissen sütötték és finom volt, úgyhogy megbocsátok.

A Pisipénz bevezetését viszont elvileg igencsak zokon vettem. A Promontor-féle Sörügyi Illemkódex sarkalatos pontja, hogy pisilésért nem kérünk pénzt, hát ez itt csúnyán át lett hágva és én meg csúnyákat gondoltam róla. Aztán ahogy péntek este a Damjanich utca felől közeledtem a parkon át a feszt pavilonsora felé, úgy láttam, a már régebben ott fogyasztó látogatók jelentős létszámban használták ki a környező fák és bokrok adta természetes lehetőségeket. Mivel az esti sötétségben ez a jelenség nem is volt különösebben zavaró, én is ezt a módszert alkalmaztam. A szombat délutáni (kb. kétórás) vizitünk során pedig meglepő módon nem jelentkezett ilyen jellegű igényem, így az első fizetős-pisilős főzdefesztet sikerült megúsznom. Ettől még ez egy bazinagy feketepont és gondolkodom rajta, hogy bepanaszolom a szervezőket alkotmánysértésért..

Az árakat sem fogom dicsérni, bár a korábbiakhoz képest nem éreztem emelkedést (már persze ha nem számítjuk a Pisipénz és az Ezerforintos Főzdefeszt Pohár bevezetését). Amíg ott vagyok és kifizetem (meg láthatólag rajtam kívül többezer ember) addig nyilván nem fog senki változtatni az üzletpolitikáján. Láthatólag a magyar kézműves sörszcéna a jól marketingelt, magasan árazott sörkülönlegességek gyártásában látja a jelenleg követendő irányt. Egyelőre ennek van akkora piaca Pesten, hogy eltartsa az eddigi szereplőket és valószínűleg a szereplők technológiai, tudásbeli felkészűltségének is jobban megfelel ez az irány. Ez van. Így is születnek jó magyar sörök, idővel meg remélhetőleg javul még a helyzet. (Frissítés június 8-án de. 11-kor: Azért annak, aki szerint a mai egy ideális helyzet, ajánlom figyelmébe ezt a posztot: Hozzanak húslevest!)

Na de nézzük a sörlistát! Rövid lesz, valahogy nem voltam igazán sörkóstolós formában, péntek este sokat beszélgettem régi és új kollégákkal, szombaton meg elég meleg volt (bár a Liget fái sokat enyhítettek a hőségen, ez a tavalyi árnyékmentes feszt után nagy előny volt), szóval nem nagyon fog túlterjedni az értékelés a jó volt, még jobb volt, legjobb volt minősítéseken:

• Koutská Desítká: Na, akkor a fentiek alapján kezdjünk egy könnyű cseh lagerrel. A Pivohalléban ittam ilyet januárban, akkor elvarázsolt. Azóta viszont nem volt csapon, amikor arra jártam, így most ki voltam rá éhezve, izé, szomjazva. Harmonikus keserédes íz, kellemes keserű utóíz, a könnyű test ellenére meglepően gazdag és komplex ízvilág, mint egy Bach concerto, minden kortyban benne van ugyanaz a keserédes alapharmónia, de mindig előjön egy újabb árnyalat. Na, hát ilyen alaplágereket kellene csinálni itthon is...
• Happy Finish: Azért a folytatás se rossz, egy markánsan komlózott németes búza Armandótól. A műfaj maga számomra nem meggyőző, én a banános ízvilágú búzákat szeretem, ahhoz meg szvsz nem passzol a komló és erről a pár kóstolt kísérlet (Hopfanatic White Hops, Schneider Weisse Tap5) nem győzött meg, pedig hát a Schneider Weisse nem kispályás versenyző. Armando söre sem változtatott a meggyőződésemen, pedig nagyon kellemes, jó illatok, az ízvilág se billen fel egy irányba se, teljesen jól összerakott darab, szóval tulajdonképp velem van a hiba, nem az én műfajom ez, na.
• Black wit[ch]: A szomszédos barakkban a berlini vendégsörök várnak, én meg a rövid eszmecsere után egy barna búzát szúrok ki magamnak, kellemes darab, többre nem emlékszem.
• Brno-i Barna: A Serforrás barnája, neve alapján egy könnyű, harmonikus barna lagert várok és azt is kapom. Kicsit édeskés, de nem vészes, kicsit egyoldalú, de nem vészes, ivósörnek jó. Egy közepes átlagot hoz, megállapítom, hogy barnában nem akkora a lemaradásunk, mint a világos söröknél.
• Pineapple Noir: Ezt már a zip's barakkjánál vadásztam le, egy újabb "fúziós" típus, fekete saison. Jól hangzott és jól is csúszott, nálam a magyarok közt a nap nyertese, volt benne saisonos friss kesernyésség, citrusos illatok, fekete csokisság, az egész egy izgalmas, minden kortyban változó, de mégis harmonikus katyvasszá állt össze, na ez ízlett. Egyetlen kifogásom mindössze annyi, hogy nem tudtam beazonosítani, melyik sör lenne ez a sörlistán; sose legyen nagyobb bajom egy sörrel! (Frissítés este 11-kor: Közben rátaláltam erre a beszámolóra, ezek szerint ez egy februári újdonság. Viszont akkor tényleg nincs rajta a hivatalos sörlistán, ami csak azért kár, mert én bizony erre szavaztam volna...)
• One More IPA: A hübrist egy haverom ajánlotta, némi hezitálás után a könnyebbik IPÁjukat szemeltem ki. Nem volt rossz, illatozott rendesen, hozta azt, amit a neve is ígért, de azért el se varázsolt túlságosan, ennél többre nem emlékszem. Nomen est omen.
• ???: mintha ittam volna még egy utolsó darabot éjféltájban, ha megveszek, akkor se emlékszem, mi lehetett. Már ha volt egyáltalán...
• Házi Feladat: Az első szombati sör. Kezdjük egy (nekem) új főzdével, Lados Sörfőzde, Jászapáti, hm, egy kisváros, ahol két főzde is van, nahát. Vicces sörnevek, divatos típusok, ez már az új idők dala. Választottam egy kb. 4%-os session IPA, ami persze nonszensz, ha 4%, akkor nem IPA, ha nem saison élesztő van benne, akkor miért session, de végülis mindegy, a többi sörnél is kritizálhatam volna a névadást, ez most a módi, attól még a sör lehet jó. (Frissítés, június 8. este 7-kor: Javítás érkezett kommentben, idézem: "A session az mostanában arra szokott utalni, hogy megpróbálják megtartani az eredeti stílus ízjegyeit (itt IPA) alacsonyabb alkoholszázalék mellett, (ezért csak 4%) hogy többet ihassunk belőle, a saisonhoz nincs köze." Szóval tévedtem, köszi a javítást!) Ez kellemes volt, egy APA amiben tényleg volt egy kis saisonos beütés, könnyű darab, nagyjából a komló viszi el a sört, kezdetnek a délutáni melegben pont jó.
• Koutský tmavé: Ha már Kout, akkor kóstoljuk meg a barnájukat is. Nem bánom meg, remek cseh barna, a tegnapi Serforrásos barnájánál egyértelműen jobb. Ez is édeskés, de kiegyensúlyozottabb és kicsit érdekesebb is, néhol kakaós/étcsokis beütéssel és valahogy nagyon jól csúszik. Profi darab.
• Amarilla nővérke: Na, akkor igyunk megint egy könnyű világosat. Ez most egy hoplager, amely kategóriát itthon a Keserű Méz vezette be, azóta persze mások is főztek saját hoplágert, a Kapucinusnak pl. van az Illuminátora, amit még nem kóstoltam, de éppen péntek este nagyon dicsérte az egyik kolléga, szóval sorra fog kerülni. De nem most, merthogy most nem akarok 7%-os sört inni. A nővérke egy amerikai komlóval (aki kiváncsi, melyik, az koncentráljon a sör nevére) meghoppolt könnyű sör, ránézésre az Illuminátor kistesója, szóval ez is egy kisérletezzünk egyet recept. Az eredmény kellemes, speciel ez inkább IPÁs hatású, mint a Házi Feladat, de itt is látszik, hogy ez a sör elsősorban a komlóról szól, kicsit egyoldalas. Hiába, a komplexitáshoz kell a test. Ezzel nem a sört akarom kritizálni, mert teljesen korrekt darab, inkább magamnak jegyzem meg, hogy ha hoplager, akkor  legközelebb válasszak testesebb darabot.
• Flamand Porter: Ez is esti ajánlat volt az Illuminátoros kollégától, gondoltam legyen ez a szombati zárósör. Nem bántam meg, kellemes, komplex darab, kicsit csokis, kicsit gyümölcsös, selymes állag. Talán a végére kicsit "bekólásodott", de összességében kellemes darab, otthoni utókostolásra kijelőlve.

Hát ennyi volt.

Ahogy már tavaly megírtam, a főzdefesztes palackvadászattal leálltam, az idei zsákmány négy söralátét, egy impulzusvásárolt cseh porter és persze az Ezerforintos Főzdefeszt Pohár.

Amiből remélem, legközelebb lesz háromdecis, mert ahogy azt vártam. az ötdecisből nem lehetett a háromdecis adagjaimnak a habját kikóstolni.

Tegnap reggeli SportTracker screenshot, avagy hurrá, kerek szám kerékpárra:

Azért délután is csináltam egyet, hogy Seherezádénak is legyen mit mesélnie:

Promontor és a család bankjainak kapcsolata egy folyamatos, váltakozó sikerrel zajló párbaj.

Én próbálom minimális banki költségek mellett megtalálni a még megfelelően kényelmes bankolási konstrukciókat, a bankok meg próbálnak minél több jövedelmet kicsalogatni belőlem. Az ókori görög filozófusok által felismert törvényszerűség, miszerint az élet folyamatos változás, erre  a kapcsolatra is igaz. A banki konstrukciók, módszerek változnak, "finomodnak", én meg tanulok és alkalmazkodom. Néha a tanulópénzt is megfizetem.

Bár a "csatáink" hagyományos színtere a banki kondíciós listák változása és az azokra való reagálás (ld. keretes anyagok), ezúttal egy mellékhadszintéren akadtam bele egy ügyes banki hadicselbe, amit ezúton megosztok, mások okulására.

A "Kinek Bonyolultabb a Bankszámlakonstrukciója?" verseny

Banki termékeket tanulmányozni Magyarországon időigényes foglalatosság.

Szűkebb családi körben két banki kapcsolatunk van. Az Apabank számlavezetési kondíciós listája 19, az Anyabanké 17 oldalas és ugye ebben a bankkártyáink feltételrendszere nincs benne, azok további 15 illetve 14 sűrűn teleírt oldalt tesznek ki. A betéti kamatkonstrukciókat egy további 6 oldalas dokumentum ismerteti az Apabanknál, ránézésre az Anyabanké is annyi lenne, de ők a betéti konstrukcióikat csak a honlapon közlik, pdf-ben nem letölthetőek.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy ezek a dokumentumok rendszeresen változnak, azaz minimum két-három havonta újabb változatot jelentet meg a bank, ezeket át kell nézni, hogy van-e érdemi változás: az Apabanktól például 2014-ben 32 kondíciós lista file-t töltöttem le és néztem át több-kevesebb alapossággal.

Régebben sokat gondolkoztam azon, mi az oka ezeknek a bonyolult, nehezen áttekinthető banki konstrukcióknak.

Eleinte az volt a munkateóriám, hogy a kurucos magyar mentalitásra adott banki reakció tanúi lehetünk. A magyar néplélek nehezen veszi be, hogy odaviszi a bankba a pénzét és még ő fizessen érte. "Hiszen az én pénzem, és még kamatot is alig fizetnek rá, bezzeg, ha én kérek hitelt!" - hangzik a szokásos morgolódás. Így aztán a bankok igyekeznek egy-két dolgot "ingyen" adni és csak az "extrákért" pénzt kérni, vagy legalábbis így eladni a dolgot.

A másik elméletem szerint a bankok közötti versenyhelyzet az ok. Egyszerű számlakonstrukciókat egyszerű lenne összehasonlítani, így a fogyasztó könnyen ki tudná választani a legolcsóbb banki konstrukciót. Ez igazából egyik banknak se érdeke, így igyekeznek sokféle címen (utalás, átvezetés, beszedés, vásárlás, stb.), megbízási csatorna  (fiók, telefon, internet) szerint változó, sokféle módon kalkulált (fix, ezrelékes, fix+ezrelékes, ezrelékes de minimum ennyi, stb.) költséget felszámolni, ezek közül biztos lesz mindig olyan, ami más bankoknál nem létezik, vagy nem úgy.

Amikor a kondícióslistabonyolítás őskorában még konkrét költségeket próbáltam egyenként összevetni, hamar rájöttem, hogy ez nem sokat ér, az egyik banknál az utalás volt olcsóbb, a másiknál a készpénzfelvétel, a harmadiknál a kártyadíj. Így aztán 2002-es Nagy Bankváltásnál (amikor 12 év rabszolgaság után végre elszántam magam és megfogadtam, hogy a Zótépével többet soha, semmit) egy bazinagy excel segítségével próbáltam összeszedni, hogy a jelölt számlakonstrukcióknak mennyi lesz az éves összköltsége (illetve hozama) az én számlahasználati szokásaimmal számolva.

Ezt se volt egyszerű összehozni, ugyanis én már akkoriban viszonylag rugalmasan szoktam reagálni egy adott számlacsomag költségstruktúrájára. Azaz pl. ha A banknál olcsó volt a csoportos beszedés és drága az utalás, akkor beszedési megbízást adtam a közműszámlákra, ha fordítva, akkor viszont átutaltam. Vagy pl. ha a készpénzfelvételnek fix költsége volt, akkor a készpénzfelvételkor a lehetséges maximális összeget vettem fel, ha viszont ezrelékes, akkor kisebb tételekben. Emiatt gyakorlatilag mindegyik megvizsgált számlacsomag egyedi kalkulációt kapott, ha pedig a végöszegben kis eltérés volt, akkor a rangsorolásnál összevetettem a két számla kényelmi faktorait is.

Figyeljünk arra, honnan utalunk!

