Ezt a posztsorozatot valamikor tavaly decemberben vagy legkésőbb januárban kellett volna megírni, mondjuk az én meccseim mellé, de akkor nem volt rá időm/kedvem. Most megpróbálom a júniusi nagy sörfesztiválidény, (belga, Főzdefeszt, budavári, cseh), illetve közülük is elsősorban is a Főzdefeszt aprópóján elsütni. Végülis a Főzdefeszt a magyar "sörforradalomról" szól, hát nézzük meg, hogy áll a nemzetközi sörforradalom ügye a világ más tájain.

Következzék tehát egy utibeszámoló sorozat tavalyi utazásaim alapján: "Négy Évszak" a világ és a sörök körül,

Illetve ma a második tétel, az elsőhöz tessék klikkelni: Tavasz.

Nyár

Nyáron Stockholmba vetett az európai együttműködés szele. Stockholmban már viszonylag sokat jártam, kedves ismerős a Gamla Stan, az impozáns városháza vagy akár a Norrmalm modern negyede. Viszont sörügyileg sokáig lebecsültem a svéd helyzetet, mondván a Spendrup birodalma kb. ugyanolyan sivár sörsivatag, mint mondjuk mi. Hát el voltam tévedve, nem is kicsit.

Erre a RateBeer listája döbbentett rá (érdemes összevetni a magyarral...) eszerint Svédország tele van kis sörfpzdékkel és Stockholm tele van jobbnál jobb pubokkal, ahol mind a helyi, mind a nevesebb nemzetközi kézműves sörök elérhetőek. Mivel csak egy szabad estém volt (a másikon egy hivatalos vacsorán vettem részt, ahol egyébként az étteremben cseh sört csapoltak, nevezetesenaz itt-ott itthon is fellelhető Konrádot...), ezért arra gondoltam, hogy elsősorban a Gamla Stan-t, azaz az óvárost derítem fel sörügyileg. Találtam is itt két helyet, ezúton ajánlom mindkettőt a stockholmjáró sörbarátok figyelmébe:

• Ardbeg Embassy: Az Ardbeg egy patinás whisky-márka és az Ardbeg Embassy whiskyben is meglehetős kinálattal rendelkezik. Engem persze a sörök érdekeltek: impozáns a helyi sörök választéka, legalább öt helyi sörfőzde söreit csapolták és persze voltak egyéb specialitások is. Végül a sörlista hosszas tanulmányozása után tudományosan rendkívül megalapozott hasraütés alapján a Gotlands Bryggeri egy Visby Stout nevű nedűjét választottam, talán azért, mert anno skandináv túránk tervezésekor sóvárogtam Gotland után, de költségvetési okokból esélyünk se volt, amit nagyon sajnáltam, mert Visby állítólag csodaszép. A róla elnevezett sör kellemes darab, a habja valami fenségesen krémes volt, a sör maga pedig kb. hozta azt a száraz, kerenyés, pörkölt ízt, amit egy átlag stout hozni szokott. Másodjára a nemzetközi választékból szemeltem ki egy Mikkeler IPA-t (meg nem mondom, mi volt a pontos neve), na ebből csak egy kóstolópohárnyit kértem, de az egy emlékezetes egy íz és illatbombának bizonyult. Szóval tessék megjegyezni, ha Stockholm és Gamla Stan, akkor Ardbeg Embassy.
• Esetleg Monk Porter House. Ez a Gamla Stan másik sörszentélynek látszó objektuma. Itt ugyan nem fogyasztottam semmit (sietnem kellett már nagyon), de kinézetre igencsak hívogató hely, régi épület, több szint, hangulatos pincehelység, Az Ardbeghez hasonló impozáns hazai és nemzetközi sörlista, sőt, ők még saját sört is főznek (vagy főzetnek, ki tudja), szóval sörkóstolás híján egy árnyalatnyival kevésbé megalapozottan, de ezt a helyet is csak ajánlani tudom.

Összességében egy villámvizit alapján is vélelmezhető, hogy sörforradalmilag a svédek bőven előttünk járnak, mind a főzdék, mind a söreiket forgalmazó helyek tekintetében. Természetesen jó lenne ezt a tételt alaposabban is megvizsgálni egyszer. Ha sor kerül rá, akkor pénzt sokat kell vinni, mert Svédországban a sör méregdrága.

A többi képhez klikk a képekre, vagy ide!

Olvasom a Zindexen Hardy Mihály orbitális baromságait és azon morfondírozok magamban, hogy ha a Budapest Airport szupermenedzserei nem néznének minket teljesen hülyének, akkor értelmesen is meg lehetne magyarázni, hogy miért kellett fizetőssé tenni a poggyáskocsikat. Mondjuk valahogy így:

"Nem örólünk, hogy fizetőssé kellett tennünk ezt a szolgáltatást, de kérem lássák be, hogy a gazdasági válság a repülőteret is érinti. Nemcsak hogy csökkent az utaslétszám, de az utasok aránya is eltolódott a fapados utasok irányába, ami értelemszerűen a bevételek csökkenését jelenti. Azt is lássák be kérem, hogy a nemzetközi légiközlekedés átalakulóban van, terjed a "fapados" módszer, amelyben fizetős szolgáltatások száma és aránya növekszik, így ösztönözve az utast is arra, hogy csak olyan szolgáltatást vegyen igénybe, amelyre tényleg szüksége van. Ennek megfelelően a poggyászkocsik fizetős használata is terjedőben van, az utóbbi időben bevezették pl. az X és Y reptereken is (ide olyan példák jönnének, ahol valóban fizetőssé tették a poggyáskocsik használatát)."

Egy ilyen szövegnek se örülnék és lehetne is vitatkozni a döntéssel,(pl. kiváncsi lennék, hogyan viszonyulnak Ferihegy reptéri illetékei a a kérdéses repterek illetékeihez, illetve hogyan változott annak mértéke a válság alatt), de ez legalább egy őszinte szöveg lenne.

Ehhez képest mit adnak Hardy Mihály szájába a Zokosok?

"Hasonló rendszer működik szinte minden nagyobb német repülőtéren (legalább harminc ilyenről tudunk Hamburgtól Düsseldorfon át Frankfurtig)"

A Hardy által emlegetett német repterek magas száma impozáns érv, kár hogy a konkrétan megemlített három reptér közül kettőben valójában nem fizetős a rendszer, csak letét van:

• Frankfurt:2 eurós letét van, lehet kártyával is fizetni, leadáskor kp-ban adja vissza az autómata, ld. http://www.frankfurt-airport.com/content/frankfurt_airport/en/misc/container/Deposit-system-baggage-cart/jcr:content.file/Flyer_Gepaeckwagen.pdf
• Hamburg: 50 centes vagy 1 eurós letét van, ld. http://www.airport.de/en/luggage_service.html
• Düsseldorf:  itt valóban fizetős rendszer van, 1 euró a díj (ld. http://www.dus.com/dus/service_g.

Na most akkor a három példából kettőben nem a ferihegyi rendszer van, akkor az a "legalább harminc" ezek szerint inkább csak "legalább tíz"? 

„Hardy szerint az új rendszer előnye, hogy a poggyászkocsik jó részét maguk az utasok szállítják vissza a terminálra”

Most Hardy Mihály vagy gyengeelméjű, vagy minket néz annak. (Nyilván az utóbbi...)

A teljesen ingyenes rendszernél valós lehet a probléma, hogy az utasok szerteszét hagyják a kocsikat, bár azt kétlem, hogy a reptér "legelképzelhetetlenebb sarkaiból" kellene őket összszedni, hacsak nem "leglehetetlenebb sarok" mondjuk az érkezési oldalon a taxiállomás vagy a buszmegálló. Erre egy betétdíjas rendszer (tehát olyan, ami visszaadja a pénzt) tökéketes megoldás (ahogy a Tesco-Auchan-stb. helyeken is), a visszajáró pénz remek ösztönző arra, hogy egy dokkoló állomásba visszavigye az utas a kocsit.

Ezzel szemben az új ferihegyi rendszer semmiben sem ösztönzi a kocsik visszavitelét. Azt ezentúl is a reptér munkatársai fogják összeszedni.

Hacsak a fenti mondatok nem azzal a megtévesztő szándékkal fogalmazódtak, hogy a felületes olvasóban az a benyomás alakuljon ki, hogy a dokkolóban visszakapja a pénzt. Mert akkor valóban vissza fogja vinni. Legalábbis az első alkalommal. Aztán amikor rájön, hogy félrevezették, akkor meg majd emlegeti egyesek felmenőit szépen...

Ezt a posztsorozatot valamikor tavaly decemberben vagy legkésőbb januárban kellett volna megírni, mondjuk az én meccseim mellé, de akkor nem volt rá időm/kedvem. Most megpróbálom a júniusi nagy sörfesztiválidény, (belga, Főzdefeszt, budavári, cseh), illetve közülük is elsősorban is a Főzdefeszt aprópóján elsütni. Végülis a Főzdefeszt a magyar "sörforradalomról" szól, hát nézzük meg, hogy áll a nemzetközi sörforradalom ügye a világ más tájain.

Következzék tehát egy útibeszámoló sorozat tavalyi bolyongásaim alapján: "Négy Évszak" a világ és a sörök körül,

Illetve ma csak az első tétel:

Tavasz

Japán utamról már volt néhány poszt, de a sörügyileg nem lettek kitárgyalva a tapasztalataim.