A mellékhadszintér pedig a webbanki felület volt.

Történt, hogy a hitelkártyaszámlám banki kivonatát átfutva feltűnt egy 588,50 forintos költség, amit nemigen tudtam mire vélni. Persze hamar megtaláltam a költség forrását, ott volt felette. Egy banki átutalás volt az, de azt még kevésbé tudtam mire vélni, hiszen alapszabály, hogy a hitelkártyaszámláról nem utalunk (és készpénzt se veszünk fel), hiszen egyrészt oltári magas tranzakciós díjakat számítanak fel rá (a konkrét esetben pl. az utalás összegének 6,6%-át), másrészt azonnal kamatozni kezd (a hitelkártya szokásos 40 napos türelmi ideje ugyanis csak vásárlásnak minősülő kártyatranzakciókra vonatkozik).

Nézem az utalást, hát egy esedékes gépjárműadó utalás kedvenc kerületi önkormányzatomnak, emlékszem, hogy egy hete adtam meg a webes felületen. Méghozzá a folyószámláról, nem a hitelkártyaszámláról.

Illetve, a fene tudja, jobban belegondolok és rájövök, hogy valószínűleg nem ellenőriztem. Merthogy nem volt mit: a webbank eddig mindig automatikusan a folyószámlát kínálta fel forrásszámlának, a hitelkártyaszámla csak a második számla volt a listán. Na de akkor most mi a fene történt? Hogy lett mégis a hitelkártya számla az utalás forrásszámlája? Hm, mondom igencsak morcosan.

De mielőtt nekilátnék a rejtély megfejtésének, van egy másik probléma is: a gépjárműadót két részletben szoktam fizetni, az elsőt márciusban (ez ment most el akaratom ellenére a hitelkártyaszámlámról), a második szeptemberben esedékes, de múlt héten egy füst alatt azt is megadtam előre. Vajon az is a hitelkártyaszámláról fog elutalódni? Gyors pillantás a hitelkártyaszámlára, és igen, ott figyel az az utalás is a még le nem könyvelt tételek között szeptemberi dátummal.

Nosza, akkor töröljük. Hm, hogy kell törölni egy már megadott átutalást? Nézem itt, nézem ott, hát sehogy. Nem lehet. Pontosabban állandó átutalásokat lehet ugyan törölni, de esetit nem, ez pedig egy eseti volt.

Na, akkor telefonáljunk.

A telefonálás eredménye félsiker. A még nem könyvelt átutalást gond nélkül törölték, de a már megvalósult utalást sajnos nem állt módjukban (mondjuk nem lepett meg, ez ellentétes lett volna a "párbajkódexszel"). Az viszont kiderült, hogy mi volt a csapda, amibe belefutottam.

Mint kiderült, a számlákat a belépés után nem sorolja a rendszer sorrendbe, ha rögtön az utalást választom, akkor explicit ki kell választanom a forrásszámlát. Ha azonban bármilyen műveletet végzek valamelyik számlával (például megtekintek egy számlakivonatot, vagy megnézem a legutóbbi tranzakciókat) akkor az a számla előre kerül a listán. Tehát ha megadok egy utalást, akkor az erről a számláról fog utalódni, hacsak nem állítok be egy másikat.

Aki esetleg vizuális alkat lenne, annak számára itt egy képsorozat, a módszert illusztrálandó:

Ha belegondolok, kész csoda, hogy csak most futottam bele ebbe a csapdába. (Na jó, hitelkártyám csak másfél éve van, szóval azért nem akkora csoda ez...) Általában mindig az esedékes átutalással kezdtem, ha mégse, akkor meg véletlenül pont a folyószámlaegyenleg megtekintése után utaltam. Egészen mostanáig.

Szóval ezt a menetet a bank nyerte, gratulálunk, szép jobbhorog volt.

Bankszámlaösszehasonlítás a weben

Az előző keretes anyagból talán az is kiderül, hogy eddig nem használtam bankszámlaösszehasonlító honlapokat. Anno 2002-ben megnéztem őket és arra jutottam, hogy nem tudnak olyan komplexen számlákat összhasonlítani, ahogy azt én tettem. A jobbak kb. odáig eljutottak, hogy használati profilok alapján vetették össze a számlák összköltségét, csak éppen ezek a profilok köszönőviszonyban se voltak az én valós bankszámlahasználati szokásaimmal. Konfigurálni, tehát pl. tipikus átutalási összegeket, fizetést, havi kártyás költési összeget, stb. beállítani pedig egyáltalán nem lehetett. Ez - bár a fejlődés látható volt - a későbbi (volt egy 2006-ban meg egy másik 2011 körül) bankszámlahasonlítgatós kampányaim idején is így volt.

Na de így van-e 2015-ben is? Ez egy olyan kérdés, amire egy külön poszt kellene. Talán majd ha legközelebb nagyobb lélegzetű számlacserére határozom el magam, akkor azt dokumentálni fogom. Addig is, ezen poszt kedvéért vetettem egy gyors pillantást  a jelenlegi helyzetre.

Nos, a helyzet sokat javult, de még mindig nem az igazi.

A Bankmonitoron pl. a szokásos fix profilok mellett egyedileg be lehet állítani a havi jövedelemátutalást, a havi készpénzfelvételi (alkalmak száma plusz összesen felvett összeg), átutalási (alkalmak száma plusz összesen átutalt összeg) és kártyahasználati (alkalmak száma plusz összesen levásárolt összeg) szokásokat, ennek alapján pedig egész jól megtalálta azt a számlát legjobbnak, amiről én is tudok.

Ugyanakkor, amikor meg akartam nézni, hogy ez a jelenlegi számlámhoz képest mekkora megtakarítást jelentene, a kalkulátor sajna megbukott, mert nem szerepelt a jelenlegi csomagom a listán. Ez nem akkora szarvashiba, mint amilyennek elsőre tűnik, ugyanis ez egy olyan számlacsomag, amit már nem értékesít a bank, szóval valahol érthető, hogy nem vették figyelembe, de azért elég nagy hiba, mert attól még vannak régi ügyfelek, akiknek ilyen van.

A teljesség kedvéért vetettem egy pillantást a hitelkártyakalkulátorra, az teljesen használhatatlan, ugyanis lényegében csak a kártya költségeivel számolnak, a visszatérítésekkel egyáltalán nem. Nem is értem, hogy gondolják ezt, nem lenne olyan nehéz bekérni a felhasználótól egy becslést a kártyával elköltött pénzösszegekről és ennek alapján a visszatérítéseket is becsülni. Már csak azért se, mert lényegében ugyanezt (a kártyás vásárlások becslését) a bankszámlakalkulátorba már beépítették.

A biztositas.hu-n is tettem egy próbát, itt is be lehet állítani saját profilt, kicsit még többféle paramétert is, mint a bankmonitoron, de itt is elkövetik azt a hibát, hogy nem tudnak a jelenlegi számlacsomagomról. Ők a Bankmonitor által talált legjobb csomagot se hozzák be, ezen elmorfondírozgatok, aztán rájövök, hogy az egy prémium bankos csomag, amit az utcáról beesve nem ajánlanak fel az ügyfélnek. Bár ki tudja, lehet, hogy mostanában már igen. Nézem a Bankmonitor listát, ott több számlacsomagnál is jelzik, hogy az nem elérhető akárkinek, ennél a csomagnál nincs ilyen jelzés, lehet, jobban értesültek, mint én.

Nézegetem tovább a két kalkulátor által adott listát, rajta van mindkettőn pl. a Gránit Bank Bajnok csomagja, csak éppen az egyik portál évi 10 ezer forintra taksálja a költségeket, a másik meg évi 3000-re. Hm, most akkor melyik a valós szám? Egy ilyen eltérés nem erősíti meg a bizalmamat egyik kalkulátorban sem...

Összegezve a tapasztalataim, a bankszámlakalkulátorok sokat javultak, arra valószínűleg jók, hogy egy előzetes felmérés alapjául szolgáljanak. Ugyanakkor még mindig nem hiszem, hogy csak egy kalkulátorra alapozva korrektül felmérhető a mi igényeinknek megfelelő bankszámla. Persze lehet, csak én vagyok túlságosan bonyolult eset. Az azért valószínű, hogy a legközelebbi bankváltást a kalkulátorok felmérésével kezdem majd.

De akkor a tegyünk óvintézkedéseket, hogy a jövőben ebbe ne fussunk bele, ha lehet.

Persze nyilván jobban fogok figyelni, de arra nincs garancia, hogy pár év múlva, egy sietős alkalommal nem nézem el megint ezt a dolgot. Tehát le kéne tiltani a folyószámláról való utalást, az lenne a tutibiztos megoldás. Lenne, ha hagyná a bank, de ők se estek a fejükre, ilyen tiltást nem lehet beállítani. Amit lehet, és ami egy picit segíthet, az az egyes számlák átnevezése.

Az alapelnevezések így néznek ki:

• "HUF folyószámla, 12345678-87654321-00100008 (115 345,03 HUF)"
• "Hitelkártya számla, 12345678-87654321-00100008 (245 734,47 HUF)"

Ezek eléggé hasonlóak, a számlaszám és az egyenleg forintösszege dominál vizuálisan, ha ellankad a figyelem, azért ezeket össze lehet keverni. Némi gondolkodás és próbálgatás után a hitelszámlát átnevezem, ezentúl

• "***HITELKÁRTYA*** számla, 12345678-87654321-00100008 (245 734,47 HUF)"

lesz a neve, a nagybetűk és a *** karakterek remélhetőleg eléggé szemet szúrnak majd.

Szerintem ez működni fog, jöhet a következő menet.

Milyen lenne egy igazán jó bankszámlakalkulátor?

Mindenesetre kicsit ötleteltem azon, hogy milyen lenne egy igazán jó kalkulátor, íme a fejlesztési javaslataim:

• A használati profilokat jelenleg kézzel kell beírni. Ugyanakkor ma már sok webbankból ki lehet menteni egy adott időszak teljes bankszámlaforgalmát elektronikus formában. Egy okos kalkulátor elfogadna egy ilyen file-t és ebből is ki tudná számolni ajánlott bankszámlacsomagokat. (A valós bankszámlaforgalmam megadása persze bizalmi kérdés, de mondjuk bizonyos formátumok - pl. Excel - esetén kézzel is viszonylag könnyen kiszedhetők a kényes infók, nevek, bankszámlaszámok, más formátumokra adhatnának letölthető segédprogramokat amelyek ezt a szűrést elvégeznék.)
• Mindenképp hasznos lenne olyan kalkuláció, ami egy adott bankszámla takarékos használatát mutatná be. Valami olyasmire gondolok, hogy jelezné a kalkulátor, hogy ebben a számlában olcsó mondjuk a készpénzfelvétel, de drága az utalás és megmutatná, hogy mennyit spórolnék, ha az utalást ritkán használnám. Esetleg lenne ennek egy olyan változata, ami a fentebb említett valós forgalmi adatokat elemezné, és felhívná a kuncsaft figyelmét az esetleges pazarló szokásaira.
• Hasznos lenne egy olyan szolgáltatás, ami egy adott számlacsomag történetét mutatná be, azaz megmutatná, hogy egy megadott időintervallumban hogyan változtak az adott csomag költségei. Ezt lehetne figyelőszolgálattal is ötvözni, mondjuk küldhetnének egy emailt, ha az adott számlacsomag költségei egy beállított szintnél jobban megemelkedtek.
• Jó lenne a kalkulációkat mindenféle termékkombinációkra is kiterjeszteni, pl.
  • számla társkártyával
  • bankszámla-hitelkártya kombó
  • két számla különböző bankoknál. (Akár házastárssal, akár csak ha én magamnak szeretnék két bankszámlát...) Ilyenkor ugye komoly optimalizálási lehetőség van abban, hogy melyik számlán mi olcsó.

Megvan!

Lerágtam a körmömet, szétüvöltöztem az utolsó harmadot, megmenekültem 3 gutaötéstől, de megvan!

Nem hinném, hogy képes lennék értelmes értékelést adni, azonkívül, hogy nem játszottunk túl jól, a lengyelek nagyon jól játszottak, de valahogy a végén mégiscsak sikerült behúzni a meccset, ez megmutattta a csapat erejét. Megérdemeltük a feljutást, ez nem lehet kétséges!

Itt az összefoglaló, tessék élvezkedni:

Feljutunk?

A nap kérdése. Az én válaszom az, hogy 1) nagyon remélem 2) és valószínűleg igen.

Nézzük, mit mond Promontor Mérnöki Feljutásbecslő Algoritmusa?

Pontokba szedve, ahogy egy kockafejűhöz illik:

1) Papírforma alapján mi vagyunk az esélyesek

• Világranglista. 19. helyezettként játszunk a 24. ellen
• Játékosállomány. Mi 11 Ebel, 1 cseh, 1 svéd, 1 német élvonalbeli játékossal, 1-1 német és finn másodosztályú játékossal és végül 6 Mol Ligás játékossal állunk fel. A lengyelek 1-1 cseh és egy brit (utóbbi kb. Mol Liga szint) élvonalbeli légióst tudnak felmutatni, a többi 20 a lengyel bajnokságból jön. A légiósállományunk egyértelműen impozánsabb, a Mol Liga pedig kb. megfelel a lengyel bajnokság szintjének. Azaz a játékosállományunk egyértelműen jobbnak tűnik, még akkor is, ha a légiósaink általában nem domináns játékosai az adott ligáknak, Vas János csapata speciel ki is esett a cseh első osztályból, Hári János Modója is csak osztályzós sikerrel maradt bent a svéd elsőosztályban és maga Hári jövőre másodosztályú csapatba igazol. Igazán "minőségi" légiósnak a leginkább a két honosított, Sarauer és Banham számít, előbbi pl. Ebel alapszakasz pontkirály volt, ami azért szép teljesítmény. Minőségi státuszukat a vb-n is bizonyították eddig.
• A vb eddigi eredményei is a mi fölényünket mutatják. Legalábbis az objektív mérce, a megszerzett pontok száma. A szubjektív mércéhez (mutatott játék színvonala, ki ellen mennyire szoros meccset játszottunk, stb.) nem nagyon tudok hozzászólni, mert a lengyeleket eddig nem láttam. Mindenesetre az eddigi teljesítmény jutalma az is, hogy nekünk a rendes játékidős döntetlen is elegendő az üdvösséghez.

2) Mi szólhat akkor a lengyelek mellett?

• Hazai pálya. 15 ezer néző, ebből 4 ezer magyar, a többi lengyel, ez majdnem háromszoros fölény. A magyar szurkolók várhatólag hősiesen végigüvöltik-éneklik-dobolják majd a meccset, de ez akkor is a lengyeleknek lesz hazai pálya. Amit el kell viselni.
• Sportdiplomácia. Kényes téma, mert nem szeretem az örök magyar "elcsalták, ellopták, mindenki ellenünk volt" jellegű nyavajgásokat. Ezek legtöbbször elfogult és egyébként is bizonyíthatatlan állítások. Meg ahogy azt mondani szokták, a bíró a pálya/meccs része, az ő döntéseivel együtt kell(ene) győzni a pályán. Nem lehetetlen az, ha arra koncentrál az ember, ami a dolga, a játékra. Ugyanakkor az tagadhatatlan tény, hogy egy-egy csapat "sportdiplomáciai súlya" néha tükröződik egy-egy játékvezetői döntésben. (Erre egyébként szerencsére a hokiban én kevesebb példát látok, mint a másik kedvenc csapatsportomban a kézilabdában, ahol bizony az EHF - az európai kézilabdaszövetség - németorientáltsága gyakori beszédtéma kézis fórumokon, de persze más viszonylatokban se mindig semlegesek sokak szerint.) Nem is arról van tehát szó, hogy tudatosan csalnának, inkább olyasmiről, hogy a sporik tudatalattijába azért beépülhet egy "rangsor" és ez kifejeződhet egy-egy nehezebben megítélhető "befújjam, ne fújjam?" jellegű esetnél. De vajon valóban a lengyeleknek kedvez a sportdiplomácia? A fene tudja, szerintem van egy enyhe fölényük ezügyben. Ma ugyan nem muzsikál fényesen a lengyel hoki, de múltja sokkal impozánsabb, mint a magyaré és mint potenciális hokipiac is sokkal jelentősebb. A magyarok ezzel szemben egy kósza A csoportos kirándulást tudnak felmutatni, ahol elég simán kizúgtunk, és ami még rosszabb, szurkolóink hátrahagytak egy nem túl kellemes emléket.

Latolgatok:

Nyilván a két csapat pillanatnyi mentális és fizikai állapota lesz a döntő.

A fizikaitól nem tartok különösebben, kemény legények a mieink, kemény bajnokságokat nyomtak végig, a részben kanadai stáb meg remélhetőleg tudja, mit csinál és megfelelő edzésmunkával és regenerációval készíti fel a csapatot az utolsó napra.

A mentális állapot lesz a döntő, hiszen a a mentális tartás képes kompenzálni a lengyelek mellett szóló fenti tényezőket. Nem tudom, ebben mennyire jó a szurkolói körökben vegyes megítélésú Rich Chernomaz, de ez egy rapszódikus nemzeti karakterrel megáldott magyar válogatottnál alapvető szempont kell legyen. Biztos vagyok benne, hogy a 2008-as feljutásban benne volt Pat Cortina remek "pszichológusi" vénája és fontos lenne, hogy RC is hasonló érzékkel készítse fel a fiúkat a döntő meccs lelki terhének elviselésére.

Én optimista vagyok: ha voltak is Chernomaz alatt gyengébb meccsei a a csapatnak, azok általában nem mentális deficiteken mentek el. Szemben egynémely elődjével, igazából még a "nem fontos" meccsekre is helyrepofozta a csapatot, ld. pl. a két előző vb utolsó meccseit. Na meg persze Japán és Ukrajna ellen is megmutatta a csapat, hogy van tartása. Reméljük lesz ma este is.

Összességében szerintem mi vagyunk az esélyesebbek, de nincs nagy különbség, szoros meccs lesz. Semmiképp sem szabad lebecsülni a lengyeleket! Ne járjunk úgy, mint tavaly Japán vagy idén a britek, ne botoljunk meg egy gyengébbnek gondolt ellenféllel szemben!

Verdikt:

Összegezve a fentieket, én 70% százalék esélyt adok a magyar feljutásnak.

Remélem a fiúk beigazolják racionális optimizmusomat. Én mindenesetre irracionális izgalommal, remegő gyomorral fogok szurkolni nekik.

Hajrá, Magyarok!

Utóirat: Tessék Jácint posztját is elolvasni!

Villámlátogatásokról villámposzt...

Křivoklát

Ahogy azt már többször megörökítettem, prágai hétvégéink záróprogramja a vasárnap délelőtti megállás. Évtizedes programról lévén szó, itt is voltak korszakaink. Eleinte várakat látogattunk, később városokat, legújabban inkább  sörfőzdéket. Az első korszak nagy beteljesítetlen vágya volt a festői Křivoklát.

Volt egy utikönyvünk, benne csodás színes fényképekkel Křivoklát váráról, mindig lelkesen megállapítottuk, hogy ide el kell jönni. Aztán megnéztük a térképet és csalódottan megálapítottuk, hogy Křivoklát rossz irányban van. Vagy Budapest, ahogy vesszük. (Mélyebben belegondolva, Budapest van rossz irányban, de ezt hagyjuk...) Merthogy kb. pont ellenkező irányba kellett volna menni, azt meg nem akartuk bevállalni.

Egy idő után persze megjegyeztük és már fel se vetődött a dolog.

De idén távolabbra merészkedtünk, egészen Plzeňig, ugyebár. És onnan nézve már Křivoklát jó irányban volt, így aztán a nem túl hosszú szombati Plzeň-Prága utazás ideális kitérője lett. Nem túl hosszú kitérő. Körbejártuk a kastélyt kívülről, körbejártuk belülről, felmentünk az egyik toronyba, aztán indultunk is tovább: a vezetést egyrészt a korgó gyomrunkra, másrészt az angol vezetés hiányára hivatkozva kihagytuk.

Kicsit vicces az is, hogy utólag végignézve a fényképeimet, a legemlékezetesebb fotók nem az egyébként tényleg nagyon szép várról készültek, hanem a vár lábánál elterülő faluban.

1) A kockaház külső oldalán kiépített lépcsőről már megemlékeztem.

2) Figyelemre méltó a modern cseh kerítésépítészet is:

3) Élénk és izgalmas a település kulturális élete is:

4) És a végére azért akadt egy modern (épületgépészeti/fűtéstechnikai/?) megoldás a várból is:

De azért érdemes végigkattintgatni a teljes albumon, szép az a vár:

Dalešice

És jött a szokásos kérdés, mit csináljunk vasárnap hazafelé?

Nem emlékszem, volt-e más jelölt, de ha volt, akkor se rúgott labdába Dalešice mellett. Dalešice ideális villámvizit helyszín lusta turistáknak. A látnivaló 1 darab sörfőzdeépület, amin amúgy nem lenne sok látnivaló, ha nem itt forgatták volna a Sörgyári Capricciót. Ez persze kellő indok arra, hogy megilletődötten tapodjuk a patinás macskaköveket és felidézzük Pepin bácsi vagy Gruntorad doktor klasszikus mondatait, de még így is kb. tizenöt perc alatt körbejárható és minden kötelező fénykép kényelmesen elkészíthető.

Utána meg be lehet ülni a pivnicébe, ahol megkóstolhatóak a helyben főzőtt remek sörök, amikkel egyetlenegy bajom van: az, hogy nem palackozzák őket, így nem hozható haza belőlük tartalék készlet a hazai ínséges napokra.

Végezetül a képek:

Bár a 2014-es NOSZF-túránk fő célpontja Plzeň városa volt, azért teljesen Prága se maradt ki. Gyanítom, hogy ennek egyetlen oka az volt, hogy András haverom tavaly kihagyta az akkor felfedezett és közönségsikert aratott Hrom do Police nevű műintézményt és most pótolni akarta a mulasztást. Így aztán szombat kora délutántól  egy a szokotthoz képest rövid, de azért egy pár kocsmát érintő belvárosi sétára volt azért időnk, álljon itt egy beszámoló az érintett objektumokról.

U Černého Vola

Kezdés a tavalyiak ellenére természetesen az Ökörben. Elég korán érkeztünk, kb. félház volt. Annak viszont nem örültünk, hogy a tavalyi pincérrel akadtunk össze. Ez a söröknél nem okozott gondot, jöttek gyorsan, ahogy az kell, finomak voltak, ahogy az kell.

A kajával viszont megjártuk. Nem úgy, ahogy tavaly, hanem úgy, hogy nem kaptunk. Amikor megérkezett a második kör sör, jeleztük, hogy ennénk is. Pincér megáll, OK, mondja, mit kérünk. Kértünk hermelint. Nem volt. Kértünk topinkát. Az se volt. Nem emlékszem, harmadikra kértünk-e valamit, egy ponton ugyanis pincérünk lezárta a kérdezősködést és elmondta, hogy mi van.

Nos, volt klobasa és volt parek. Talán volt spekacek is. Igen, egészen pontosan az a három féle fogás volt, amelyik súlyra megy, azaz amelyikkel el lehet játszani ugyanazt, amit tavaly is. Abból viszont nem kértünk, maradtunk a folyékony kenyérnél, megittuk a maradék sörünket, aztán - mivel kezdtünk igencsak éhesek lenni - továbbálltunk.

Fizetésnél egy 317 nanoszekundumig tartó lelkiismereti válságot értünk át, amikor észleltük, hogy a kajaügyi kérdezősködésünk elvonta emberünk figyelmét és ezáltal a második kör sör nem lett bestrigulázva, de aztán rezignáltan tudomásul vettük, hogy pénztárosunk szó nélkül kifizeti a számlán szereplő összeget. Sag schon, ha ennyit kért, hát ennyit kapott. Tavaly is megkapta, amit kiszámlázott, így lett idén is.

Ettől függetlenül nem voltunk vidámak: kajálni szerettünk volna, ez meghiúsult. Nem gondolnám, hogy emlékezett ránk egy év távlatából (nem csináltunk mi ott botrányt), viszont külföldiségünk nyilvánvaló volt. Sőt, a magyarságunk is, ugyanis amikor másnap délelőtt visszatértünk és megint nem volt semmi más, mint a már említett három fogás, akkor a hiányra magyarázatul kicsit gunyorosan annyit még hozzátett kedves barátunk, hogy járt ott egy magyarszko társaság és minden egyebet felzabált az étlapról. Na persze.

Ilyen érezhető rokonszenv mellett se a szombat délutáni, se a vasárnap reggeli vizitünk nem nyúlt túl hosszúra, amit csak abból a szempontból sajnálok, hogy ha tovább maradtunk volna, akkor a helyi rendeléseket megfigyelve letesztelhettük volna azon elméletünket, miszerint a szűkített választék csak a külföldiekre (netán csak a magyarokra) vonatkozott-e. Így ez egy bizonyítatlan elmélet maradt, bár a magam részéről 99%-ban biztos vagyok, hogy ez volt a helyzet.

Szombaton egyébként a várból lefele jövet a Kandúrban összefutottunk Péterékkel (a 2. sz. Novemberi Prágajáró Csapattal) és ők tettek epés megjegyzéseket bizonyos előző napi Ökörbeli Eseményekre, amiből azt szűrtem le, hogy ezúttal talán velük is történhetett valami számlázási malőr, de ezt persze nem állíthatom biztosan, tekintettel arra, hogy mi gyorsan továbbálltunk, így nem volt idő az eset részletes feltárására. Talán majd egyszer...

Nem akarok másokat eltántorítani az Ökörtől, a sör jó, a helyiség patinás, a múltja legendás, talán a személyzet se mindig ugyanaz (apropó, aki többet tud arról, hogy milyen eséllyel lehet elkerülni "kedvencünket", illetve hogy a régi személyzet megvan-e még, az legyen kedves írja meg!), de mindezek ellenére elkerülhetetlen a megbotránkoztatás: két év konzisztens rossz tapasztalatai alapján az Ökör sajnos narancs fokozatú figyelmeztető jelzést kapott nálunk. Társaságunk egyes tagjai az élmények hatása alatt egészen odáig mentek, hogy ebbe az intézménybe nekik már nincs is kedvük eljönni többet és keressünk Prága (sőt általában Csehország) helyett más uticélokat. Bár ezt a magam részéről elhamarkodott és eltúlzott szankciónak érezném, mindazonáltal elképzelhető, hogy a következő sörtúrabeszámolónk nem Prágából fog kelteződni.

Tekintettel arra, hogy a pilzeni reggelink óta nem ettünk, az Ökörbeli diétánk következtében igencsak korgott a gyomrunk. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy volt a listánkon egy közeli, még felfedezésre váró intézmény, a Valašská pivnice.

Valašsko, avagy Oláhok Morvaországban

Hogy ne mindig csak a sörről essen szó, fedezzük fel a Valašská pivnice "titkát". Ami persze nem nagy titok, csak egy kis odafigyelés kell: az a söröző honlapjáról is kiderül, hogy ez a hely egyike az örvendetesen szaporodó ismeretlen vidéki söröket csapoló prágai helyeknek. Innen pedig már csak egy kis kiváncsiság kell annak kiderítéséhez, hogy ez a bizonyos "vidék" jelen esetben Valašsko névre hallgat. Ahhoz se kell nyelvzseninek lenni (Valašská->vlach->oláh), hogy nevezett tájegység nevében délkeleti szomszédainkra utal.

Na de mit keresnek a románok Morvaország északkeleti részén, Szlovákia tőszomszédságában?

Nos, a mindentudó wikipédia szerint itt egy tipikus középkori szivárogva vándorolgatós sztori áll a háttérben: román pásztorok terelgették végig a juhaikat Kárpátok mentén a XIV-XVII században, mígnem eljutottak Morvaország keleti területeire. Átvették a helyi többség cseh-szlovák nyelvét, megtartva ugyanakkor a származástudatot, megtámasztva némi román eredetű szókészlettel, meg egy jó csomó egzotikus népszokással.