Mivel pár évvel korábban már jártam Japánban és a standard sörválasztékot akkor megismertem, ezért az Asahi vagy éppen a Kirin söreire ezúttal már nem voltam kiváncsi. Kóstoljunk japán craft beert, gondoltam. Viszont nehéz dolgom volt, mivel az uticélom, Miyazaki semmilyen szempontból nem tűnt központi helynek. Miyazaki egy 400,000 lakosú város, amivel ugyan Magyarországon a második legnagyobb város lehetne, de Japán viszonylatban a népessége kb. az a nagyságrend, mint Magyarországon Gyula. Na most tessék Gyulán tanulmányozni a magyar kézműves sörforradalmat!

A Gugli azonban segített: van a környéken egy helyi kis sörfőzde a Hideji. Nosza, akkor kóstoljunk Hidejit, gondoltam. És szerencsém volt, mert a Hideji sörei szépen ott sorakoztak a szállodai szuvenírboltban a helyi termékek szekcióban, így rögtön az első este kipróbáltam az egyiket. Később aztán a városban is több helyen meg lehetett ezeket a söröket találni, azaz láthatólag Japánban elég jól működik a "helyi termékeket a helyi boltokba" mozgalom.

Így aztán esténként fix programpontként szerepelt egy-egy Hideji sör megkóstolása, amikről ráadásul szorgalmasan jegyzeteket is készítettem, amelyeket alább kis utólagos guglis adatgyűjtéssel (meglepődve tapasztaltam, hogy a Google Translate egész jól elbír a japán nyelvvel...) közkinccsé teszek. A rengeteg Miyazaki környékén nyaraló magyar turista biztos hasznát veszi majd... ;-)

5: 太陽のラガー- http://www.hideji-beer.jp/type/06.html

Sun Lager névre hallgat, a honlap stílusbesorolása szerint "német pilzeni". Fene tudja. Ez egy könnyű világos sör. Elég semmilyen. Gyorsan múló hab, semleges íz, nem túl erős, se nem igazán keserű, se nem édeskés, korrekt ivósörnek szokták az ilyet nevezni, mert ugyanakkor nincs benne semmi zavaró sem, nem túl szénsavas, nincsenek kellemetlen mellékízek. A jegyzeteimben szerepel az "Ázsia Söre" kifejezés, gondolom valami versenyen nyert valamit, aztán ezt bevetették, mint marketing aduászt. Ha már az íze nem adja el, akkor majd a szlogen...

4: 月のダークラガー http://www.hideji-beer.jp/type/04.html

Ezt kétszer is kóstoltam, két különböző napon, álljon itt a két kóstolás eredménye. Tanulságos:

1. alkalom: Könnyű barnasör, az ize elég visszafogott, illetve nem is, elsőre határozottan Guinness-es beütés, markánsan száraz és keserű, de ugyanakkor az ír tesvéréhez hasonlóan vékony (értsd, gyenge és vizes, de ez a Guinnessnek sem árt és igazából ennek sem; az egy tévhit, hogy minél erősebb a sör, annál jobb: nem kell minden sörnek erősnek lenni, sőt, néha az erősséggel próbálnak a ravasz főzdék silányságot leplezni), de persze annál jóval szénsavasabb. Később egy kicsit enyhül  ez a keserű íz, ekkor már inkább a könnyű prágai barnasörökkel mutat némi rokonsagot Ez valószínúleg a "valódi" arca, mert a honlap szerint dark lager a lelkem. Csokoládé, talán picit kávé azért nyomokban még ekkor is érezhető benne, az utóíze egyértelműen fekete csoki, nagyon kellemes. Bár hamar múlik. Nagyon kellemes kis barna, soha rosszabbat!

2. alkalom: Ezúttal kevesebbet várok, azaz hidegebben nyitom ki. Nem is ismerek rá, sehol a markáns keserű, inkább icipicit édeskés. Mondjuk a könnyű cseh barna kategóriába ezzel abszolút belefér. Picit később előbújik egy kis csoki, de nem annyira pörkölt, mint inkább kakaós. Nem rossz ezúttal se, tulajdonképp felismerhető, de azért sokat elmond, hogy ugyanaz a sör pár fokkal hidegebben mennyire más. Vagy én vagyok totálisan kontár sörkóstolásilag. Á, az ki van zárva... ;-)

3: 今月の蔵出し http://www.hideji-beer.jp/type/08.html

A honlap szerint ez egy szezonális specialitás, havi ezer palackkal készül csak. Igéretes, nézzük csak! Kiöntöm, a szokásos kicsi hab, de nagyon kellemes állag, rokonszenves. Ennél csak a narancsszínbe hajló szín rokonszenvesebb, továbbá az átlátszatlanság: szűretlen sör ez, az már biztos. Az íze is nagyon kellemes, friss, kicsit savanykás, kicsit élesztős, akár egy szüretlen búza is lehetne. Vagy egy ale, amolyan japán IPA? Nem tudom, ahhoz túl szénsavasnak ítélem és bár van egy érezhető kesernyés íz, egy IPÁhoz bizosan nem elég. Szóval marad a lager, viszont a búza vs. árpa kérdést nem bírom egyértelműen eldönteni.... Akárhogy is, nagyon kellemes sör!

2: スタウト  http://www.hideji-beer.jp/type/05.html

Stout! Ebből 1 darab árválkodott a prefektúra melletti ajándékboltban, rákérdeztem, van-e még, de nem volt, szóval igazán a szerencse fia vagyok, hogy az utolsó darabot elcsíptem. Hab ezúttal igazán tetemes, sűrű, drapp, aprószemű és bár nem annyira krémes, mint a Guinness, azért elmegy. Ráadásul valamivel tartósabb is, mint a korábbi példányoké. Illata savanykás, íze elsőre kifejezetten „stout-keserű”, némi savanykás beütéssel. Kevésbé híg, mint a tegnapelőtti barna és talán kevésbé szénsavas is, amitől viszont egész selymes lesz az íze, amiben egyébként a száraz, pörkölt ízek kezdenek finoman dominálni, fekete csoki és kávé. Utóbbi egy fokkal erősebb, mint a tegnapelőttiben.  A mérsékelten keserú íz utóíznek is megmarad, a Hideji nem az édeskés barnasörök főzdéje. Összességében remek stout, kicsit még jobb is, mint a másik barna.

1: 花のホワイトヴァイス http://www.hideji-beer.jp/type/07.html

Sápatag sör, szép hab. Beleszagolok, savanykás mustillat, hm. Belekóstolok, hm. Mégegyszer. Na ne, ez nem sör, ez cider (azaz almabor). Annak nem rossz amúgy, de minek ezt sörnek hívni? Na mindegy, így jártam, akkor legyen egy búcsúcider. Megjegyzem, fura, mert a cimkén ugyanúgy gabona és komló szerepel, pedig a Hiideji láthatólag ad a designra, szóval ez nem vall rájuk. De hiába kóstolgatom, ez vagy egy cider, vagy egy megromlott sör. A lejárat dátuma április 10. ( Ez március elején volt, azaz van még egy hónap. Csalódnék is a japán alaposságban, ha lejárt sört árulnának...). Nem, az vagy egy nagyon szar sör, vagy egy teljesen iható cider. Legyünk pozitívak, ez biztos cider, élvezzük ki.

Na, akkor a kóstolás megvolt, kutakodjunk, hogy jól tippeltünk-e! A sör a "Weiss White Flower" névre hallgat, ez akár valami búza is lehetne, és valóban, a következőket ferdíti nekem a gugli:

• Style: Jean Le all white (low-malt beer: use 25% or more but less than 50% malt, Japan's liquor tax law will be low-malt beer by the use of auxiliary materials such as herbs.)
• Ingredients: Pirusumoruto, wheat, Northern Brewer hops, Zatsuhoppu, orange peel, coriander, Weizen yeast, spring water Mukabaki

Szóval ez valami csökkentett malátatartalmú búzasör, mindenféle fűszerekkel megvadítva. Hát legyen, nagy a söruniverzum, elfér benne egy ilyen furaság is...

Összességében elmondható, hogy a Hideji vegyes színvonalon főz, de azért egy igen jó iható átlagot hoz: nincsenek nagyon rossz sörei, de talán kiemelkedően jók se. Hogy aztán ezek a sörök Japánon kívül vagy akár Miyazaki Prefektúra határain túl beszerezhetőek-e valahol, arra nem fogadnék nagy összegben.

Végezetül itt az obligát album:

Illetve itt a link, ha nem látszanának rendesen...

Te tudod, melyik volt a legészakibb-délibb-keletibb-stb. pontja a Földnek, ahova eljutottál? Vagy a legmagasabb? Én nem tudtam, de most összegyűjtöttem. Íme a lista:

A legészakibb pont: Nordkapp (+71° 10' 15.86", +25° 47' 2.20"), 1998

Ez elég szép rekord, gondolom nem lehet nagyon sok magyar, aki ennyire messzire feljutott. Egyébként stílusosan Szentivánéjkor jártunk erre és néztünk farkasszemet az északi, éjféli nappal.

A legdélibb pont: Miyazaki Airport (+31° 52' 21.12", +131° 26' 28.65"), 2012

Szemben Nordkappal, ami eleve egy "csúcskisérletnek" indult, Miyazakiban eszembe se jutott, hogy ennél délebbre még nem voltam. Ami jól jelzi amúgy, hogy Promontor nem rajong a Délért, illetve elsősorban nem rajong az ezzel együtt járó melegért.

A legnyugatibb pont: Callistoga (+38° 34' 33.69", -122° 34' 56.46"), 2000

Ez is kicsit meglepett, amikor összevetettem a jelölteket. Le mertem volna fogadni, hogy San Francisco széles, homokos tengerpartja (+37° 46' 23.67", -122° 30' 47.61") lesz a nyerő. Az a hely ideális "Nyugatvégnek", filozófikus hangulatban bámulja az ember az óceánt és azon morfondírozik, hogy szemben már Japán van.

Callistoga ehhez képest a Napa völgyben tett egynapos buszos bortúrának volt a legészakibb pontja, ahol kb. egy órácskát sétáltam, bekaptam egy szendvicset és rémlik valami kis múzeumocska is, de az is lehet, hogy az a turista információs iroda volt. Fogalmam se volt róla, hogy közben pár perccel nyugatabbra vagyok a fent említett partszakasznál.

A legkeletibb pont: Tokió, Asakusa (+35° 42' 42.28", +139° 47' 54.70"), 2008

Ez megintcsak meglepett kissé, azt hittem, Nikko (+36° 44' 49.14", +139° 37' 19.27") lesz a nyertes. Ugyanis amikor a vonatunk elindult az Asakusa állomásról, akkor határozottan északkeleti irányban haladt. Csak aztán arra már nem figyeltem, hogy később visszakanyarodott és Nikko végül valamivel nyugatabbra van, mint Asakusa.

(Persze próbálkozhatnék még kitalálni, hogy az a bizonyos vonat hol érte el a legkeletebbi pontját, de ennek nem sok értelme van, így abban maradtam, hogy olyan helyek jöhetnek szóba, ahol a gyalog is közlekedtem és körül is néztem egy kicsit. Ez egyébként Callistoga esetében is igaz, az a busz is valószínűleg érintett  nyugatabbra fekvó pontokat a kirándulás során.)

A legmagasabb pont: Gornergrat (3089 m), 1995

Zermatt a Matternhornról híres elsősorban és ha nincs egy egésznapos köd az első nap, amikor ott jártunk, akkor valószínűleg nem megyünk vissza másnap és nem fizetünk be a méregdrága Gornergratbahnra.

De köd volt, ezért hiába caplattunk fel Zermattól a Schwarzsee-ig, ezt maximum egy tisztes túrateljesítményként könyvelhettük el. A hegy csodálatos látványában csak a Zermattban kapható képeslapokon gyönyörködhettünk. Nem voltunk túl boldogok, mert feszített menetrendünk volt, másnap már tovább akartunk állni.

Aztán másnap verőfényes napsütés volt és egy reggeli vésztanácskozáson úgy döntöttünk, egy fél napot még rászánunk Zermattra. Túrázni ekkor már nem volt időnk, így esett a választás a hegyivonattal is megközelíthető Gornergratra, ahonnan elsősorban a Gorner gleccserre nyílik csodálatos kilátás, de azért kicsit arrébb ott van a Matternhorn is. Csodaszép hely, csodaszép kilátással, ami nagyjából kárpótolt minket az előző napi csalódásért.

(Szóval heppiend, mondhatnánk, hiszen az elveszett élmény helyett kaptunk egy másikat. Ugyanakkor valószínű, hogy ha a Matternhornnál kihagyjuk a Gornergratbahn-t, akkor helyette pár nappal később végigmentünk volna a Jungfraubahnon - ugyanis egy ilyen svájci hegyivasútat mindenképp ki akartunk próbálni, viszont a költségvetésünk kb. egy ilyenre volt elegendő csak - és akkor most a Jungfraujoch 3454 méteres magassága szerepelne itt legként...)

A legmagasabb pont, ahová gyalog jutottam fel: Half Dome (2694 m), 2000

Először 1992-ben jártam Yosemite-ben, akkor két teljes napom volt itt és abba nem fért bele a Half Dome, de 2000-ben már nem kegyelmeztem neki. Ez a túra amúgy szintemelkedés tekintetében is valószínűleg egyéni rekord (bár ezt igazából egy újabb posztban kellene megerősíteni), mert a völgy nagyjából 1200 méter magasan fekszik, innen kellett majd' 1500 métert leküzdeni. Sokáig tartott, hajnalban keltem, alkonyatra értem vissza és eléggé lestrapált voltam másnap: igaz, előrelátóan egy pihentető óriásfenyőnéző túra volt a másnap terv.

A legmélyebb pont: Death Valley (-86 m), 1992

A nyugati félteke legmélyebb pontja, hírdeti büszkén a Death Valley azaz Halál Völgy Nemzeti Park brosúrája. A holdbéli táj egyébként nemcsak mélyfekvésű, hanem forró is, állítólag itt mérték eddig a legmelegebb hőmérsékletet a Földön. Filmklasszikusok kedvelőit érdekelheti, hogy a közelben van Zabriskie Point is. Viszont a mélységi rekord egy izraeli utazással könnyen túlszárnyalható: a keleti félteke legmélyebb pontja ugyanis a 420 méter mélyen fekszik. Mindenesetre érdekes egybeesés, hogy mindkét hely nevében szerepel a halál.

Kommentben szívesen várok hasonló leglistát!

Veszprémben láttuk a két fent említett állatot. De nem ám az állatkertben (pedig ott is voltunk)!

A szállodai szobánkban ugyanis ez a kép fogadott minket:

Törülközőszív, ez aztán kedves ötlet!

Ráadásul közben a gyerekszobából (ugyanis egy családi lakosztályt vettünk ki, azaz volt egy szülői háló duplaággyal, meg egy gyerekszoba két szimpla ággyal) "De cuki!" csatakiálások hallatszottak, a gyerekek ugyanis elefántra leltek. Imádták is:

Ekkor nekünk is leesett a tantusz, hogy a szív az tulajdonképp két hattyú volt:

Végezetül, hogy teljes legyen a Hotel Jade ágyazásművészetének dokumentálása, íme a párnák:Kedves ötlet, nekünk nagyon bejött!

Ne mondja senki, hogy kekeckedni nem kifizetődő!

Na jó, valójában egyáltalán nem kifizetődő: van nekem pl. kb. 48 kekeckedős írásom, de a legtöbbnek az égadta világon semmi hatása nem volt, talán egyszer kaptam egy kétséges hitelességű elnézéskérést. De legutóbb megtört a jég: a Premium Pivo úgy gondolta, kritikus megjegyzéseimre nemcsak ellenérveket vet be, hanem meg is hív a posztban kritizált rendezvényre.

Promontort ingyensörrel könnyű megvesztegetni, így a szavukon fogtam őket és egy haverommal március végén megjelentünk az Erkel utcai Sladek Sörözőben.

Úgyhogy most elmondom, milyen volt a sörkóstoló PremiumPivo módra. Félreértések elkerülése végett azzal kezdeném, hogy alapvetően nagyon jól éreztük magunkat, izlett a sör, jó volt a sörkorcsolya és érdekes volt a feltálalt műsor is. Az alábbiakban ennek az alapvetően pozitív élménynek a kibontása következik (azaz a címbeli  "kritikai megjegyzések" általános értékelést jelentenek, beleértve ebbe mind a bírálatot, mind a dicséretet), ennek során viszont nyomokban bíráló jellegű megjegyzések is előfordulhatnak. Ezeket egyfelől kéretik súlyuknak megfelelően kezelni, másfelől a bennük rejlő jobbítási lehetőséget felfedezni.

Na, akkor a "kekeckedési disclaimer" után következzék a beszámoló.

Szöveg

A PremiumPivo féle sörkóstoló egy lényegében egy kétszemélyes műsor. Az egyik személy Katona Csaba, egy jó dumával megáldott történész, tőle az este során a sörfőzés történetéről tudhatunk meg érdekes részleteket. A másik személy Martin Imre, aki egyrészt a Ferdinánd sörözők tulajdonosa, másrészt a lassan hagyományossá váló nyári cseh sörnapok szervezője. Ő az este folyamán megkóstolt söröket "ismertette". Ez a két személy nagyjából felváltva beszélt, előbb mindig Katona Csaba mesélt valami sörtörténelmi anekdotát, majd Martin Imre mutatta be az időközben kiosztott söröket.

A műsor egyébként a meghírdetett két óránál lényegesen tovább tartott, ennek talán az lehetett az oka, hogy teltház volt és a kostolópoharak ötszöri megtöltése, kiosztása majd beszedése önmagában több időt vett igénybe, nem beszélve a nagyjából félidőben kiosztott sörkorcsolyáról és a ráadáskorsóról a végén. Az előadók becsületére legyen mondva, hogy az extra időt teljes egészében kitöltötték érdekes mondanivalóval. Láthatólag mindketten szívesen beszéltek a a témáról.

Nem állítom, hogy hiánytalanul mindent vissza tudnék idézni, ami elhangzott, de azért jó pár új dolog megragadt. Pl. hogy a mezopotámiaiak serfőzőistennője Ninkasi volt, vagy hogy a sladek az a cseh serfőzőmester. Érdekes volt a középkori sörmérföld definíciója illetve az a történet, amely szerint a pápa engedélyezte, hogy sörrel misézzenek, persze hogy ezt pontosan mikor és kinek engedélyezte, arra már nem emlékszem. De szóba került pl. az is, hogy miért nem koccint (vagy mégis?) magyar ember sörrel, amiről persze kiderült, hogy az eredeti "aradi" történet a borosok marketinfogása volt kb. a XIX. század végéről.

Ami az elfelejtett részletek mellett nekem, mint nemcsak sörügyi, de történelmi érdeklődéssel is megáldott nézőnek még érdekes volt, az a gyakorló történészi módszertan burkolt megismerése volt: az, ahogy a régi források apró morzsáiból próbálnak egy teljes világképet felépíteni, ami egyszerre impozáns (egy-egy félmondatból Sherlock Holmes-t megszégyenítő gondolatmenetek születnek) és törékeny (hiszen pl. a sör esetén igazából fogalmunk sincs, valójában milyen íze volt azoknak az ókori-középkori italoknak).