Mára persze  a régió lakói kb. ugyanannyira csehek, mint amennyire magyarok mondjuk a Jászság lakói: a keleti származásra a településnevek, az eltúnőfélben lévő dialektus, az inkább csak kuriózumként örzött népszokások utalnak. Nemzetiségi probléma nincs, az "etnikai" különállás legfeljebb némi tipikus csehes viccelődéshez szolgáltat apropót...

A pince talán kicsit steril, nincsenek is túl sokan, ami talán nem is baj, mert egyetlen kicsit keszeg felszolgáló látja el a vendégeket, aggódnánk, bírja-e a terhelést. A kelet-morva sör mellett kelet-morva étlapot is kapunk, van pl. egy igéretes levesük, a Valašská kyselica s klobásou, arra rögtön lecsapunk és jól is tesszük, a cseh és román gasztronómia remek keveredése ez az üdítően savanykás tejszínes-káposztás-kolbászos leves (ld. még csorbaleves, ugyebár). A második fogásra nem emlékszem, talán valami knédlis dolog lehetett, megbolondítva némi szlovákos beütéssel, de valami sztrapacskás dolog is szerepelt az étlapon, hamár a szlovák vonalat szóbahoztam.

A sörök kellemesek voltak, bár nagyon markáns emléket nem hagytak maguk után, még abban se vagyok teljesen biztos, hogy a háromféle sörből melyik kettőt kértem ki. Mondjuk ebben az is szerepet játszhat, hogy biztosan kóstoltam a harmadikat is, lévén ilyenkor arra ügyelni szoktunk, hogy lehetőség szerint teljesen lefedjük a sörkínálatot.

Akárhogy is, az összkép nagyon pozitív, a kellemes sörök, kifejezetten remek kaják és a helyhez képest kifejezetten mérsékelt árak mindenképp ajánlottá teszik az "Oláh Pincét".

Hrom do Police

Sok újat nem tudok elmondani a tavalyihoz képest legfeljebb annyit, hogy ezúttal társaságunk negyedik tagja is megtapasztalhatta, milyen remek hely. A matjes ezúttal is csodálatosan finom volt, ennek kapcsán bele is bonyolódtunk némi matjesológiai diszkusszióba (nevezetesen arról, milyen hal a matjes: a heringpárt nyert, de a lazacpárt javára szóljon, hogy egy jól elkészített matjes megközelíti az egyébként sokkal finomabbnak tartott halféleség ízét).  Még valamit ettünk, talán Pivní sýr lehetett, de ebben nem vagyok biztos.

Hogy aztán ez a két pozitív élmény mennyiben fogja ellensúlyozni az Ökörbeli kellemetlent, és visszatérünk-e Prágába, azt nem tudom. Késő ősszel kiderül.

Végezetül jöjjön a frissített térkép:

e>
Kedvenc prágai sörözőim nagyobb térképen való megjelenítése

"Biciklizni kezdtem" - nyilatkoztattam ki bő két éve. Tavaly megosztottam az első év tapasztalatait. Azóta is biciklizem, ez a poszt a második évről szól.

Hol biciklizem?

Továbbra is elsősorban munkába járok.

Egy viszonylag jelentős változás történt, délutánonként hazafelé nem a Szabadság hídon megyek már, hanem Lágymányosi (oppardon Rákóczi) hídon. Ez kicsit hosszabb útvonal ( azért nem vészes, kevesebb, mint 1 km többlet), viszont szabálykövetőbb lettem általa, lévén a Lágymányosin a "járda" jogilag nem járda, hanem osztott bringagyalog. Reggel maradt a Szabadság híd, ez kb. 85 %-ban a járdát jelenti (a maradék  az úttest, ha elcsípem a zöldet és nem látok nagy autósort a hídon), olyankor nincs komoly gyalogosforgalom.

Vannak standard kitérőim, kerékfújás benzinkúton, sörvételezés itt-ott, könyvbeszerzés amott, ilyesmik. Tavasszal a kisebbik lányom is megtanult bicajozni, ez adott némi lendületet a hétvégi bringázásainknak, egyelőre ez a környékbeli utcákra korlátozódik. (Bár ezeket az utakat nem mindig mértem, tehát a különböző statisztikákban csak részlegesen szerepelnek.) Tavasszal remélhetőleg távolabbi célokat is kitűzhetünk majd, a Kopaszi gátra fenem nagyon a fogam.

Statisztika/1: Mennyit bicikliztem?

"Összességében tehát kijelenthető, hogy megvan a 2000 kilométeres álomhatár. Sokkal több meg nem lesz jövöre sem..." - mondtam nagy okosan tavaly. Ehhez képest a mindentudó Sports Tracker jól rámcáfolt: az összegyűlt statisztikák szerint  majdnem 3000 km-t tekertem le egy év alatt (szeptembertől augusztusig):

A képen a kezdetektől letekert távolság látható (4928,22 km), ebből egyrészt levonandó a tavalyi eredmény (1977,25 km) másrészt a szeptember elseje reggeli menet (7,51 km), az eredmény pedig 2943,46 km. Szóval új álomhatár van, az évi 3000 km, amit persze ezúttal nem értem el, de talán majd jövőre!

Statisztika/2: Költségvetési egyenleg

A banki kártyakimutatásaim szerint 29540 forintot költöttem kerékpározásra, ebben benne van a kerékpárosklub tagsági díja és egy 6070 forintos Tízpróbás költés, ami nem teljesen biztos, hogy teljes egészében bicajos költség, de számoljuk ide, már csak azért is, mert elképzelhető (bár nem jellemző, mindenhol igyekszem kártyával fizetni), hogy volt készpénzes költésem is, az meg ebben nincs benne. Mindenesetre ennek a pénznek nagy részét az alábbiakban részletezett tételekre fordítottam.

Szerelés, felszerelés

A korábban már emlegetett hajtókarcsere mellett komoly szervízköltségem nem volt a második évadban. A fékpofákat megtanultam kicserélni és beállítani, bár a technikám messze van a tökéletestől, ezért ha egyéb okokból szervízben járok, a fékeket is meg szoktam nézetni.

Beszereznem se kellett  komolyabb dolgokat, nagyjából az alábbi apróságokat vettem:

• Fehér prizma előre és egy második narancs színű küllőprizma az első kerékre, hogy Kresz-kompatibilis legyek. (Mondjuk arra kiváncsi lennék, hogy milyen közlekedésbiztonsági indoka van annak, hogy a korábbi "egy küllőprizma hátra, egy előre" szabályt "két küllőprizma előre" váltotta fel. Biztos nagyon fontos volt ez a változtatás. Arra biztos jó, hogy egy csapásra az utakon közlekedő kerékpárok 90%-a szabálytalanná és bírságolhatóvá vált, mert az ilyesfajta módosításokról az emberek többsége nem szokott értesülni.)
• Sárga fényvisszaverő szalagok karra, lábra.
• Fényvisszaverő rudacskák a küllőkre.
• Lecseréltem továbbá a csomagtartóra szerelt hátsó prizmát egy lámpa/prizma kombóra, és hogy az első lámpából is legyen kettő, oda is vettem egy olcsóbb darabot.

Igen, paranoiás vagyok a láthatóságra, nem tagadom...

Fejkamerán továbbra is gondolkozom, de ez komolyabb beszerzés és a velemszületett smucigság eddig mindig megakadályozta a megvalósítást. Ugyancsak gondolkoztam bicajosnadrágon, főleg télire, de nem jutottam dűlőre. Itt nem elsősorban a "takarékos" természetem volt a gond, hanem az, hogy a testhez simuló hagyományos biciklinadrágok nagyon nem tetszenek, olyat semmiképp se akartam venni, hagyományosabb - értsd, "nadrágabb" - szabásút pedig nem találtam.

Statisztika/3: Hány napot bicikliztem tavaly?

A már emlegetett Sports Tracker a forrásom itt is, íme, a napszámok havi bontásban, összevetve a tavalyi adatokkal:

 Rövid adatelemzés:

• Ezek a számok nagyjából meg is magyarázzák, hogyan nőtt másfélszeresére a megtett távolság: hát úgy, hogy kb. másfélszer annyi napon bicikliztem.
• Az is látszik, hogy enyhe, de legalábbis hóban szegény telünk volt, így a téli hónapokban sem látható komolyabb teljesítménycsökkenés.
• Fent napokkal számolok, de naponta általában két úttal kell számolni, egy reggel, egy este. Amitől persze van eltérés felfelé, ha napközben ki- vagy útközben beugrom valahova, illetve lefelé, ha egy pl. esti program miatt bent marad a céges garázsban a bicaj. és másnap reggel buszozom. Az alábbi táblázatban összeszedtem, hogy az adott év napjai hány alkalmat jelelntettek, illetve hogy mennyi volt a napi átlag:

• 	2012-13	2013-14
  Napok	142	215
  Alkalmak	265	400
  Alkalom/nap	1,866	1,860

Statisztika/4: Útvonalfajták

Megint összeszedtem, hogy milyen útvonalfajtákon biciklizem. Ezek persze a "szokásos" reggeli és esti útvonalakra vonatkoznak. Tekintettel, hogy a délutáni hídváltás miatt ebben változás volt, meghagytam a tavalyi adatokat is, lehet hasonlítgatni:

 Rövid adatelemzés:

• Hosszabb lett az össztáv (14750 méterről 15605 méterre nőtt)
• Több úttest és bringagyalog lett, a többi útfajta csökkent, legtöbbet a bringasáv, köszönhetően annak, hogy hazafele nem használom a Kiskörutat.
• Ami nem látszik, az az, hogy a tavalyi 1000 méter járdából  úgy lett 990m idénre, hogy 350 méter forgalmas járdát (Szabadság híd) elhagytam, viszont 340 méternyi elhagyatott járdát "használatba vettem" (az ösvény helyett).

Statisztika/5: Időeredmények

Nos, az időeredményekről nem tudok mértékadó statisztikát produkálni, ugyanis a Sports-Tracker átalakította a honlapját és az átalakításnak áldozatul esett az átlagszámítási funkció. Pontosabban az összátlagot még ki tudnám éppen számolni, de azt a logikát, amivel az azonos útvonalakat eddig beazonosították és az átlagot csak ezekre számolták, azt kivették, így ezentúl nem tudom a reggeli és délutáni időtartamokat különválasztani.

Így viszont csak érzésre tudom mondani, hogy az időeredményeim nem nagyon javultak. Illetve a mérleg felemás. Reggelenként mintha kifejezetten lassultam volna, talán azért, mert egy téli megcsúszás miatt óvatosabban gurulok lefelé a hegyről. Esténként viszont valamennyit gyorsultam. Ugyan hosszabb lett kicsit az útvonal, mégis kb. ugyanolyan időket megyek. Érzem a gyorsulást hazafelé a Hamzsabégin is, ahol egy konkrét szakasznál régen mindig pont belefutottam egy pirosra váltó lámpába, most viszont általában elérem a zöldet.

Valószínűleg érdekes lenne évszak és időjárás szerint is vizsgálni a menetidőket, de ehhez ezeket kézzel kellene adminisztrálnom, erre pedig nem nagyon van időm.

Ráadás: az ötödik félév

Tekintettel arra, hogy igencsak elhúzódott ennek a posztnak a megírása és az abban eredetileg nem tárgyalt, szeptembertől kezdődő harmadik év eddigi időszaka igen eseménydús volt, úgy döntöttem, hozzácsapok erről az időszakról is egy rövid kis összefoglalót. Nézzük akkor.

A megnöveledett szervízigényt már emlegettem (bár pl. a racsnicserét ki is felejtettem), emellett a beszerzéseim is növekedtek:

• Vettem új térdvédőket, mert a régi gumírozott térdmelegítőim kezdtek megnyúlni. A bosszantó az, hogy először vettem jó drága térdvédőket a Tízpróbásban, majd pár napra rá láttam a kínaiban egészen olcsó térdmelegítőket, amik tökéletesen megfeleltek volna a célnak. Ez utóbbiak annyira olcsóak voltak (250 forint!), hogy váltásnak még így is megvettem őket.
• Találtam nadrágot télire. Itt is a Tízpróbás lett a nyerő. Igaz, ez hivatalosan nem kerékpáros nadrág, hanem túranadrág, de tökéletesen megfelel a céljaimnak, viszonylag szűk, de nem az általam utált testhez simuló szabás, vízlepergető anyag, vékony bélés, cipzáros zsebek, szóval egyelőre tökéletesnek tűnik.
• Vettem új téli kesztyűt is, merthogy a régi sífutókesztyűm már teljesen szétszakadt. Olcsó darab, meglátjuk, meddig bírja.
• Pótoltam továbbá elhagyott fényvisszaverő karszalagot is, az egyik új darab ráadásul ledes: a karácsonyfa effektus lassan tökéletes lesz.

Nem csoda hát, hogy szűk félév alatt a kiadásaim 58685 forintra rúgtak, azaz félév alatt elköltöttem az előző évi büdzsé kétszeresét. (Kb. fele-fele arányban oszlott meg a szervízelés és  ruházkodás, illetve benne volt újfent egy klubtagság.) Nagyon remélem, hogy a következő félév szerényebb lesz.

A Budapesti Tél  idén is komolytalan volt. Összesen két januári alkalom volt, amikor a téli időjárás miatt nem tudtam biciklizni, egyszer hó esett, egyszer meg ónos eső. (Na jó, volt egy nap, amikor szintén volt ónos eső és meg is bántam, hogy elindultam, de visszafordulni nem akartam már. Igaz, aznap jó negyedórával tovább tartott az út, mert szuperóvatosan haladtam...) A december és eddig a február is teljesen gondmentes volt.

Ez is hozzájárult ahhoz, hogy február 15-én a kilométerszámláló 6371 kilométeren állt, azaz a szeptembertől letekert 1443 km  alapján úgy tűnik, meglehet idén a 3000 km. Legalábbis időarányosan megvannak az ehhez szükséges kilométerek. Ámbár ha figyelembe veszem, hogy ebben benne van egy őszi  Tisza-tó kör a maga 64 kilométerével (céges csapatépítés keretében), meg azt is, hogy nyáron a szabadságok miatt több kiesés várható, mint amennyi télen volt, akkor lehet, hogy mégse. Majd meglátjuk, azért még nem reménytelen a dolog.