Pia

A sörök ismertetésére sem emlékszem maradéktalanul, az alábbi lista bizonyos esetekben némi találgatást is tartalmaz, ezeket kérdőjelekkel jelőltem. Rémlik ugyanis, hogy a Primátor és a Ferdinánd mellett szóba került valamilyen "kolostori sör" is Olmütz mellől, de hogy honnan, abban így egy hónap után egyáltalán nem vagyok biztos. Ezzel kapcsolatban meg is jegyezném, hogy akár a honlapon, vagy még inkább a Facebookon igazán közzé lehetne tenni az adott napi sörlistát, szerintem ez jó reklám lenne még utólag is.

Akárhogy is, azért megpróbálom visszaidézni a sörsort is:

10-es Ferdinánd

Ez egy könnyű cseh ivósör (hivatalos cseh sördefiníció szerint výčepní, azaz csapolt, de amúgy palackozzák is ezt a típust, mi is palackból kaptunk). Volt rá példa, hogy nagyon jól esett, de amúgy egy viszonylag jellegtelen, bár korrekt sör, ezúttal sem gyakorolt rám nagy benyomást. Kezdetnek persze nem volt rossz, kb. olyan szerepe volt, mint borkóstolásoknál az első darabnak (ami legtöbbször egy könnyű fehérbor), aminek ugye nem szabad se nagyon jónak, se nagyon karakteresnek lenni, hiszen akkor elnyomná az utána következőket.

Primator English Pale Ale (?)

Csehországban is van sörforradalom, vagy valami olyasmi (Sőt, még olyasmibb.) Pl. egyre több főzde próbálkozik más nemzetek híres sörfajtáival, IPA, EPA, stout, weizen, stb. Ezúttal egy EPA, azaz English Pale Ale került a terítékre.

Itt kis porszem csúszott a gépezetbe, ugyanis az EPA definíciójaként meghallgathattuk, hogy ezt a fajta sört szállították anno a britek a gyarmati Indiába és azért, hogy ne romoljon meg, erősen komlózták. Továbbá ennek volt a helyben (azaz Indiában) főzőtt, speciálisan fűszerezett változata az IPA, az India Pale Ale. Amivel csak az a gond, hogy az első definíció tartozik az IPÁhoz, a másodikat meg még sosem hallottam. Ugyanezt egyébként valaki a közönségből szóvá is tette. Itt Martin Imre visszakérdezett, hogy honnan veszi ezt a kérdező. Ő erre internetes forrásokra hivatkozott, amire a két előadó kissé zavartan egymásra pillantott és végül annyit tudtak mondani, hogy szerintük az ő forrásuk  a helyes és hogy nem kell mindent elhinni, amit az interneten olvas az ember. Ami egyrészt persze igaz, másfelől viszont a konkrét esetben az IPA eredetét elég sok egymástól független forrás írja le azonosan (azaz Indiába szállított viszonylag magas alkoholtartalmú, erősen komlózott pale ale alfajként). Tehát ugyanezt a definciót eladni az EPA esetén szerintem nem stimmel, én azt tanácsolnám az előadóknak, hogy - ha még nem történt meg azóta - érdemes lenne ellenőrizni azokat a forrásokat.

A kóstolt sör egyébként nem volt különösebben erősen komlózott, viszont érezhető volt a gyümölcsösebb, üdébb íz és illat: ez valóban egy korrekt angol ale-re emlékeztető könnyed sör volt, bár némi kontinentális beütéssel: nyilván a komló és az élesztő hozta az angol ízvilágot, a maláta és a víz meg a csehet.

Primátor Double

Ezután viszont egy nehézbombázó következett. A Primátor Double nekem nem kedvencem, de kétségtelenül különleges sör, érdemes kipróbálni. A névben található Dupla elnevezés nyilván a szokásos cseh ležák sörökhöz képest kétszeres Balling fokra (24) utal, ami lényegében azt jelenti azt jelenti, hogy nagyjából dupla adag malátából főzték.

Ennek megfelelően ez kb. a sörök portóija, Az ízvilág egyébként szintén portóis: édes, likőrös, aszalt gyümölcsös. Komplex, szopogatós sör. A komló viszont érzékelhetetlen.

Primátor Rytířský (?)

Na innen lassan elindultunk visszafelé a "normális" sörök irányába. Az első lépés egy 19 Balling fokos világos sör, de ez is igen sűrű darab volt, édes, malátás, alkoholos ízek, nekem ebből a műfajból elég lett volna az előző darab.

Primátor Exkluziv

A következő lépés 16 Balling foka még mindig erős sör, de már közelít a mindennaposabb kategóriához. Ez a fajta erős (a már említett hivatalos definíció szerint speciál) sör az, amiből már majd' minden főzde megcsinálja a sajátját. (Megjegyzem, a Double és a Rytírský is a speciál kategória tagja, de ritkább darabok.) Ezek tipikusan inkább édes, malátás ízvilágú sörök, de azért finoman érezhető bennük a komló keserűsége és - szerencsés esetben - mindenféle fűszeresség is. A mi darabunknál ittam már jobb speciált, de persze lehet, hogy harmadik erős sörként már óhatatlanul untam azt a sok édeskés, alkoholos, malátás ízt és ezt a kétségtelenül megjelenő komló se volt képes kompenzálni.

Primátor Premium

Ezzel a kis (szűk pikolónyi) kóstolópohár átadta a terepet a szokásos sörűrméretnek. A ráadás korsó egy másik tipikus cseh alapfajta, egy 12-es (azaz ležák) volt. A sok nehéz, sűrű sör után most kifejezetten élveztem a "vizes", jól csúszó, közepesen komlós nedűt, ami amúgy korábbi tapasztalataim alapján nem nagyon emelkedik ki a cseh 12-esek derékhadából, eléggé átlagos darab. Persze cseh átlag, szóval nem rossz az.

Sörferdítések

Kekeckedés nélkül nem poszt a poszt Promontornál és mivel a sörkóstolóval alapvetően rendben voltak a dolgok, ezért más téma után kellett néznem. Az áldozat a Premium Pivo termékismertető oldala, amelyet a sörsor felelevenítése kapcsán böngésztem végig és amely érzésem szerint a főzdék honlapján található rövid sörismertetőknek az igen silányra sikeredett fordtása, tele összecsapott, magyartalan illetve sörügyileg vitatható mondatokkal.

Kezdjük pl. a fentebb említett Primátor Double-lal, amit a szöveg duplaerjesztésűnek nevez. Namármost, szerintem ez egy képzavar, duplaerjesztésű sör eleve nincs, van erjesztés meg van utóerjesztés (amit pl. hívnak ászkolásnak, lagerezésnek), illetve ennek speciálisabb fajtái, pl. palackos vagy hordós utóerjesztés. Ha az erjesztés+utóerjesztés miatt hívnák a Primátor Double-t duplának, akkor minden létező sör duplaerjesztésű lenne, szóval ez a kifejezés úgy értelmetlen, ahogy van.

Ezzel szemben a dupla szerintem - ahogy fent már említettem - a dupla adag malátára utal. Esetleg arra, hogy akár a német duplabaknak is értelmezhető, lévén 18 Balling foknál magasabb szárazanyagtartalma van.

Az már ehhez képest apróság, hogy az eredeti szöveg "Double nejsilnějším českým pivem od roku 1990 a jedním z nejsilnějších v Evropě." mondatát hogyan voltak képesek úgy fordítani, hogy "ez a legerősebb duplaerjesztésű sör Európában 1990 óta", amikor oroszon alapuló bikkfaszláv tudással is elég egyértelmű, hogy a helyes megoldás úgy hangzik, hogy "...a Dupla a legerősebb cseh sör 1990 óta és az egyik legerősebb Európában is". Persze lehet, hogy ezt a verziót nem gondolták elég ütősnek...

De a duplaerjesztés előjön máshol is: ilyen sör lenne pl. a Bernard Premium. Itt egy fokkal elfogadhatóbb a kifejezés használata, bár szerencsésnek itt se mondanám. Ez a Bernard (eredeti nevén Svátecní Ležák, azaz Ünnepi Ászok) ugyanis palackos utóerjesztésű, ami azt jelenti, hogy a palackban "élő" élesztő van, ami lassan tovább erjeszti a sört. Dupla utóerjesztésről (gyári + palackos) tehát akár jogosan beszélhetünk, de szerintem ezt pontosabb lenne palackos utóerjesztésű sörnek hívni. Ez a módszer egyébként eléggé elterjedt a brit sörök között, ott az ilyeneket bottle conditioned megnevezéssel illetik, de azok felsőerjesztésű sörök. Szóval a Bernard csatos üveges sörei eléggé egyedi sörök a lagerek világában.

Persze csodálkoznék, ha a fordítók mindezt tudták volna, szerintem ők csak találgattak. Már csak azért is, mert pl. a Bernard Amber és a Bernard Dark esetében szóba sem kerül a "dupla" erjesztés, holott az eredeti ismertetőkben (ld. Jantarový Ležák és Cerný Ležák) ott is említik a palackos utóerjesztést.

A harmadik nagy baki a Primátor English Pale Ale ismertetőjébe csúszott bele. Először is az magyartalan, hogy "top erjesztett", azt helyesen felsőerjesztésűnek mondjuk. Másodszor is, ha felsőerjesztésű (márpedig az), akkor meg nem írunk olyat, hogy "félig sötét lager típusú sör", mert a lager az meg alsóerjesztésű.