Bár úgy is lehet nézni a dolgot, hogy ha a Bubis tekeréseimet is számolnám, az egészen biztosan kompenzálja a Tisza-tó kört, és azok a tekerések nem szerepelnek a kimutatásban. Amúgy, ha már a Bubinál tartunk, lassan döntéshelyzetbe kerülök: márciusban lejár a tesztelésért kapott jutalombérlet és döntenem kell, hogy hajlandó vagyok-e pénzt is adni ezért a szolgáltatásért. Még nem döntöttem, hezitálok.

Zárszó

Paulus Velocipedus búcsúzik: valószínűleg a továbbiakban nem fogok ilyen bő lére eresztett éves beszámolókat írni biciklis pályafutásomról, maximum egy-egy villámposztot eresztek majd meg összegyűjtött statisztikai adatokkal vagy extrémebb közlekedési afférral.

Mindenkinek biztonságos és lehetőség szerint gyors közlekedést kívánok, a választott közlekedési eszköztől függetlenül. Figyeljünk és vigyázzunk magunkra és egymásra!

A tavalyi részleges csalódás után könnyebb volt a haverjaimat meggyőzni, hogy az esedékes novemberi cseh sörtúránk súlypontja ezúttal ne Prága legyen. Így aztán egyrészt a szokásosnál egy nappal korábban, már csütörtök délben elindultunk, másrészt a cél ezúttal Pilzen volt.

Pilzen egy kb. Debrecen nagyságú város, ami első-, másod- és harmadsorban is a pilzeni sörről híres. Na jó, ott készül a Skoda is. Amiből az is kiderül, hogy egy igen jelentős ipari központtal van dolgunk. (Kihagyhatatlan tény továbbá, hogy a csehek örökifjú Korda Györgye, Karel Gott is a város szülötte. A sör miatt megbocsátok.)

Ami persze nem azt jelenti, hogy más érdekes nincs arrafelé. Van egy hatalmas főtere (193x139 m), a közepén egy szép, bár szerintem kicsit aránytalan (vagy a "hasa" nagy, vagy a "feneke" kicsi, nézöpont kérdése) gótikus katedrális, továbbá egy figyelemre méltó reneszánsz városház. A főtér körül található régi városmag is hangulatos, bár kissé eklektikus, keverednek a különböző korok stílusai, talán enyhe századfordulós fölénnyel. Említést érdemel még a zsinagóga (ami ugyan méretben és szerintem szépségben is elmarad a budapestitől) továbbá a víztorony is.

A pilzeni városháza (jobbra) előtte balra a Morový Sloup, a Szűz Mária pestis oszlop

Összességében kedves, szép város Pilzen, de ha csak a városképet és az építészeti nevezetességeket tekintenénk, szinte biztos nem férne bele "Promontor kéthetes csehországi álomtúrájába". Pilzen idei Európa Kulturális fővárosa címe is érzésem szerint inkább annak tudható be, hogy Prága már volt és a csehek valószínűleg turisztikailag kevésbé kiemelt helyeket akartak a címmel helyzetbe hozni (erre utal az is, hogy a másik jelöltjük Ostrava volt).

Nade itt van ugyebár a sör. Mi ugyanis elsősorban sörügyi tanulmányokat kívántunk folytatni. Az én elsődleges motivációm ezen belül a híres pilzeni sör szüretlen változatának megkóstolása illetve magának a sörgyárnak a megtekintése volt. De természetesen szerepelt a programban az elmaradhatatlan kocsmafelderítés is.

Nézzük tehát a kutatómunka eredményeit! (Előrebocsátom, hogy lesz meglepetés!) A felsorolás kb. időrendben történik.

Na Parkánu

Talán a leghíresebb sörözője a városnak. Fő attrakciója a szűretlen pilzeni, ami itt állandóan csapon van. Másik fő jellemzője a tömeg (legalábbis csütörtök esti érkezésünkkor az volt), aminek következtében csak a zsúfolt teraszon kaptunk helyet, amit november lévén téliesítettek és a manapság Pesten is divatos gázlángos fűtőtestekkel fűtöttek. Ez nem volt annyira hangulatos, de életem első szűretlen pilzenije kárpótolt azért.

Ami egyébként nem aratott osztatlan sikert: nekem bejött, a többieknek nem annyira. Ami azért fura, mert eddig én voltam az aki inkább lelkesedett a markánsan komlós pilzeni ízért, a többiek inkább a barna Kozelért jártak Prágába. Talán az lehet az ok, hogy a szűretlen pilzeni kicsit kevésbé kiismerhetővé teszi a sört, pont azt veszi el, amitől pilzeni a pilzeni: a markáns, egyértelmű komlózást. Ami ott van persze, csak jobban elbújik az élesztős ízek mögött. Az eset talán jól illusztrálja, miért a szűrt változat vergődött világhírnévre.

Pilsner Urquell Sörgyár

Azt már a 3. sz. Sörgyárlátogatás kapcsán megírtam, hogy a sörgyárvizit kiismerhető műfaj. Házikiállítás, gyár és sörkóstoló a három alappillér, maximum ezek súlya, sorrendje és némiképp a tartalma lehet kérdéses.

A házikiállítás Pilzenben a túra során elosztva, kis adagokban jelentkezik, az elején például megcsodálhatjuk Ferenc Jóska aláírását (Az öreg látogatást tett a sörgyárban. Minden natyon tetszett neki, mindennel meg folt elégedve, így aztán kegyeskedett aláírni a vendégkönyvet: érdekes adalék, hogy minden meglátogatott országban a helyi nyelven szignózott, így Csehországban Frantiseket írt, csakhogy Pilzenben elszúrta és Franztiseket sikerült alkotnia. Az utókor nevében megbocsátok.)

Később van "miből főzzük a sört" szekció (na, vajon miből: tippeket a szerkesztőségbe kérünk) illetve képek a pilzeni uralkodókról (izé, serfőzőmesterekről), ezen a ponton mély tisztelettel jegyezzük meg a bajor származású Josef Groll nevét, aki az első adag pilzenit megfőzte 1842-ben. (A Groll nevet még fogom emlegetni...)

A gyárból nem sok valóságszagú objektumot látunk, a régi és új főzőházon gyorsan átzavartak és a csillogó-villogó zárt főzőüstökön kívül nem sok mindent látni. Még a palackozó a legérdekesebb, ez működött, bazinagy gépsorok, nagy zaj és minimális munkáslétszám mellett palackozódott és dobozolódott a friss pilzeni. A folyamat többi részéből viszont nem meglepő módon Pilzenben se mutattak semmit.

A régi főzőház

A kóstoló helyszíne viszont legalább érdekes volt, ugyanis levittek a sörgyár alatti pincerendszerbe, ahol valaha az erjesztés folyt. Ugyan a folyosók kongtak az ürességtől, bizonyítván, hogy a modern gyártási folyamathoz ezekre a régi pincékre már nincs szükség, de azért pár régi, nyitott erjesztőkádat láthattunk, bennük a látogatók kedvéért főzött kóstolósörrel.

Erjed a pilzeni

Ami itt is a szűretlen változat volt, nagy örömömre, ráadásul ezúttal még jobban ízlett, kicsit emlékeztetett ugyanis a Tigris-féle friss tankos pilzenire. Kértem is repetát kétszer is. Ezzel nagyjából végeztünk is. A végén körülnéztünk a szuvenírboltban (nem vettem semmit), viszont a sörgyár híres bejáratáról bőséges fényképtermés készült.

A Plzeňský Prazdroj sörgyár híres bejárata

Pivovarske muzeum

Ha a sörgyár kiállítás része hagy valakiben némi hiányérzetet, az a Serfőző Múzeumban pótolhatja. Van itt minden, sörtörténet az ókortól kezdve, rejtélyes és kevésbé rejtélyes serfőző eszközök a középkortól kezdve, kis századfordulós kocsmatörténet, a modern pilzeni sörtörténelem (ki mikor milyen sörgyárat alapított, mikor vásárolta fel a másikat, hogy aztán az állam rátegye a kezét az egészre, a végén meg jöjjön valami multi és megvegye az egészet: ismerős történet). Vannak továbbá mindenféle sörrelikviák, cimkék, alátétek, palackok, pl. a legalább két vitrinnyi Urquell cimkegyűjteményben lehet bogarászni cirill betűs, francia, olasz cimkéket, és persze - éljen! - van ott pár magyar is.

Cirill betűs pilzenis címke

Azt kell mondjam, kicsit rohanva haladtunk végig a termeken, több időt érne meg ez a múzeum. Persze lehet, hogy csak az én aprólékos, minden vitrint mindig alaposan végigböngésző természetem mondatja ezt velem. Mindenesetre ha egyszer visszajutok, akkor a múzeumból induló katakombatúrára is befizetek majd, merthogy olyan is van.

U Salzmannů

A város második leghíresebb sörözője. Vagy ez lenne a leghíresebb?

Ki tudja: én a Na Parkanuról tudtam, de a mindenféle pilzeni útleírásokban általában az U Salzmannů ugyanúgy szerepel. Mindkettő igazi patinás klasszikus, a Na Parkanu inkább "sörözősebb", ez meg kicsit "éttermesebb", de nagy különbség nincs köztük. Illetve annyi talán, hogy a Salzmannůban van fekete Kozel is, amit a rengeteg pilzenitől kicsit megcsömörlött társaság nagy örömmel fogadott, kivéve természetesen az egyszemélyes kemény magot, amely tudta, hogy most kell szűretlen pilzenit inni, mert máskor/máshol nem lehet, ugyebár.

U Salzmannů: balra a szűretlen, jobbra a szűrt pilzeni

Itt amúgy ettünk is, már nem emlékszem pontosan, mit is, de nagyjából a szokásos knédli-káposzta-sertéshús körből kerülhetett ki a rendelésünk és rossz biztos nem volt, mert azt megjegyeztük volna.

Pivovar Groll

És végezetül jöjjön a szálláshelyünk, ami egyáltalán nem mellékesen egy minisörfőzde is egyben. Ez utóbbi szempont persze letagadhatatlanul fontos szerepet játszott a kiválasztásban, de emellett az elfogadható ár, a centrumközeli elhelyezkedés, és a megoldott parkolás is a hely előnyei közé sorolhatóak.

Pivovar Groll, az udvari bejárat

De a legfontosabbnak mégis a a helyben főzött sör bizonyult. Ez ugyanis "ellopta a show-t", lévén sokkal finomabbnak bizonyult, mint a híres-nevezetes szűretlen pilzeni, amiért pedig mentem/mentünk. Így aztán ahelyett, hogy az estéinket  a fentebb említett híres-neves kocsmákban töltöttük volna, a kötelező körök letudása után rohantunk vissza a Grollba, hogy az ottani isteni nedűt kortyolgassuk.

Az abszolút győztes a Groll névre hallgató 12-es világos volt, ez egy szűretlen, pasztőrözetlen csoda volt, a szokásos pilzenihez képest valamivel visszafogottabban komlózott, de ez nem volt baj, sőt, ettől lett igazán harmonikus! Volt benne valami meghatározhatatlan friss, fűszeres keserédes (talán egy csipetnyi vanília? vagy méz? a fene tudja) íz, amit egy csodás, krémes keserédes hab koronázott meg, hmmm. Ittuk reggel, ittuk este és innám azóta is, ha nem választana el tőle 700 kilométer.

Emellett kevesebb figyelmet kapott a barnájuk, pedig az is nagyon finom volt, kb. ugyanaz a krémesség a habban, ugyanaz a frissesség a sörben, csak mindez enyhén csokis-karamelles keretben. A honlap szerint a barna az 14-es, de ettől időnként nyílván eltérnek, mert nekünk a barna is 12-es volt..

Az étlap is hozta, amit kellett, volt hermelin, tlacenka, továbbá finom, fűszeres kolbász, talán egy árnyalatnyival csípősebb a kelleténél (amúgy imádom a csípőset, csak ezúttal elvette egy időre a sör ízét), reggelire remek szalonnás-sonkás rántotta, mennyei köményes cseh barna kenyér.

És még a kártyázást is megengedték.

bridzs & pivo @ Pivovar Groll

Zárásként egy link az obligát fényképalbumra:

Illetve nem is, kell a pozitiv útmutatás:

Irány Plzeň!

Nézzük a második féléves listát:

A pap gyermekei

Papos filmből láttam nemrég egy komolyat Írországból, most egy másik katolikus bástya nyúlt a témához. Az ajánlók alapján egy groteszk vígjtékot vártam, ami részben be is jött, de a végefelé azért komolyabbra fordul a sztori. Mint film, messze nem annyira tökéletes, mint ír társa, de azért élvezhető és mindenképp tiszteletre méltó, ahogyan a "hivatalosan" vérkatolikus-vérnacionalista Horvátországban megfricskázza a nemzeti mítoszokat.

A majmok bolygója - Forradalom

Az új majmok bolygója sorozat második darabja. Az első nekem mérsékelten tetszett anno, de a másodikról egész jó kritikákat hallottam. Ezek nagyjából be is igazolódtak, ez egy abszolút nézhető, látványos és néhol meglepően árnyalt történetű film. A majmok már megint nyernek, amúgy.

A galaxis őrzői

Vicces, látványos, fordulatos. A galaxis is megmenekül a végén és még én se éreztem kidobott pénznek a mozijegyet.

Lucy

Luc és persze Scarlett adja el ezt a filmet, ami ugyan egy árnyalatnyival valóban jobb az átlag galivúdi szintnél, de nem hiszem, hogy bekerülne a Luc Besson Nagy Filmes Mauzóleumba. Mondjuk a Taxi sorozatnál még mindig jobb.

Göndör fürtök

Nyomasztó film egy nyomasztó országból, amit az egzotikuma nagyjából nézhetővé tesz.

A kis Nicolas nyaral

A franciák válasza a Holdfény Királyságra, avagy hogyan nyaraltak a gallok a hatvanas években.