Persze értem én, hogy ezek elsősorban marketing szövegek, de ha minőségi sörökre és minőségi sörkóstolókra alapozza valaki az üzletét, akkor a fordítások is lehetnének minőségiek.

Kaja

Tekintettel arra, hogy korábban kifejezetten kritizáltam az utopenec, mint sörkorcsolya kiválasztását, nagy örömmel fogadtam, hogy ezúttal egy másféle módon elkjészített kolbászos sörkorcsolyát kaptunk. A nevét sajnos elfelejtettem, de az ilyen paprikás-hagymás, talán kicsit paradicsomos mártásokat dábelsky megnevezésekkel szokták illetni, ha jól emlékszem. Amúgy ízre a lecsós kolbász cseh változatáról volt szó és külön piros pont jár az eredeti cseh barnakenyérért.

Amúgy azt is üdvözlendő változásként értékelem, hogy a legutóbbi (bár már szintén lejárt, áprilisi időpontokra szóló) kuponakcióban már nem utopenecről, hanem ötféle különböző sörkorcsolyáról tesznek említést. Jobbító javaslatként már csak a sörsornál már elsütött ötletemet ismételném: az adott napi sörkorcsolyá(ka)t tessék honlapon/Facebookon reklámozni!

Összegzés

Érdekes, hogy végignézve a sörsort, igazából egy olyan se volt, ami nekem úgy önmagában különleges élmény lett volna. Ebben talán benne van az, hogy ez a sörsor erősen speciál-orientált volt. márpedig szerintem a cseh sörök leginkább a 10-12-es kategóriában nagyok, a speciálok ugyan nem rosszak, de az eddigi tapasztalataim alapján pl. a belga apátsági sörök sokkal komplexebbek vagy mondjuk a bajor bockok-doppelbockok sokkal harmonikusabbak.

Ez persze ízlés kérdése, ami nekem nem annyira jön be, az másoknak be fog, ráadásul az tagadhatatlan, hogy ugyanakkor azért a kóstolt sörök hoztak egy megbízható cseh átlagot, amiről már az előbb megállapítottam, hogy nincs azzal semmi baj.

Mindenesetre esetleg érdemes lenne a speciál-orientált sörsort enyhíteni egy kicsit, mondjuk egy könnyű barnával, ami igazán klasszikus cseh műfaj, ráadásul a világos-barna arányt is kiegyensúlyozottabbá tenné.

Már persze ha lesz folytatás, mert ha jól látom, egyelőre áprilissal lezárult a sörkóstolók szezonja. Ami bizonyos fokig logikus, itt a jó idő, jönnek a sörfesztiválok. De azért összel remélhetőleg újraindulnak a kóstólók, amiket - kekeckedés ide vagy oda - mindenkinek ajánlok.

Régen volt rejtvény, itt az ideje egy újnak:

• Szeptember: 16
• Október: 15
• November: 12
• December: 4
• Január: 3
• Február: 8
• Március: 12

A kérdés: mit jelentenek ezek a számok?

A blog rendszeres olvasása segíthet a megfejtésben, Illetve van némi aktualitása is a témának...'

Frissítés 2013 október 2-án: Paulus Velocipedus - Egy év múlva

1. harmad

Na jó, nem is kilenc, csak nyolc. Az elsőről lemaradtam, pont a végére értem be a csarnokba. A gyerek tehet róla, pont ma kellett oltásra vinni. Egyébként Japán 1-0-ra vezet Korea ellen.

2. harmad

Korea nyom az egyenlítésért. Nagyon nyom. Nem rosszak ezek a srácok, akárhogy is nézzük. És tényleg, egyenlítenek, bravó! Korea tovább nyom, na, lesz itt mindjárt új gól. Lett, csak a japánok ütötték, villámgyors ellentámadásból. De Korea megint nyom, szerintem itt érik az újabb egyenlítés, és tényleg, máris 2-2. Nagyon lendületbe jöttek a srácok.

Csak közben a japánok ütnek két villámgyors gólt a semmiből, ki érti ezt? De Korea nem adja fel, nyomnak, szépítenek, nyomnak. Gólgazdag harmad volt, egyelőre 4-3 Japánnak. Korea profin egyenlítget, Japán meg profin mindig újra vezet. Matinémeccsnek remek, kérdés ki bírja jobban.

3. harmad

Né, Korea megint egyenlít. Jönnek ezek, mint a meszesek. Most már igazán vezethetnének, gondolja a kb. 30 koreai drukker, akik lelkesen lengetik zászlaikat és valami olyasmiben reménykednek, mint ami hétfőn történt velük. Ehelyett Japán pillanatok alatt meglövi az ötödiket. De ez a Korea nem a feladós fajta, nyomnak, robognak megint és kisvártatva itt az egyenlítés. Hurrá. Erre Japán lő egy hatodikat. Van másik, ahogy Eötvös Gábor mondaná, és ezen az estén a japánoké a diadalmaskodó trombitás bohóc szerepe, mert Koreának viszont már nincs másik, marad a 6-5 Japánnak.

Szünet

Szünetben kiugrok megnézni Sportmúzeumba a hokis kiállítás, igazi nosztalgikus múltidéző látogatás, amúgy Jácint mindent megírt, amit tudni kell róla, tessék elolvasni! Nem mellesleg közben meghallgatom Török László beszélgetését három legendás játékvezetővel (Schell László, Zsitva Viktor, Tejfalussy Béla), érdekességek, sztorik, a végén kis esélylatolgatás. Mindenki visszafogott. Kazahsztán jobb, ők is a szovjet hoki iskola köpönyege alól bújtak elő, az egy magasabb szintű hokikultúra, ki fogunk kapni, mondják a hozzáértők. És igazuk van, én is ezt gondolom. Nemcsak Korea miatt, hanem tényleg: Kazahsztán sokkal jobb.

De azért nem mindegy, milyen meccs lesz: remélem nem adjuk olcsón a bőrünket...

4. harmad

Olasz-brit meccs, itt már Jácinttal együtt nézzük a meccset, közben beszélgetünk is így nem koncentrálok nagyon a játékra, Arra eszmélek, hogy az olaszok belekezdenek, iziben ütnek is egy gólt. Utána jön minden olasz csapat legbiztosabb ismertetőjele, az alibizés. Ami visszaüt, mert a britek még frissek, harcosak, lelkesek, ez egyelőre  kompenzálja az amúgy nagyonis látható tudáskülönbséget. Még egy egyenlítést is összehoznak és a harmadban nem is nagyon történik más.

Hacsak az nem, hogy egy vegyes magyar-brit szurkolócsapat telepszik elénk. Vidámak és hangosak, ami némi összefüggésben áll az elfogyasztott Borsodikkal. Lelkesen szurkolnak ("Com'on, GB, let's go!", közben jókat beszélgetnek. Eléggé közlékenyek, az egyik velünk is szóba elegyedik, mondja, hogy a koreaiak feltámadása a "legimpresszívebb" harmada volt a vb-nek, ezt kicsit savanyú pofával ismerjük el. Valaki  a magyarok közül visszavágásként felveti, hogy vajon idén kiesnek-e a britek, de kedélyes barátunk nem hagyja magát kihozni a sodrából és csak annyit mond, van még addig pár meccs és Koreával azért szerinte elbánnak majd. Sőt, teszi hozzá magabiztosan, az olaszokat is mindjárt lenyomják, meglássuk.

5. harmad

Nem lássuk, mert az olaszok megint villámgyorsan ütnek egy gólt. Aztán váratlan fordulat következik, beállnak alibizni. Akkor jönnek a mieink, gondolják a lelkes brit szurkolók, nyomják is lelkesen a rigmusokat, de a csapatuk inkább csak jövöget. Még lelkesek, de már nem annyira frissek. Harcosaknak harcosak, van is itt-ott kakaskodás egy-egy talján bekkel. Ezzel azonban nem jutnak semmire, hacsak arra nem, hogy újabb gólt már nem kapnak.

6. harmad

Mármint a második harmadban. Merthogy a harmadik harmad - ki gondolta volna - egy gyors olasz góllal indul. Itt egy pillanatra már a szurkolók is felhördülnek,de aztán lelkesen rákezdik megint, bár ekkor már nyilvánvaló, hogy nem lesz itt brit csoda. Viszont az olaszoknál valami porszem kerül a gépezetbe és elfelejtenek visszaváltani alibi módba: rögtön beütik a negyedik góljukat is. A brit feltámadás végképp eltávolodik, ezen még egy váratlan emberelőny se segít, már csak azért se, mert eladják gyorsan a korongot és az olaszok emberhátrányból beütik az ötödiket.

A britek ekkorra már nagyon nem frissek, kötelességből nyomják éppen, de már verekedni se nagyon van kedvük. Az olaszok észbekapnak, hogy nem lesz ez így jó, még a végén nagyon megerőltetik magukat és visszaváltanak végre alibi módba. Unalmasan csordogál a harmad második fele.

A brit szurkolók viszont elnyerik a második legjobb szurkolótábor címét: folyamatosan és lelkesen buzdítják a az övéiket még a nyilvánvaló vereség pillanataiban is, a végén pedig megtapsolják a lelkesen küzdő csapatukat. Mellesleg ebben talán még a legjobb szurkolótábort is felülmúlják: nagyvonalúan veszik tudomásul az újabb vereséget: nincs hülyebírózás, nincs hülyeedzőzés, nincs nemzethalál. Csak jó hangulat: don't worry, be happy.