Két nap, egy éjszaka

Nyugaton sincs kolbászból a kerítés, mondták nekünk régen. Hát nincs. Szar a helyzet és egyedül az vigasztal meg minket, hogy Marion Cotillard eszméletlenül nagy színész. Mondjuk az is érdekes kérdés, hogy hasonló helyzetben Magyarországon mennyien állnának a történetbeli asszony mellé? Van-e még a mi társadalmunkban valamiféle szikrája a szolidaritásnak, mármint az igazi, tétre menő szolidaritásnak?

Sráckor

Volt sok-sok évvel ezelőtt egy Szabó István interjú. amelyben Szabó az amerikai filmekről beszélt. Pontosabban arról, hogy a galivúdi csihipuhi filmek mellett van egy nagyon erős és értékes vonulata az amerikai filmeknek, amely az egyszerű emberek hétköznapi életét mutatja be. Ezekről nagy megbecsüléssel nyilatkozott. Azt nem tudnám megmondani, akkoriban mely filmekre gondolhatott (kb. a Kramer kontra Kramer korszaka volt ez amúgy), de hogy a Sráckor ennek a kategóriának a legértékesebb darabjai közé tartozik, abban biztos vagyok.

Adott egy srác, aki a szemünk előtt nő fel, adott a családja, az állandóan küszködő, ide-oda költözködő, mindig más munkával, tanulással, pótapával próbálkozó anya, az apai felelősséget hol felvállaló, hol lerázó apa, meg egy rakás másik szereplő. Hétköznapi jeleneteket látunk a család életéből és lassan eggyé válunk velük. Ez a film olyan mértékben rezonál a saját kisebb és nagyobb bajainkkal, közdelmeinkkel, hogy lehetetlen nem átélni ls megszeretni. Nagy élmény.

Szabadesés

Frenetikus, magával ragadó. Félelmetes, sokkoló. Groteszk és ugyanakkor elképesztően valóságos. Nem tudom, Pálffy György milyen Toldit rendezne, képes lenne-e egy tradicionálisabb, látványorientált történelmi drámába is beoltani a zseniális jelképeit és azt sem tudom, hogy ha sikerülne, akkor megszólítaná-e az a film a nagyközönséget. Merthogy például a Szabadesés tutira nem fogja. Azt viszont tudom, hogy a Szabadesés az én botcsinálta értékítéletem szerint egy remekmű.

Csillagok között

Nem rossz ez a film, kicsit szentimentálisra sikeredett, de azért nem rossz. Illetve tulajdonképp nagyon szentimentálisra sikeredett, de akkor se rossz. A megidézett nagy előddel (Űrodüsszeia 2001) persze nem ér fel, de valószínűleg nem is akar: tiszteletadásnak meg elmegy.

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan

A magyar filmek tipikus betegsége az elfuserált, életszerűtlen történet. Ennek eredményeképp születik rengeteg olyan film, amiben akadnak ugyan remek pillanatok, de a film egésze mégis félresikerül. A VAN nem tesz csodát, rendesen megírt történetet ez a film se hoz. Viszont - néhány más társához hasonlóan - valahogy képes felülemelkedni ezen a bevallott hiányosságon: ez ugyanis egy tökéletes hangulatfilm. Sodródó, esetleges történetecske egy sodródó, esetleges nemzedékről. De valami furcsa és megmagyarázhatatlan módon ez a film nem a szokásos magyar pesszimizmust hozza (jaj, segítség, itt egy elveszett nemzedék, végromlás, nihil!), hanem derűs szeretettel megvonja a vállát, hogy sebaj, azért majdcsak lesz valahogy. És addig is, amíg lesz valahogy, próbáljuk meg élvezni az életet.

Ja és mellesleg két további pozitívum: egyrészt nemcsak egy nemzedéknek, hanem egy városnak is bemutatja a hangulatát (vagy legalábbis annak egy vetületét), másrészt a "gyengébb" történetet töméntelen gag és stilisztikai bravúr kompenzálja, főleg ha figyelembe veszem, hogy ezeknek minimum a feléről lemaradtam... ;-)

Doboztrollok

A lányom cipelt el erre a mozira (mostanában a Hollywood Hírügynökségre van rákattanva, ott nézte ki magának ezt a filmet is), de nem bántam meg. Klasszikus tanmese az előítéletekről, amit iskolás gyerekek már simán megnézhetnek, de a megvalósítás kellően igényes és komplex egy felnőtt számára is. Külön pluszpontot ajánlok meg a látványvilágért.

Ezen poszt azt hivatott bemutatni, hogy a szolgáltatások színvonala nem feltétlenül azért ramaty kis honunkban, mert állami kézben van.  A szektorokon átívelő nemtörődömség és arrogancia sajnos nemzeti jellemvonásunk.

Állami

A Magyar Posta jó jelképe a magyarországi állami szolgáltatások - hogyismondjamcsak, hm, legyen vegyes - színvonalának. Alkalmazottainak - hogyismondjamcsak, hm, legyen vegyes - hozzáállása és modora pedig megmutatja, mire számíthatunk az alulfizetett, alulmotivált magyarállami munkaerőtől.

(Ámbár ez így nyílván igazságtalan, akadnak jó példák is - mármint az állami szektorban általában, nem a Magyar Postán - szóval az összkép javulgat. Illetve a fene tudja. Mert van, ahol meg romlik. De ez messzire vezet, maradjunk a konkrét példánál.)

Szóval a sztori az, hogy valami matricagyűjtő akción nyertünk több olcsó, de hasznos apróságot. Összesen négyet. Ebből hármat le is szállított gond nélkül a Posta. (Pontosítok: bedobtak egy cetlit a postaládánkba, mi meg elmentünk a postahivatalba, sorbaálltunk, leadtuk a cetlit, aláírtunk, átvettük. Gond egy szál se, megszoktuk, hogy ez a rend.)

A negyedik után is megkaptuk a cetlit, a Zasszony bement a postahivatalba, sorbaállt, leadta a cetlit... Aztán várt. Várt. Várt. Aztán közölték vele, hogy nincs meg a küldemény.

Innentől idézném a levelet, amit kb tíz nappal később küldtünk a Postának:

Tisztelt Magyar Posta,

A Budapest zz. kerületi posta küldeménykézbesítési gyakorlatával kapcsolatban szeretném az alábbi panaszt tenni:

Október elején dobták be a postaládánkba a az értesítést a RLxxxxxxxx8971 számú küldemény érkezéséről, amelyet az értesítő szerint 10 munkanapon belül lehetett átvenni a Yxxxxxxxxxi Yxx utcában.
Ennek megfelelően a múlt héten bementem a küldeményemért. Azt azonban a postán dolgozó munkatársuk nem találta. Igéretet tett a küldemény felkutatására, felírta a telefonszámomat és megigérte, hogy visszahív.

A visszahívásra nem került sor.

Ezért tegnap telefonon megkerestem a postahivatalt, ahol egy kollégájuk érdeklődésemre elmondta, hogy a csomag a Zxxxxxxxx úton található. A Zxxxxxxxx úti postahivatalt felhívva, a következő kollégájuk (Nxxx Exxxxxx) megerősítette ezt az információt, de megjegyezte, hogy a 10 munkanap lejár, ezért azt ma valószínűleg "nem kereste" jelzéssel visszaküldik.

Kérésemre, miszerint ne küldjék vissza a küldeményt, mert azt igenis kerestem és szeretném a postán átvenni, azt igérte, továbbítja az illetékeseknek. Arra is igéretet tett, hogy vagy ő, vagy az illetékes kollégái még aznap vissza fognak hívni.

Erre a visszahívásra sem került sor.

A mai nap folyamán hiába próbáltam többször is a postahivatalt elérni, a telefont nem vették fel.

A fentiek alapján az alábbi kéréseim vannak.

1) Amennyiben lehetséges - azaz a csomag még a postán van - ne küldjék vissza a feladónak! Jelezzék ezen az email címen vagy a korábban megadott telefonszámon, hogy hol és meddig vehetem át.
2) Amennyiben netán már visszaküldték a küldeményt, kérem változtassák meg a "nem kereste" jelzést a valóságnak megfelelő "a Posta hibájából nem került kézbesítésre" jelzésre.

Függetlenül attól, hogy mi lesz a csomag további sorsa, szeretném megjegyezni, hogy az Önök fent leírt eljárása finoman szólva is erősen kifogásolható: egy elkeveredett csomag és több megszegett igéret - azaz munkatársaik folyamatos hanyagsága - eredményeként nem kaptam meg a nekem járó küldeményt.

Üdvözlettel

XY

A válasz is megérkezett, pont betartották a harminc napos válaszadási határidőt. Most mondja valaki, hogy a Posta nem pontos... Az amúgy jól jellemzi a postai infrastruktúra és folyamatok fejlettségét, hogy az emailen beküldött panaszra egy nyomtatott válaszlevelet írtak, majd beszkennelték és csatolták a válaszemailhez. Íme:

Kivizsgálták, megállapították, intézkedtek, elnézést kérnek, mi kell még? A csomagról persze egy szót se ejtettek. Gondoltuk persze, hogy visszaküldték a feladónak és innentől kezdve nincs mit tenniük, de azért az ezzel kapcsolatos kérdéseinkre lehetett volna válaszolni. Ja, ahhoz nem lett volna elegendő a szokásos mintaszöveg beillesztése.

Nyílván örökös homárkommentelők gúnyolódhatnának a naivitásunkon, hogy voltunk pl. képesek hitelt adni egy postai dolgozó visszahívási igéretének. Meg rámutathatnának arra, hogy hamarabb is bemehettünk volna a postára, hamarabb is hívhattuk volna őket. Szóval mi voltunk hülyék, persze.

Mindezen kritikák persze csupáncsak azt az aprócska tényt feledik el, hogy nekünk (mint bármely más átlagembernek) ezernyi napi teendőnk van, ezek között csak egy a postai küldemények utáni hajtóvadászat. Ezzel szemben a Magyar Posta alkalmazottainak munkaköri kötelessége (lenne) a csomagok gyors, problémamentes kézbesítése.

Magán

Nézzük, hogyan teljesít egy hasonló esetben a csodamagánszektor.

Rendeltünk a neten egy gyerekgitárt. Bár általában netes rendelés esetében is preferálom a személyes átvételt, ezúttal kiszállítást kértünk: a forgalmazó a város másik végén volt, viszonylag szűk nyitvatartással, se nekem, se a Zasszonynak nem fért bele a személyes átvétel.

Házhozszállítást a DPD nevű cég végezte. Hogy hogyan? Hát valahogy így:

Tisztelt Xxxxxx Yyyyyy!

A küldemény visszafordításra kerül a feladó részére. Az okozott kellemetlenség miatt elnézését kérem a DPD Hungária Kft. nevében.

Üdvözlettel:

Ügyintéző Enikő

From: Xxxxxx Yyyyyy [mailto:xxxxxxyyyyyy@drotposta.valahol.com]
Sent: Monday, October 13, 2014 3:20 PM
To: Ügyintéző Enikő
Subject: Re: [Ticket#20141009xxxxxx178] csomag szállítás holnap

Tisztelt Ügyintéző Enikő,

Csütörtökön kértem, hogy másnap 12 és 16 óra között kerüljön kiszállításra a gitár. Erre Önök úgy reagáltak, hogy a kérest rögzítették a rendszerükben. Szó se volt arról hogy ezt a kérést nem teljesítik, azaz teljes joggal gondoltam azt, hogy figyelembe fogják venni. Ez egyébként mindkettőnk közös érdeke lett volna, ha eszerint cselekszik a futáruk, akkor most nem lenne ügy és a gitárt gond nélkül át tudtam volna venni.

A futáruk elmondása nem fedi a valóságot. "Egyeztetés" ugyanis nem volt, ő közölte, hogy hétfőn reggel jön, merthogy neki az úgy jó, az én véleményemet nem kérdezte.

A fentiek fényében viccesnek tartom azt a felajánlást, hogy ha nem felelne meg a kiszállítás időpontja, akkor egyeztessek Önökkel. Hiszen egyszer már sikertelenül próbáltam egyeztetni Önökkel és pont a levele első felében magyarázta el, hogy nem tudnak egyeztetett időpontban szállítani.

Tekintettel arra, hogy ilyen színvonalú "szolgáltatásra" nem akarom az időmet fecsérelni, már péntek este jeleztem (furcsállom, hogy Ön erről nem tud, vajon hol kering az a bizonyos pénteki levél az Önök rendszerében?), hogy a gitárra nem tartok igényt. Álláspontom azóta sem változott, tehát felesleges fáradniuk a kiszállítással.

Xxxxxx Yyyyy

From: Ügyintéző Enikő
To: xxxxxxyyyyyy@drotposta.valahol.com
Sent: Monday, October 13, 2014 1:13 PM
Subject: FW: [Ticket#20141009xxxxxx178] csomag szállítás holnap

Tisztelt Xxxxxx Yyyyyy!

Köszönjük, hogy levelét elküldte részünkre, sajnáljuk ugyanakkor, hogy cégünkkel kapcsolatban reklamációja merült fel.

Szeretném tájékoztatni, hogy cégünk gyűjtőszállítást végez, ezért a garantált időre történő kiszállítás sajnos nem lehetséges.

A fentiek ellenére természetesen minden esetben törekszünk arra, hogy ügyfeleink a lehető legkényelmesebben tudják átvenni küldeményeiket.

Kérése rögzítésre került és futárunk megkapta az információt, azonban sajnos nem tudott a megadott címre 12 – 16 óra között odaérni. Futáraink egy előre megtervezett szállítási útvonalon dolgoznak, melyet minden reggel a küldemények kiszállítása előtt lehetőség szerint, ügyfeleink igényeit szem előtt tartva állítanak össze, de sajnos nem minden esetben tudják a kívánt szállítási időket tartani, mert a csomagok kiszállítása és felvétele közben előfordulnak olyan tényezők melyekkel kollégáink nem tudnak előre tervezni.

Futárunk elmondása szerint az első kiszállítás alkalmával, egyeztettek, hogy a küldeményt 2014.10.13.-án, hétfőn fogja ismét megkísérelni kiszállítani és szintén 08:30 körül fog a megadott címre megérkezni. Azonban a mai napon a kiszállítás alkalmával nem talált senkit sem a megadott címen és a telefonon történő megkeresés is sikertelen volt.

A küldeményt 5 munkanap múlva ismét megkísérli Önnek kiszállítani, mely egyben az utolsó kiszállítási kísérlet. Amennyiben Önnek nem megfelelő ez az időpont kérem jelezze telefonos ügyfélszolgálatunkon vagy e-mailben.

Szeretném elnézését kérni a kellemetlenségért és természetesen cégünk továbbra is mindent megtesz azért, hogy a küldeményeket ügyfeleink maximális elégedettsége mellett kézbesítse.

Üdvözlettel:

Ügyintéző Enikő
DPD Hungária Kft.

From: Xxxxxx Yyyyyy <xxxxxxyyyyyy@drotposta.valahol.com>
To: DPD Hungária Kft
Subject: Re: [Ticket#20141009xxxxxx178] csomag szállítás holnap
Date: 2014-10-10 08:58:04

Tisztelt DPD!

Ma kb. 8.30-kor jelent meg a futár, kérésemet teljesen figyelmen kívül hagyva, ezzel a mondattal "sajnos nincs nekem időm". Nem értem, hogy egy négy órás idővallumot hogyhogy nem lehet figyelembe venni?

Váltópénz nem volt nála, és teljesen elutasítóan... viselkedett. Közölte, ha nincs nálam váltópénz visszaviszi a csomagot és hétfőn újra hozza.....(Kérdem én : Önök a szolgáltatók, vagy én?)
...
Kérném az ügy kivizsgálását és mielőbbi válaszukat, hogy engedhetik meg maguknak, hogy 1 futár így viselkedjen? (Természetesen a csomagot magával vitte.)

Ettől a futártól nem vagyunk hajlandók a továbbiakban bármit átvenni...felháborító,  eddig ilyen szemtelen, nem együttműködő kiszállítóval nem volt dolgunk.

Üdvözlettel: Xxxxxx Yyyyyy

From: DPD Hungária Kft.
To: Xxxxxx Yyyyyy
Sent: Thursday, October 9, 2014 6:09 PM
Subject: Re: [Ticket#20141009xxxxxx178] csomag szállítás holnap

Tisztelt Címzett,

Kérését rögzítettük rendszerünkben, azonban tájékoztatjuk hogy csomagpontra történő címzés nem lehetséges.

Üdvözlettel:

Ügyintéző Győző
DPD Hungária Kft.

2014.10.09 17:14 - Xxxxxx Yyyyyy írta:

Tisztelt Szállító!

Holnap kapom Önöktől a 1640xxxxxxxxxx50 számú csomagot.

Kérném a megadott címre 12-16h között kiszállítani szíveskedjenek, illetve, ha ez nem megoldott tudják-e az Zzzzzzz Center-ben lévő pontra szállítani.

Válaszukat mielőbb várva, üdvözlettel : Xxxxxx Yyyyyy

Néhány körülmény, ami a fenti levelezésből nem derült ki:

• Nem véletlenül kértük délutánra a szállítást. Délelőtt a Zasszony iskolába vitte a gyerekeket, utána pedig mindenféle bevásárlásokat intézett. Teljesen véletlenül találta csak éppen otthon a kézbesítő.
• Az átvétel konkrét meghiúsulásának az oka, hogy a Zasszonynál nem volt kis címlet. Ezt persze tudtuk, ezért is kérte a délutáni kiszállítást, mondván a bevásárlás során majd kellő mennyiségű váltópénzhez jut. Ennek ellenére lett volna esély a sikeres átvételre, ha a futár hajlandó annyit várni, amíg a Zasszony becsönget a 2-3 rendszeresen otthon tartozkodó szomszédhoz és megpróbálja felváltani a pénzt (ha már nála nem volt apró).

A vége itt is egy meghíúsult szállítás lett, bár kétségtelen, hogy itt ennek a közvetlen oka az volt, hogy a Zasszony berágott a futárra.

Nem tudom hibáztatni, ha egy futár kioktató, nyegle módon viselkedik a kuncsafttal és "egyeztetés" alatt azt érti, hogy ő közli, mikor jön majd, a Zasszony meg alkalmazkodjon, akkor ott a "nehogy a nyúl vigye a puskát" klasszikus esete forog fenn. Az email-es kapcsolattartás sem az erőssége a DPD-nek, láthatólag nem olvassák figyelmesen az üzeneteinket, nem válaszolnak a kérdéseinkre.

Pedig ez magánszektor, piaci verseny, vevőorientáltság, ügyfélelégedettség, hatékonyság, stb. Vagy nem. Hát inkább nem.

Apróságok, innen-onnan.

Főleg útdíjügyben:

• Pénteken dolgom volt Budaörsön úgyhogy nagy fogcsikorgatások közepette megvettem a Pest megyei matricát. Nagyon remélem az illetékesek csuklottak: emlegettem őket szép szavakkal.
• Hogy miért vettem matricát, amikor az első letérőnél lejöttem, azaz egészen pontosan két kilométeres fizetős szakaszról volt szó, ráadásul nem a bevásárlóközpontokhoz menvén az utam a Budaörsi úton még icipicit rövidebb is lett volna (legalábbis távolságban, időben nem)? Egyrészt valami ilyesmiért. Másrészt meg azért, mert nem akarom szembeköpni magam azzal, hogy miközben az új rendszertől a párhuzamos utak lakóit féltem elsősorban, addig magam is azokat az utakat használom nyavalyás ötezer forintért.
• Fónagy János eddig is mondott "okosakat", de a nol-nak adott interjúja igazi díszpéldány:
  1. "Én már december elején felvetettem, életszerűbbnek tartanám, ha a matrica mindig a következő megye első útba eső autópálya-lehajtójáig lenne érvényes." - Ezzel a mondattal nehéz helyzetbe kerültem, mert egyszerre két kategóriában is díjazhatnám. Adhatnék érte egyfelől Pinokkió díjat. De talán még találóbb lenne a Gerinc-díj, amivel arra az igazán karakán politikusi magatartásformára emlékeztetünk, amely sziklaszilárdan képes mindig arra fordulni, amelyről a szél fúj.
  2. "Az álegyeztetés amúgy is felesleges." - erről nem írok részletesen, itt van egy jól megírt vélemény.
  3. "Vannak tanulmányaink, de ezeket később hozzuk nyilvánosságra." - Aha, vannak, persze. Ha tényleg vannak és tényleg igazolják az új rendszer előnyeit, akkor csak egy hülye titkolja ezeket, hiszen cáfolhatnák a kritkákat. Úgyhogy ez is inkább egy Pinokkió-dijas mondat csak. Mindenesetre remélem, hogy legalább Fónagy emlékirataiban szerepelni fognak azok tanulmányok...

Biciklis ügyek:

• Szervízigényes őszöm volt a bicajjal, három belsőcsere (két defekt plusz egy lassan eresztő belső), támaszcsere, fékpofacsere mellett az egyik szervíznek a váltóbeállítás is gondot okozott. Pedig egy második esélyt is adtam nekik, egy hónap után visszavittem nekik, hogy állítsák újra, részletes listával, hogy hol kattog, hol ugrik, stb. Nem sikerült. Harmadjára máshova vittem, ott rögtön klappolt minden.
• Viszont a defektek fájtak. Az első két évben egy defektem se volt, így kissé csodálkozva hallgattam másik ezirányú panaszait, illetve gratuláltam magamnak a bumfordi, de igen vastag abroncshoz. Mint kiderült, naív voltam, a vastag külső se véd meg mindentől. Ha a következő félév is ilyen szerencsétlen lesz, meg kell tanulnom belsőt cserélni.
• A támaszcsere is vicces történet volt: a Csepelemen ugyanis nem lehetett cserélni a támaszt, sőt, leszerelni sem. Be volt építve, javíthatatlanul és levehetetlenül. Ez eddig nem volt baj, mert jó volt, de tél elején valami rigó tönkrement benne és nem támasztott többé. Három szervízben is széttárták a karjukat, még a Csepelesek márkaszervízében is. Végül le kellett fűrészelni és egy hátsó támaszt feltenni a bicajra. Remek konstrukció, a tervező büszke lehet rá.

Forma 1:

A hónap autóversenyzője a fehér furgon kategóriában a HAP-810-es rendszámú gépjármű sofőrje, aki impozáns precizitással tartotta mögöttem Lágymányosi hídon a kb. 87 cm-es követési távolságot, majd a Dombóvári útra kanyarodva Schumacher fénykorát idéző gyorsasággal ugrott ki a szélárnyékból és húzott el mellettem. A szép manőver jutalma 15 másodperc extra várakozás volt a Fehérvári úti piros lámpánál.

Rövid poszt lesz ez, az eddigi viszonlylag részletes leírások helyett csak egy villámértékelés, ahogy az mostanság a filmélményeimnél is megszokottá vált, Hiába na, az időhiány...

Na nézzük akkor azokat a meccseket:

Magyarország - Izland 27-27 (féri kézilabda Eb, január 14.)

(Ha nem látszik, klikkide)

Az emlékezetes olimpiai negyeddöntő visszavágója, és mint ilyen, egy igazi rangadó. Az eredmény egyfelől bosszantó, mert tévedhetetlen szurkolói szakértelmemmel megfellebezhetetlen magabiztossággal állíthatom, hogy "mezőnyben jobbak voltunk", másfelől meg egy teljesen elfogadható eredmény, összességében elfogadható játékkal. Biztosan a legnagyobb fegyvertény ezen az Eb-n és egyáltalán ebben az évben, már férfi válogatott vonalon.

Magyarország - Ausztria 24-25 (féri kézilabda Eb, január 22.)

Már csak azért is, mert sikerült így zárnunk. Erről írtam, itt csak annyit tudnék mondani, hogy Muhi, Mohács, Trianon, Nemzethalál, Siralomház.

Magyarország - Japán 5-4 B (férfi jégkorong, divízió I/A vb, április 26.)

Átmeneti csapattal, átmeneti vb szereplés, hosszú évek óta a leggyengébb helyezéssel. Ami nem jelenti azt, hogy időnként nem mutatott jó játékot a csapat, de azt igen, hogy időnként meg nagyon gyengét mutatott. Így volt ez a japánok ellen is, akik leginkább a védelmünk gyengeségének köszönhették, hogy feljutási reményeiktől nem kellett már 60 perc után elbúcsuzniuk.

De zárjuk pozítiv felhanggal a hokis évértékelőt, a csapat nagyot küzdött és ez a győzelem a sportszerűség diadala volt, hiszen a nekünk már rövid távon nem fontos meccsen (hosszútávon nagyonis érdekünk volt, hogy a kieső kazahok és az olaszok mellett ne maradjanak a nyakunkon még az osztrákok is 2015-re...) kiharcoltuk az osztrák továbbjutást. Ami az emlékezetes britek elleni fiaskót figyelembe véve mindenképpen dicséretes.

Szlovénia - Magyarország 32-26 (férfi kézilabda vb selejtező, június 15.)

Muhi, Mohács, Trianon, Nemzethalál, Siralomház. Katarzis, avagy Katar túl messze van. Rió még messzebb... Mocsai Lajos dicstelen búcsúja, avagy hogyan veszítsünk el 7 perc alatt egy megnyert meccset.

Mondjuk ebben Mocsainak volt már tapasztalata, hát most összejött a harmadik ilyen eset is...

Románia - Magyarország 1-1 (férfi labdarugdosgató Eb selejtező, október 11.)

Nem akarom túlértékelni ezt a meccset, a magyarok kb. ezen a meccsen játszottak a legjobban ebben az évben, a románok meg valószínűleg a leggyengébben (legalábbis az eredményeiket nézve), és abban se hiszek túlzottan, hogy az egyébként szimpaticsnij Dárdai megváltaná a magyar futballt, de azt ismerjük el, hogy ez egy szép eredmény volt, románok ellen, Bukarestben, nahát. Illetve na végre.

Plánesőt, ha Nikolics kegyeskedett volna betalálni a végén...

Magyarország - Norvégia 29-25 (női kézilabda Eb, december 17.)

Nem akarom túlértékelni ezt a meccset,a norvégok az elődöntőre tartalékoltak és nagyjából letojták mi lesz ezen a meccsen (sőt, akár összeesküvéshívők akár abban is hihetnek, hogy az EHF illetve a rendezők üzleti érdekét figyelembe véve íly módon tolták be a házigazdát a budapesti elődöntő-napra). Ennek ellenére ez egy szép eredmény volt egy olyan válogatott ellen, amelyik általában 10-20 gólos külöbséggel szokott megverni minket és szurkolóként is jó volt nézni a csapatot.

Az viszont nagyon fontos lenne, hogy a szakvezetés erről az Eb-ről, ne ezt a meccset jegyezze meg. Hanem mondjuk a dánok elleni totál taktikai betlit, a franciák elleni fizikai elfogyást a végén, vagy éppen a spanyolok elleni "pedig megbeszéltük mit kell csinálni" taktikailag elszúrt hajrát. Már csak azért is, mert nagy-nagy szerencse kellett még ehhez a hatodik helyhez is: egyrészt egy lengyel bravúr az oroszok ellen (+1 pont a középdöntőben) másrészt a norvégok tartalékolása az utolsó fordulóban, mert ezzel két olyan pontot szereztünk, ami mindenki másnak hiányzott.

Ezzel vége is a posztnak, már csak az obligát befejezés van hátra:

Boldog, szurkolásban gazdag új évet kívánok!

Az megvan, hogy ha Dunavecse átkérné magát  Fejér megyébe, akkor az M8 híd éves matricája már csak 5000 forintba kerülne?

Az ötlet máshol is alkalmazható, a fél ország hálás lenne pl. Balatonakarattyának, és ők még választhatnának is Somogy és Fejér között...

(A félreértések elkerülése végett szólok, hogy, ez vicc.)