Szurkolói falu

A magyar meccs előtt kiugrom a szurkolói faluba, egyrészt átvenni a pólómat, másrészt körülnézni, harmadrészt enni-inni. Ne, ez utóbbiért nem kellett volna a szurkolói faluba átmenni, a sörsátorban pontosan ugyanaz a semmilyen választék volt, mint az Aréna büféjében, ez kajailag is kiábrándító volt, sörileg meg egyenesen siralmas.

Azt gondoltam, hogy itt is a Borsodi lesz az úr (elvégre egy ilyen világverseny kaja-pia választéka mindig a beszállítók jó pénzért megvásárolt monopolhelyzetén alapul), de titkon reménykedtem, hogy legalább bővítik a választékot valami elfogadhatóbb sörrel, mondjuk pl. stílszerűen egy hokikompatibilisebb Staropramennel.

Hát sajnos nem. Na nem baj, ha nincs sör, akkor nem sörözöm, nem az a lényeg.

De azért ha adhatok egy jó tanácsot a jövőre nézve, egy szurkolói faluban lehetne kicsit bővebb (vagy legalább más) kínálat, mint bent az arénában. Ez egyébként messze nem csak a sörre vonatkozik, hanem a kajára is: a gumiperecek, snikkerszek és a gumikiflis halottkutya mellett szívesen ettem volna valami olyasmit, aminek íze is van.

7. harmad

Így aztán hamar visszatértem a nézőtérre, ahol már melegítettek az esti főszereplők. Nagy hozzáértéssel azonnal megállapítottam, hogy a kazahok katonás rendben, szép dinamikus, nagy sebességgel melegítenek, míg a mieink elég lagymatagon, álmosan mozognak. Nem lesz ez így jó, gondoltam, de aztán egy csili-vili fény- és lézershow elterelte borús gondolataimat, a műkoris lányok meg végképp: kezdtem derűsebben szemlélni a viágot.

Aztán elkezdődött a meccs és visszajött az izgalom egy pillanat alatt. A kazahok gyorsak voltak, erősek és láthatólag nagyon képzettek. Minden megmozdulásuk életveszélyesnek tűnt. De aztán kicsit lenyugodtunk (én biztos, de láthatólag a csapat is), sőt, a harmad közepén még egy szimplából duplába váltó emberelőnyben komoly gólszerzési esélyeink is voltak, de kimaradtak, sajna.

Viszont egész jól tartottuk magunkat, az egyéni képességekben mutatkozó látható különbségeket lelkesedéssel, sok korcsolyázással és jó csapatmunkával kompenzáltuk. Volt kakaskodás is, szóval az egész meglehetősen emlékeztetett az olasz-brit meccsre. Ez aggasztó volt és Jácint is mondta, hogy szerinte a kazahok még majd nagyobb fokozatra fognak kapcsolni. Ez a harmad vége felé meg is történt, a profi csapatok szeretik egy harmadvégi góllal megtörni az ellenfelet. Ráadásul  jött is egy menetrendszerű kiállítás tőlünk, szóval lehetett körmöt rágni.

De szerencsére maradt a döntetlen. Eddig jó.

8. harmad

A harmad elején rögtön jött a szívroham: egy villámgyors kazah kiugrás, ajtó-ablak. De Levi kitolta.  (Hittük mi, másnap a visszajátszásban látszott, hogy kapuvas volt, szóval nem Levi tolta ki, hanem Fortuna...). Az izgalmak fokozódtak, a kazahok nyomtak megint. De aztán megint összeszedtük magunkat valamennyire. Mondjuk annyira, hogy Mihály Arpi lött egy csodaszép gólt. Kicsit a semmiből jöt, kicsit mázlis volt, kicsit a kapus is hibázhatott, tökmindegy, gól volt és a mienk, szóval jött a hangrobbanás a csarnokban. Vezetünk, ki hitte volna!

A kazahok erre felpörögtek és viszonylag hamar egyenlítettek is.

Ebben a gólban amúgy nagyon benne volt sokminden ebből a meccsből.

1. Villámgyorsan lekorcsolyáztak bennünket, a kiugró csatárnak jó pár méteres előnye volt. (Kazah gyorsasági és technikai fölény...)
2. De a védőnk (Szirányi Bence) hősiesen bevetődött a kapu elé és a botjával elkaparta a csatár elől a korongot. (Hősies védekezés...)
3. De jaj, nem elég határozottan! A korong a támadó előtt maradt, aki egy szempillantás alatt bevágta. (Magyar hibák a fáradság és a szokatlanul gyors tempó miatt...)

A harmad végét megint megnyomták és megint áthúzodó emberhátránnyal zártunk. Gólt nem kaptunk már, ez jó, de emberhátrányban kezdjük a harmadik harmadot és fáradunk is, ez aggasztó.

Viszont akkorát küzd a csapat, hogy bármi lesz, ezért vastaps jár a végén!

9. harmad

Az izgalmak fokozódnak! Vajon meddig bírjuk, mikor jön egy kazah villanás, ami eldönti a meccset. Vagy tudunk mi villanni? Mert azért hajtunk keményen, egyelőre bírjuk, a csapatmunka is működik és egy-egy helyzetet mi is összehozunk időnként. Szerencsénk is van, nem is tudom hány kapuvasat lőnttek már a kazahot, hármat biztosan.

De ezen az estén a szerencse mellénk pártol: egy kósza magyar támadásnál eltörik a kazah védő botja és ugyan gól nem lesz belőle, de elfelejti eldobni a bot csonkját: ez kiállítást érő vétség (balesetveszély miatt azonnal eldobandó az eltört bot...) Na tessék, a kazahok is tudnak hülyeséget csinálni és ha nem is lőjük be, az emberelőny is biztosít egy kis pihenőt, gondolom én.

Tokaji meg gondol egyet, elereszt egy lövést, az megakad egy védőben, de továbbcsorog és mire eszmélne bárki, becsorog. (Megjegyzem, mi eszméltünk elsőnek, azaz ha meg kellett volna egy kicsit pöccinteni azt a vánszorgó korongot, akkor meg lett volna pöccintve...)

Hangrobbanás a köbön.

Még a végén nyerünk, most már kezdek benne hinni. Gyorsan fogy az idő, nem védekezünk rosszul. Egész jól rombolunk. Kivéve, amikor buta kiállításokat kapunk, pl. kiütjük a korongot a plexi felett a védőharmadban a vége előtt öt perccel. Jaj ne.

De nem. A kazahok idegesek. Nyomnak, cikáznak, lőnek, de valahogy mindig hiányzik valami a gólhoz. Egyszer ők vétenek el valamiot, máskor a mi védőink vetődnek bele a lövésbe. Meg persze Levi is véd pár óriásit. A végén Sofi akár belőhetné a harmadikat, de megbocsátunk, mert az elhibázott ziccer kárpótlásaként kap egy kiállítást a kampózó kazah védő. Mi még végigizguljuk ezt a két emberelőnyös percet, ilyenkor is lehetne gólt kapni, de nem, a mai emberhátrányos keretet már az olaszok kihasználták, a kazahoknak nem jut belőle.

Hát ez óriási! Lenyomtuk Kazahsztánt, véresen komoly tétmeccsen! Ováció, kilencezer hamis torok által eldalolt meghatott himnusz, ováció a további sorrend.

Hazafelé

A metróban a BKK készült a közönségre, ellenőrök kérik a jegyeket, bérletet. A készülés persze nem terjedt ki egy gyorsan induló vonatra, pedig a belső vágányon áll egy szerelvény, de az nem azért van. Ami azért van, arra kb. tíz percet várunk. De legalább felférünk rá.

Közben értékelünk és latolgatunk. Nagyot küzdöttünk és ugyan nyilvánvaló, hogy kazah tüzérségi fölény volt, de azért nem borult fel annyira a pálya, mint annó az első B csoportos vb-ken, amikor sündisznóállásban  védekeztünk és szórványos kontrákkal nyertünk. Valahol ez is a fejlődés jele.

És persze ilyenkor jön meg az étvágy, Jácint egy perc alatt kiszámolja, hogy ha az olaszokat is megvernénk rendes játékidőben, akkor a japán meccstől függetlenül feljutnánk. Én kiszámolom, hogy két pont is elég az olaszoktól, ha Japánt megverjük. Szóval reménykedünk, latolgatunk.

Pedig az eszemmel tudom, hogy a legvalószínűbb forgatóköny még mindig a kazah-olasz feljutás: olaszok vernek minket, kazahok verik az olaszokat, tiszta sor. Arról nem is beszélve, hogy nekünk meg még a negyedik hely is ott van a pakliban, mert volt már rá példa, hogy egy vb végére elfáradva kikaptunk a japánoktól...

Mert ezek után az olaszokat megverni duplacsoda lenne, az utolsó nap meg egy továbbjutott olasz csapatot kell Kazahsztánnak legyőznie, ami - ismerve az olasz alibi mentalitást - eléggé nyilvánvalóan sikerülni fog. (Mindenesetre ebben az esetben én küldenék egy emailt az olaszoknak a kazah-olasz meccs előtt, hogy gondolkodjanak el, kivel szeretnének jövőre a kiesési csoportban meccselni? Velünk, vagy a kazahokkal? Talán ez a perspektíva motiválná őket egy picit...)

De persze olyan jó az ellenkezőjében reménykedni.

Folytatás péntek este, most már csak a tévé előtt:

Hajrá, Magyarok!

Fotók:

• Hokimeccs, 2013. április 17.

Videók a kazah meccsről:

• A játékosok bemutatása
• Közönség az első szünetben
• Ünneplés az első gól után
• Visszaszámlálás
• A legjobb játékosok
• Ünnepel a B-közép

Rejtett Kincsek sorozatom újabb darabja egy egyáltalán nem rejtett objektumról szól.

Felteszem, a budapestiek 99%-a tisztában van azzal, hogy a Margit-szigeten található egy régi víztorony. Ugyanakkor gyanítom, hogy annyiban mégiscsak rejtett ez a kincs, hogy ennek a 99 százaléknak a döntő többsége még nem látogatta meg a víztornyot soha. Egészen tavaly őszig én is közéjük tartoztam, azon egyszerű oknál fogva, hogy fogalmam se volt az objektum látogathatóságáról.

Erről nyár elején értesültem, amikor a Városmajori Színpadon meglátogattunk egy gyerekelőadást és a pénztár mellett találtunk egy szórólapot, ami a felújított Víztoronyba invitált és még egy kedvezménykupont is tartalmazott. A látogatásra azért kellett várni egy keveset, nem szoktuk mi az ilyesmit elsietni (valószínűleg találnék pár Patót a családfában...), de egy kellemes késő szeptemberi hétvégén sort kerítettünk a toronyvizitre.

Első benyomásunk rögtön a "felújítottság" felemás voltára derített fényt, a külső burkolat ugyanis nem tűnt túlzottan frissnek és jó pár helyen hiányzott. Belül azonban friss festéssel találkoztunk. A földszinten csak a jegykezelőpult van, az utána következő két alsó szinten van kiállítás. Ezután egy keskeny, csigalépcső vezet fel a a felső részre. Itt több szint is van, de ezek közüll csak a legalsó nyitott a látogatók előtt. Itt kiállítás már nincs, de az erkélyekre ki lehet menni, azaz lényegében ez a kilátószint.

A kiállítás nekem csalódást okozott. Ez lényegében egy diavetítőshow. Az ablakokat fehér vásznakkal takarták le és ezekre diavetítőkkel vetítenek folyamatosan váltogatott képeket.Az alsó szinten ilyenformán ezerszer látott budapesti látképeket kaptunk, Vár, Halászbástya, Parlament, stb. Közhelyes, semmitmondó. A felső szinten Jankovics Marcell rajzfilmjeiből láthattunk képeket. Jankovics egyedi életműve kétségtelenül megérdemli, hogy megemlékezzünk róla, de egyrészt nem egészen értem, miért pont a Margit-szigeti Víztorony kell ennek a megemlékezésnek a helyszíne legyen, másrészt a megemlékezés színvonaláról se vagyok túl jó véleménnyel, egy minimális magyarázatokkal ellátott (filmcím és év, ha jól emlékszem) vetített diashow lényegében szinte semmit nem árul el se az alkotóról, se az életművéről.

Ahhoz képest, hogy négyen kedvezménnyel is majd' négyezer forintot hagytunk ott, kaptunk egy max. tíz perc alatt végigjárható kiállítást, illetve a kétségtelenül szép kilátást, ami ugyanakkor az átlagos látogatót kb. szintén tíz percre köti le  (Én tovább maradtam, mert fotóztam is.) Ha összevetem ezt mondjuk a Nemzeti Múzeum 3200 forintos családi jegyével, akkor az ár-érték arányt nem tartom túl vonzónak. Mindenesetre jó hír, hogy idén lényegesen olcsóbbak lesznek a jegyek: hogy ez a látogatók visszajelzéseinek köszönhető vagy netán a tulajdonosok belátásának, azt nem tudom, de örüljünk a kedvező fejleménynek!

Akárhogy is, a magam részéről azt gondolnám, hogy sokkal érdekesebb és tartalmasabb kiállítást érdemelne a Víztorony. Szólhatna pl. a kiállítás a Margit-szigetről, benne Szent Margitról, Arany Jánosról, Hajós  Alfrédról és még sok kevésbé ismert részletről. Szólhatna magáról az épületről: mikor épült, ki tervezte, meddig használták. Szólhatna a víztornyokról általában, hány víztorony van Budapesten, az országban, a világban, melyiik a legöregebb, a legfiatalabb, a legnagyobb, a legkisebb. Hány liter vízet tároltak benne, hány háztartást látott el, hány napi fogyasztást fedezett, stb.

A bírálat után jöjjön a dícséret. A kilátás tényleg szép. Ezért mindeképp érdemes felkaptatni (az idei árakon legalábbis). Persze ne légifotókat képzeljünk el, a kilátószint nincs olyan sokkal a fák szintje felett, de azért én is meg a gyerkőcök is élvezték a bámészkodást.

Jöjjenek végül a fényképek:

(Klikk ide, ha nem működne a beágyazás...)

Mókás hírt találtam az Újbudai Önkormányzat honlapján:

A hír azért mókás, mert láthatólag az ujbuda.hu le van maradva egy brosúrával. Pár hete jelent meg a hír, hogy a BKK jővőre halasztotta a Bubi bevezetését:

Közelebbről megvizsgálva a két hírt még mókásabb, hogy az Újbuda cikke szinte szó szerint átveszi a BKK honlapon található szöveget, csak éppen a címet módosítja. Ami annál is érthetetlenebb, mert ha elolvasták volna a szöveget, abból kiderül, hogy a "nyáron indul" egyszerűen nem jön ki: a közbeszerzést csak most írták ki, annak nyilván a legjobb esetben is pár hónap az átfutása és máris nyár van. Ehhez képest a majdani nyertesnek a szerződéskötés után még fél éve lesz a rendszer kiépítésére.

Végülis minek elolvasni egy cikket, ha csak másoljuk... ;-)

Volt nekünk pár éve egy emlékezetes kirándulásunk az Ilona-völgyi vzeséshez.

Így aztán nem sokat kellett kirándulási célpontot keresgélni, amikor februárban egy hétvégét Parádon töltöttünk. Nosza, nézzük meg azt a vízesést télen is, gondoltuk már a tervezgetések során.

Az előző napi nagy hóesés viszont elbizonytalanított.

Ez az a fajta hóesés volt, amikor minden adó azt ismételgeti, hogy senki ne induljon útnak, hacsak nincs halaszthatatlan dolga, de leginkább még akkor se. Ehhez képest azért mi, ha lassan is, de gond nélkül megtettük a Budapest-Mátra távolságot: bár sűrűn esett a hó, hóátfúvás sehol se volt és az utakat láthatólag folyamatosan tisztították, azaz a közútkezelő dicséretes módon tette a dolgát. (Felületesen olvasók, figyelem, ez februárban volt, nem most március 14-én!)

Az egyetlen komoly akadályra nagyjából Mátrafüred előtt akadtunk: egy kb. tizenöttel cammogó autó volt az, amelynek - mint később az előzésnél kiderült - egy idős hölgy volt a vezetője.

Na, neki tényleg nem kellett volna elindulnia, láthatólag nem csak a 20 km/h óra feletti száguldástól írtózott, hanem pl. az úttest széleitől is, ezért igyekezett azoktól nagyjából egyenlő távolságot tartani, amivel viszont az esetleges előzést nehezítette meg. Nem is sikerült a művelet a gallyatetői kereszteződésig. Utána lehetett megint "száguldani", kb. 35-tel...

De az elbizonytalanodásnak nem az előző napi hóesés (ami másnapra elállt) vagy ez a szerencsétlen idős hölgy volt az oka, hanem a kétely, hogy vajon a völgyhöz vezető kis erdei bekötőutat is olyan szorgalmasan megtisztították-e, mint a főutakat. A recepción azonban megnyugtattak, hogy igen, egyrészt arra is van pár ház, amit ki kell szabadítani a hó fogságából, másrészt ők látták is reggel befordulni oda a hókotrót. Így aztán nekiindultunk és gond nélkül el is jutottunk a túra kiindulópontjául szolgáló parkolóhelyig.

A túra eleje sajnos sok szempontból hasonlított a négy évvel ezelőttihez. A gyerekek bekapcsolták a nyafigenerátort, mondván, ez unalmas meg fárasztó, forduljunk vissza. Ráadásul ezúttal a táj szépsége sem fogta meg őket. Pedig hivatkoztam a hótakaróra, a meredek hegyoldalra, az út mentén csörgedező patakra, amelyet helyenként vékonyka jégréteg is borított, de hiába.

Így ez a fanyalgás most elég sokáig tartott és nekünk fárasztó verbális korbácsolássl kellett hajtani a kölköket felfelé. Már beletörödtem, hogy ez egy teljes egészében nyafogós túra lesz, amikor elérkeztünk az Akadályhoz.

Az Akadály egy régi módszerem volt a nyafogások leállítására. A lényege, hogy nem csak úgy sétálunk az erdőben, élvezve a természet szépségét és a jó levegőt (az ilyesmi csak a felnőtteket elégíti ki), hanem izgalmas kalanddá varázsoljuk a kirándulást, amelynek során akadályokat kell legyőzni. A módszer eleinte remekül működött, akadály lehetett egy kikerülendő tócsa, egy átugrandó kő, egy meredekebb "megmászandó" hegyoldal.

Sajnos azonban minden csoda három napig tart. A lányok válogatósabbak lettek, mi meg egyre gyakrabban hallottuk, hogy "á, ez nem is igazi akadály, ez túl könnyű, hol van már egy igazi akadály?" Ha meg nincs "igazi" akadály, akkor megint van igazi nyafogás.

De ezúttal találtunk egy igazi Akadályt. Nevezetesen a Gázlót.

Amin át kellett kelni.