Mindjárt elmondom, de előljáróban az alapok:

Az új autópályadíjrendszer alapjai

Az új autópályadíjrendszer két pillérből áll:

1. Mostantól minden szakasz fizetős (kivéve az M0 azon szakaszait, ahol ezt az EU támogatási szerződések kizárják, illetve a Megyeri híd, mert... izé, mert csak.). Ez a bevételnövelő pillér.
2. Lesz éves megyei bérlet ötezer forintért. Ez a bevételcsökkentő pillér. Illetve a fene tudja. Ha valaki az országos éves bérlet helyett veszi majd ezeket, az bevételcsökkenés lesz, kérdés ezt mennyiben kompenzálják azok, akik eddig nem vettek országos bérletet, de megyeit vesznek majd.

Szeretném megjegyezni, hogy a két pillér egymástól független, azaz ha valaki az egyiket bírálja, abból nem következik, hogy a másikkal sem ért egyet. Nekem személy szerint az elsővel van elsősorban bajom, bár igazából a másodikról sincs túl jó véleményem. Mint ahogy a bevezetés módjáról sincs. Nézzük sorban:

1) Forgalomnövekedés a bevezető szakaszok környékén.

Ez az én elsődleges kifogásom az egésszel szemben.  Azzal, hogy a városi bevezető szakaszokat fizetőssé teszi a kormány, azzal megnöveli az ezekkel a szakaszokkal párhuzamos városi utak, utcák forgalmát.

Erre persze van "válasz", mondván, hogy hiszen itt csak évi ötezer forintról van szó, havi négyszáz, az egy liter benzin saccperkábé, az semmi, annyit mindenki ki tud és biztos ki is fog fizetni. Ha pedig mindenki kifizeti, akkor nincs miről beszélni, nem lesz itt semmiféle forgalomnövekedés azokon a párhuzamos utakon. Ugyebár. Van még kérdés?

Ezzel az érvvel az a baj, hogy sosincs olyan, hogy egy újonnan bevezetett költséget mindenki kifizet. Olyan van, hogy 50% kifizeti. Meg olyan, hogy 80% kifizeti, Vagy 90. Esetleg 93,42%. De nem száz százalék.

Az évi ötezer forint tényleg nem nagyon sok az autó egyéb költségeihez képest, tehát szerintem az autósok nagy többsége ki fogja fizetni. De az a pár százalék, amelyik nem fizeti ki, az is fog valahol közlekedni. A párhuzamos, kis kapacitású városi utakon.  És azokon az a pár százalék is jelentős forgalomnövekedés lesz. Már csak azért is, mert a budapesti bevezetőkön közlekedő autóslétszámnak a pár százaléka is igencsak jelentős szám.

Nézzünk egy példát: az M1-M7 bevezető becsült napi forgalma 130 ezer gépjármű (forrás itt, ld. a videót 1.36-nál). Ennek az 5%-a is napi 7000 autó. A 10%-a meg 14000. Kb. ez az a nagyságrend, amivel az M1/M7 bevezezetővel  párhuzamos útvonalak terhelése növekedni fog. És ugye ami a nagykapacitású autópályabevezetőn pár százalék, az ezeken a kisebb utakon már jelentős tétel, még akkor is, ha többfelé oszlik. Bár mondjuk pl. Budaörsről olyan sokfelé nem tud oszlani, van ugye elsősorban az 1-es út, egyeseknek jó lesz a végén egy leágazás a Törökbálinti út, másoknak az Egérút felé.

Másfelé nem vagyok annyira ismerős, de ránézésre is aggódnék az M3 mellett az Új Fóti út, az M5 mellett a Nagykőrősi út forgalomnövekedési esélyei miatt, illetve Érden a 6-os és a 7-es út felé irányuló forgalom hatásai miatt.

És mindezt miért? A budapestiek és az aggomerációban lakók által befizetett éves megyei matrica ugyan pluszbevétel, de ha igen-igen optimistán 800 ezer bérlettel számolunk, az akkor is csak 4 milliárd forint. A környezeti tehernövekedés szerintem bőven nagyobb kárt okoz ennél.

Mi a helyzet vidéken?

Én budapesti vagyok, az itteni helyzetet ismerem, az itteni problémák aggasztanak elsősorban, de az a gyanúm, a probléma máshol is jelentkezhet, ugyanis ingyenes elkerülő szakaszok máshol is vannak az országban. Ugyan a főváros forgalomnagyság szempontjából kiemelkedik és az elkerülő szakasz sem ugyanaz teljesen, mint a bevezető (vidéken máshol nincs klasszikus bevezető autópályaszakasz), de azért nem lepne meg, ha lennének még helyek az országban, ahol hasonló hatásoktól kell tartani.

2) Megyei matrica mint az arányos közteherviselés módja? Lenne jobb...

Az új rendszer második pillére sokaknak bejön. Mindenki kiszámolja, hogy a rövidebb távú rendszeres útjaival mennyivel jobban jár az egy (kettő, esetleg három) megyei matricával, mint az eddigi évessel. Éljen, tapsvihar, a kormány megtalálta az igazságos közteherviselés új csodamódszerét.

Nos, az kétségtelen, hogy az újfajta matrica valóban javítja a jelenlegi rendszer néhány igazságtalanságát; konkrétan a rövidebb távon, de napi rendszerességgel közlekedők számára nyújt a korábbinál kedvezőbb lehetőségeket. Ha csak erről a pillérről szólna a javaslat, különösebben nem tiltakoznék ellene.

Azt azért megjegyezném, hogy a megyei matrica ugyan valóban sokak terhét csökkentheti, de a valódi igazságosságtól (és nem mellesleg a józan paraszti észtől is) még mindig igencsak távol áll. Mert azt nehezen lehet igazságosnak tartani, hogy ha mondjuk valaki Komáromból jár Győrbe dolgozni, akkor két megyematricát kell vennie, míg Mosonmagyaróvárról elég egy, holott megtett a távolság kb. azonos.

Hasonló példát lehet sokat találni, a lényeg az, hogy ha igazságosak akarunk lenni akkor távolság alapú rendszert kellene csinálni. Azaz megyei bérlet helyett tessék megadni a kezdő és a végpontot, a tarifa (beleértve ebbe a heti, havi és éves bérletet egyaránt) legyen a távolsággal arányos.

(Mielőtt valaki letorkollna, hogy hülye ez, ahhoz fizetőkapuk kellenének, elmondom, hogy nem. Nem kellenek. Fizetőkapuk csak akkor kellenek, ha minden egyes útért fizetni kell. Amiről én beszélek, az továbbra is bérletes rendszer lenne, csak a bérletet tetszőlegesen megadott szakaszokra lehetne kérni, az ár meg a szakaszok hosszával lenne arányos. Az ellenőrzésre meg ott vannak a kamerák, eddig is azokat használták. Ehhez kellene némi számítástechnikai fejlesztés, de fizetőkapuk nem.)

3) Most akkor hogy lesz ebből több költségvetési bevétel?

Azzal számol az állam, hogy az új rendszerrel 39 milliárd forint pluszbevételre tesz majd szert. Hogy ez hogyan jön össze, az nem csak számomra nem világos: itt van a Kiszámoló illetékes posztja, tessék elolvasni!

Ami azért aggasztó, mert ha ezt az összeget komolyan gondolják, akkor lesz még itt olyan emelés, amiről jelen pillanatban nem tudunk.

4) A bevezetés módja

Nézzünk néhány gyöngyszemet:

• Mikor kell bejelenteni egy 2015 január elsejétől érvényes változást? December 10-én, hát persze.
• Előzetes társadalmi vita? Minek? (Az, hogy "ez egy évek óta zajló vita" lenne, arról sajnos nemcsak én nem tudok, hanem az érintett társadalmi szervezetek sem, azaz ez a vita legfeljebb a Nemzetgazdasági Minisztérium Pinokkió tárgyalójában folyhatott évek óta, zárt ajtók mögött, ha egyáltalán.)
• Hatásvizsgálatok, forgalombecslés az érintett környékekre, minek? (Az, hogy "vannak hatástanulmányok", azt sajnos nem tudom addig komolyan venni, amíg ezek nem nyilvánosak. Erre persze elhangzott egy igéret, mikor is, ja igen, december 15-én. Gondolom szabadságon van a minisztérium informatikusa, azért nem sikerült azóta nyílvánosságra hozni azokat a "létező" anyagokat...)
• Terjesszük el ügyesen, hogy az EU követeli meg, hogy minden autópályaszakasz fizetős legyen. Ez persze nem igaz, de sokan beveszik majd...
• Használjuk ki a dolgot egy kis Budapest-Vidék uszításra ("az ország nagy része ezzel a javaslattal jól jár, és van egy eddig kedvezményezett kör, amelyik most havonta két gombóc fagylalt árával hozzájárul az ország minden állampolgára által viselendő költséghez" - forrás itt). Erre mindig van vevő...
• Legyünk nagyvonalúak, a tiltakozások hatására húzzuk ki a listáról a Megyeri hidat, mert az "városi híd". Ami rendben is lenne, dehát könyörgöm, az autópályabevezetők meg "városi utak", azokat akkor miért nem húzzuk ki.
• Hallom, hogy "a kormány célja, hogy a közösségi közlekedés használatára ösztönözze a Budapestre járókat", Örvendetes, de vajon mennyiben járul ehhez hozzá ez az intézkedés? Aki eddig ingyenes szakaszokat használt csak, azt évi 5000 forint kevéssé fogja a közösségi közlekedés használatára csábítani (vagy ha igen, akkor ugye mégiscsak reális az, hogy lesznek, akik két gombóc fagy ára miatt változtatnak és akkor talán a párhuzamos városi utakra is jut ilyenekből, ugye Csepreghy úr?); aki viszont eddig is fizetős szakaszokat használt, annak évi 38 ezer forinttal kedvezőbbé tettük az autós közlekedését, ami viszont akár el is csábíthat utasokat a Hévtől vagy a Mávtól. Ha csak az összegeket nézzük, akkor éppenhogy a közösségi közlekedés elleni hatás az erősebb.

Meddig tart az M1/M7 bevezető?

Mellesleg, tudja valaki, meddig tartanak a bevezetők fizetős szakaszai? Mert azért az nagyon nem mindegy. Az M5 és az M3 lényegében bevisz a Hungária körútig, az M1/M7 pedig Őrmezőig. Ugyanakkor nem minden autópályának tűnő objektum autópálya: tudja valaki, hogy hivatalosan meddig számítanak ezek a bevezetők autópályának?

Bevallom, én nem tudom. Akkor derítsük ki. Első kör, Google Maps:

• M1/M7: a budaörsi Tesconál lévő körforgalomtól kifelé
• M3: a Szentmihályi úttól kifelé
• M5: az Ecseri piactól kifelé

OK, de biztos ez? A Google sokat tud, de hivatalos információforrásnak nem tartanám. Na jó, de akkor mi a hivatalos? Mondjuk az autópálya táblák? OK, de hol vannak ezek a táblák? Nézzük mit mond a Google Street View:

• M1/M7: az egérúti csomópont után, Budapest közigazgatási határán
• M3: a Szentmihályi úttól kifelé
• M5: az Szentlőrinci úttól kifelé

Azaz az M3 kivételével eltér a két forrás. OK, gondolkodom tovább és rájövök, hogy tulajdonképp nem is az autópálya tábla számít, hanem a fizetési kötelezettséget jelző tábla, ld. Kresz, 11. § (4). Ilyen persze jelenleg nincs kint, hiszen ezek a szakaszok nem fizetősek. Lehetséges, hogy a jelenlegi autópálya táblák alá teszik majd ki őket, de nem lehetünk benne biztosak.

Ugyanis találtam egy harmadik forrást, ami "hivatalosabb" az eddigieknél. A nemzetiutdij.hu felsorolja a jelenleg (még) díjmentes szakaszokat és rámutat egy térképre, amely szerint:

• M1/M7: nagyjából a néhai Osztyapenkótól kezdődik
• M3: a Hungária körúttól kezdődik
• M5: az Ecseri piactól kezdődik

Hogy akkor az ellentmondó források közül melyiknek higgyek?

Egyelőre egyiknek se. Meg kell várni, hova teszik majd ki a fizetési kötelezettséget jelző táblát.

4 napjuk még van rá.

Frissítés, (2014. december 31. de 10 órakor):

Frissült a hivatalos autópálya oldal, megjelentek a megyei matricákhoz tartozó útszakaszok térképei. Gyors átfutás után néhány megjegyzés:

• A GyMS megyei térképről hiányzik az M85-ös Enesét elkerülő szakasza, ez nyilván hiba.
• Gondolom a győrszentivániak imádják, hogy mostantól az M19 fizetős lett, kerülhetnek az 1-es felé.
• A budapesti bevezető szakaszok fizetősek az
  • M1/M7 az egérúttól kifele, ahogy azt már láttam is a minap...
  • M3 a Szentmihályi úttól kifele
  • Az M5 a térkép szerint 14-es kilométernél lévő csomóponttól kifele, de ez így értelmezhetetlen, most az autópálya tábla a 13-as kilométernél, azaz a Szentlőrinci uti csomópontnál van, szerintem onnan lesz fizetős kifelé, de aki arra jár, pontosítson...
• Vicces a Veszprém megyeiek helyzete, mert ugyan vehetnek megyei bérletet, de ennek csak akkor van értelme, ha rögtön valamelyik szomszédos megye bérletét is megveszik, ugyanis ha Balatonvilágosnál rámennek az M7-re, Veszprém megyén belül már nem tudnak lejönni róla.

Megjelent egy közlemény a kormány honlapján, ennek - szerintem - legfontosabb mondata az alábbi:

Türelmi idő is segíti a közlekedőket, hogy megszokják, egy adott megyében mely szakaszokon érvényes a megyei matrica. Átmeneti rendelkezésként azok az autósok, akik a díjköteles szakaszokat jövő januárban matrica nélkül használják, mentesülhetnek a 14 875 forintos pótdíj megfizetése alól, ha legkésőbb február végéig a NÚSZ Zrt. ügyfélszolgálati irodájában a szolgáltatási díj megfizetése mellett (1470 Ft) az adott szakaszra érvényes megyei vagy országos éves matricát váltanak.

Lefordítom: vegyél autópályamatricát már január 1-től, mert a "mentesülés" csak egy szívatás: szenélyesen be kell menned hozzá valamelyik ügyfélszolgálati irodába és a biztonság kedvéért 1470 forintra még így is lehúznak.