Ez ránézésre se volt könnyű, de amikor nekiindulván az első kövön elcsúsztam és majdnem belepottyantam a patakba, akkor végképp bebizonyosodott az akadály igazisága. Az egyik lábammal így is majdnem bokáig beleléptem a patakba egy pillanatra és ha nem egy rendes vízhatlan bakancs van rajtam, ezzel nagyjából be is fellegzett volna a túrának.

Szóval havas, illetve jegesedő köveken és billegő fatörzseken egyensúlyozva kellett átjutnunk. Kicsit még vissza is mentem az ösvényen, hogy van-e lejjebb másik lehetőség, de nem volt. Igazából én ezen a ponton magamban már elkészültem arra, hogy visszafordulunk. Nem így a gyerekek, akiket teljesen felvillanyozott a kihívás. Ráadásul némi meglepetésemre az általában inkább óvatoskodó Zsuzsa is leküzdhetőnek látta az akadályt. Ő aztán viszonylag gyorsán és ügyesen át is kelt. Ezután a gyerekek következtek, akiket én indítottam,aztán egy rövid szakaszon egyedül egyensúlyoztak, majd a túloldalon az utolsó szakaszon Zsuzsa ragadta meg a kezüket.

Én voltam az utolsó átkelő és be kell valljam, messze a legbénább is: egyébként se vagyok egy nagy kötéltáncos, de az előbbi megcsúszás, az aggodalom a fényképezőgépemért és persze az oldalamon billegő szánkó (amit ekkor kb. százötvenháromszor elátkoztam) teljesen elbizonytalanított. Végül azonban erőt merítettem a tudatból, hogy nem éghetek le (teljesen) a kölykök előt: nagy nehezen, vészjósló imbolygások közepette valahogy én is átevickéltem.

Innentől könnyebb dolgunk volt. Ha esetleg a Nagy Gázlókaland hatása el is enyészett volna, rövidesen következett még két kisebb átkelés is, így a nyafogás abbamardadt, a gyerekek élvezték a kalandot, mi élveztük a tájat.A vízesést nem tudtuk annyira megközelíteni, mint négy éve, a patak ezúttal sokkal bővízűbb volt és szélesen elterült a vízesés alatti kis sík területen, legalábbis mi nem találtunk sehol átjárót. Így távolabbról tudtuk csak megcsodálni, illetve én egy szakaszon felmásztam a domboldalra is, onnan készítve pár képet.

A fényképek tanúsága szerint is a négy évvel korábbi augusztusi állapotnál mindenképp bővízűbb volt most a vízesés, de feltételezem, hogy tavasszal még jobb lesz. Igaz, lehet, hogy a megközelítéshez érdemesebb gumicsizmát felvenni.

Aki hozzánk hasonlóan egy könnyebb sétára vágyik, annak a vízesés a túra végpontja lehet, de igazából az ösvény folytatódik és kicsit bevállalósabbaknak érdemes lehet egészen a Mátra gerincéig, a Sas-kőig felmászni. Hogy a mi nyafogásra hajlamos lányankat erre milyen trükkel lehetne rávenni, azon még gondolkodnom kell.

Itt a mostani album:

Illetve itt a link, érdemes ráklikkelni, mert mintha nem mutatná végig a képeket...

Továbbá itt a négy évvel ezelőtti:

Illetve itt a link, erre is...

Újabb kicsinyes kekeckedés következik.

Olvasok egy hírdetést a BónuszBrigádon, ami nem annyira informatív, mint szeretném. No de sebaj, lehet kérdezni. Persze nem csak úgy, be kell jelentkezni:

Nem vagyok még BónuszBrigád tag, így előbb regisztrálnom kell. Kicsit morgok, de nagyjából rezignáltan veszem tudomásul, hogy manapság szinte mindenhol egy hozzászólásért már regisztrálni kell. Hiába, kell az emailcím, hová küldenék különben a rengeteg spamet...

De legyen: regisztrálok, bejelentkezem. Ekkor jön az anyázás:

Na ne! Mi az isten az a Bronz fokozat? Aha, hát az, hogy csak az kérdezhet méltóságos BónuszBrigadérosoknál, aki már vásárolt valamennyit.

Namármost:

A BosszantóBrigád konkrétan becsap, amikor azt mondja hogy ha bejelentkezel, akkor hozzászólhatsz, mert ez a bejelentkezettek egy jelentős hányadára nem igaz. Ilyen beugratós módszerekkel élni inkorrekt, és most igen finoman fogalmaztam. Egyébként meg hülyeség is ez a fajta korlátozás, mert azt ők se gondolhatják komolyan, hogy ettől most majd gyorsan veszek valamit, hogy kommentelhessek. 

Szóval nem látom, mi értelme ennek azon kívül, hogy magukra haragítják a beugratott klienseiket. A vásárlásokat biztos nem ösztönzi, elvégre a frusztrált vásárló nem jó vásárló.

Hír a Zorigón: Jövőre lesz csak közbringa Budapesten

Tudományos magyarázat:

A Bubi konstans egyike a nemeuklideszi kvantumpolitika nagy állandóinak, amely a Möbius-Hungária terekre vonatkozik. A Bubi konstans a jelen és a Bubi bevezetése között várható időtartam, ami nonhungár terekben egy lineárisan csökkenő értek lenne, hungártérben azonban a Promontor sejtés szerint konstansnak mondható, értéke 1 év.

Több hasonló konstans létezését állapították már meg, ilyenek az Euro-konstans, a 4-es metró konstans, a BKV elektronikus jegyrendszer konstans és az M0 északi ág konstans.

Ezen konstansok elméleti háttere a rendkívül komplex hungártérmatematika miatt egyelőre nem bizonyított, empírikus úton azonban már többször igazolták ezen számok állandó mivoltát.

Ugyanakkor más sejtések szerint a hungártérben még a konstansok sem állandóak. Eszerint a négyéves periodicitású elekció-tér torzító hatása a kavntummechanikában ismert alagút effektushoz hasonlóan képes időnként ezen konstansok értékét hirtelen nullára csökkenteni.

Promontor két kedvenc témáját kombinálja az alábbi villámposzt: a sört és a kekeckedést.

Történt, hogy Jácint a következő bloggertalálkozónk kapcsán megemlítette, hogy látott a Kuponvilágon egy sörkóstoló hirdetést, nézzem meg, hogy szerintem megfelelne-e nekünk. Megnéztem:

• Cseh kézműves sörkülönlegességek kóstolója sörkorcsolyával, világbajnok sörrel, előadással 2990 Ft-ért
• Öt különböző, díjnyertes cseh kézműves sörkülönlegességet kóstolhatunk
• A program kétórás: 19.00 - 21.00
• A kóstoló után kézműves cseh sörök vására 15% kedvezménnyel
• A helyszínen a résztvevők részére az előadás után lehetőség van a la carte étkezésre

Ez a sörkóstoló más, mint a többi! ...a Ferdinánd Monarchia Cseh sörházban nyílik lehetőség öt féle valódi cseh kézműves sör kóstolására. A kóstolgatás közben tradicionális cseh kolbászkákkal, az utopeneccel lehet enyhíteni a gyomorkorgást. A sörkóstolás mellett a remek hangulatról Katona Csaba történész, a Magyar Tudományos Akadémia főmunkatársa és Martin Imre a sörház vendéglőse gondoskodnak. Kettőjük meséje elrepít minket egészen azokig a kis csehországi városkákig, ahol ezek a kézműves sörök készülnek. Meglepődnünk azon sem szabad, ha úgy érezzük, mintha a mellettünk lévő asztalnál Svejk vacsorázna, sőt még az is előfordulhat, hogy Kisvakond az ölünkbe ül néhány perce! A felnőtteknek szóló mesét egy korsó világbajnok cseh sörrel zárjuk.

...

Azt hamar eldöntöttük, hogy ez a rendezvény nem nekünk való, ugyanis mi elsősorban egymással akarunk beszélgetni, nem pedig egy - legyen az bármilyen érdekes - előadást akarunk hallgatni.

Mindazonáltal az alábbi kritikai megjegyzéseimet szeretném megosztani a blog olvasóival:

• Nincs pontos sörlista. (Ismerve a Ferdinánd Sörház szokásos választékát, gyanítható, hogy a Primator, Ferdinand és Bernard márkák söreiről van szó, de a pontos sörsort akkor is hiányolom...)
• Nem mond kóstolási mértékegységet: pikoló, pohár, korsó? (A korsó valószínűtlen, sok is lenne, de akkor tessék ezt leírni...)
• Azt sem tudjuk, csapolt vagy palackozott söröket kóstolhatunk...
• A felajánlott sörkorcsolya (az utopenec) nem "kolbászka", hanem inkább krinolinféleség. Arról nem is beszélve, hogy szerintem a legkevésbé jó cseh sörkorcsolya. Ez persze ízlés kérdése, de ha sörsor van, miért nincs sörkorcsolyasor is? Hermelin, bramborák, topinka, tlacenka és társai miért maradnak ki? Talán azért, mert mind közül gyaníthatóan az utopenec a legolcsóbb?
• A már említett sörök nem "kézműves" sörök, ezek közepes méretű cseh sörgyárak termékei. Persze értem én, hogy divatos manapság kézműves sörökről beszélni, de szerintem ezesetben nem korrekt a szóhasználat. Persze attól még jóféle nedűk ezek, csak a hangzatos szöveg nem tetszik...

Ezzel nem akarok senkit lebeszélni, mert a sörök jók, a program pedig valószínűleg érdekes. Csak ha már csinálnak egy ilyet, akkor kár ezekért a bakikért...