A korábbi évek tót, cseh és teuton átkai után 2012-ben a Kijevi Rusz hordáival nem bírtak a magyar sportseregek. Pontosabban a kosárlabdázóink.

Nyáron a női válogatott selejtezett az Eb-re. Kiesett, mert Ukrajnától mindkét meccsen kikaptak. Mindkétszer szoros küzdelemben, mindössze néhány ponttal. Pedig ha csak az itthoni mecset hozzák akár egyetlen pontocskával is, ők jutottak volna tovább, mert egyébként a többi csoportellenféllel szemben jobb eredményt értek el, mint az ukránok: Izraelt mi kétszer vertük, az ukránok csak egyszer, a csoportgyőztes Belaruszt itthon elkaptuk, az ukránok dupla vereséggel zártak ellenük.Azaz még így is pontegyenlőség volt a magyar és az ukrán csapat közt, de az egymás elleni két vereség miatt az ukránok zártak továbbjutó helyen.

Most a férfi válogatott selejtez, ma játszottuk az ukránokkal a visszavágót. Az odavágón 38 percig fej-fej mellett haladt a két csapat, majd az utolsó két percben a magyarok nulla, az ukránok 9 pontot dobtak, így lett 6 oda. A mai visszavágó előtt az is látszott, hogy ha verjük Ukrajnát 7 ponttal, akkor jó esélyünk van csoportmásodikként továbbjutni. Egy ennél kisebb győzelem esetén a harmadik hely a valószínűbb, de a győzelem ekkor is sokat dobott volna az esélyeinken, mert a 6 selejtező csoport 4 legjobb harmadikja is továbbjut.

Ehhez képest itthon is kikaptunk, két ponttal. Külön dühítő, hogy az agyvérzéses utolsó fél perc büntetőpárbajában mi 6, az ukránok egy büntetőt hibáztak, azaz tulajdonképp mi szúrtuk el a továbbjutásunkat. A legdrámaibb az utolsó büntetőzés volt, mert -3-nál, 3 másodperccel a vége előtt egy 3 pontos dobáskisérletet faultoltak az ukránok, azaz dobhattunk három büntetőt, Ha azok bemennek, hosszabbításra menthettük volna a meccset. De nem mentek be, kettő kimaradt.

A fene egye meg!

... miért csak most csökkentette az egyébként már év eleje óta vágáspártinak tartott monetáris tanács a forint alapkamatot.

Hát azért, hogy a jegybankárok (és politikusok) még viszonylag olcsón juthassanak a külföldi nyaraláshoz szükséges valutához... ;-)

(Egyébként ez csak félig vicc, nem lepne meg, ha nem csak a külföldön nyaraló magánembereknek, hanem a nemzetgazdaságnak is kedvezőbb lenne nyáron az erős forint, pl. az idelátogató turistáknak ugyanannyi forintért több eurót kell itthagyniuk...)

Olvasom a Zindexen, hogy "Története legnagyobb sikerének kapujában áll a magyar férfikézilabda-válogatott, amely eddig háromszor játszhatott olimpiai elődöntőt, de nyernie még nem sikerült soha.". Aztán olvasom a Zorigón, hogy "Mocsai Lajos szövetségi kapitány, akinek a férfi válogatott élén ez már a második elveszített olimpiai elődöntője volt az 1988-as szöuli torna után".

Biztos fiatalok ezek még, gondolom megbocsátóan, nem emlékezhetnek a régi dolgokra. És persze hanyagok, mert nem néznek rendesen utána a régi dolgoknak, hamár a korukból fakadóan nem emlékezhetnek rá. Ugyanis marhaságokat írnak: a magyar válogatott másodszor játszott elődöntőt olimpián, Mocsaival meg még soha.

A tisztelt újságírók addig nyílván eljutottak, hogy eddig három negyedik helyünk volt az olimpiákon, de annak már nem néztek utána, hogy milyen rendszerben zajlottak a versenyek. Kezdjük a Zorigó hibájával, arra valószínűleg többen felfigyeltek. 1988-ban, a szöuli olimpián ugyanis a csoportküzdelmek után rögtön helyosztók következtek, a csoportelsők a döntőt, a csoportmásodikok a kisdöntőt játszották egymással, és így tovább. Mocsai tehát nem vesztett elődöntőt Szöulban, mert ott olyan nem volt. Bronzmeccset vesztett a jugoszlávok ellen.

Értelemszerűen a Zindex számai sem stimmelnek, de ha már itt tartunk akkor azt is elmondom, hogy az első 4. helyünket az 1936-os berlini olimpián szereztük, de elődöntő ott se volt, a négy legjobb csapat körmérkőzéses formában döntötte el az érmek sorsát és a magyar csapat mindhárom ellenfelétől kikapott.

Kb. három perc volt összeszedni a fenti információt...

Igazából egyébként nem erről kellene írnom, hanem arról a csalódottságról, ami a mai elvesztett elődöntő után van bennem. Mert hiába csodaszép a 4 közé jutás és hiába küzdöttek mai is csodálatosan, bár fáradtan a fiúk, nem tudom mikor lesz legközelebb ilyen oltári szerencsénk, hogy nem csak a 4 között vagyunk, de ott kapunk egy magunkhoz hasonló, verhető outsidert.

Meg hiába tudom, hogy nyílván az izlandi meccs extra húsz perce okozta igazából a rengeteg kihagyott helyzetet, nem csak a vakszerencse (meg persze a csoportmeccsek közti különbség is sokat számított: nevezetesen a szerencsésebb sorsolású svédek sétagalopp meccsei az angol, argentin vagy éppen a tunéziai válogatott ellen), mégis nehéz megemészteni, hogy ott volt a kezünkben az egyenlítés, máskor simán bevágott ziccerek maradtak ki.

Persze vigasztalhatnám magam a szerbek vagy még inkább az izlandiak nagyszerű legyőzésével, mert ezek tényleg csodálatos pillanatok voltak, de az igazi "hollywoodi" sikersztorihoz csak kellett volna ez a mai győzelem is.

Szóval szomorú vagyok, nagyon.

Javítás (2012. augusztus 12.), Izé, jó hogy ekéztem a hanyag újságírókat, közben meg én is elnéztem egy negyedik helyet, nevezetesen a moszkvait, ahol a szöulihoz hasonló rendszerben játszottunk, azaz a csoport második helye rögtön kisdöntőt ért. (Azaz elődöntő itt se volt...) Szóval az idei már az ötödik negyedik helyünk, amihez viszont "csak" két elvesztett elődöntő tartozik.

Érdekes hirdetés, elsőre jót mulattam rajta:

Már fogalmaztam is a vicces poént, hogy alapesetben világos tejet csapolnak, két kanál kakaóval félbarna lesz, négy kanállal pedig barna. Ha szerencsi a kakaó, akkor pedig ez biztos Borsodi.

Így aztán meglepve hallottam a páromtól, hogy a csapolt tej a bevett dolog, nemcsak nálunk, hanem egynémely szomszédnál is.... Sőt, némi guglizás után újabb csapolható folyadékra bukkantam.

Én azért maradok a sörnél.

... hogyan segíthetünk a görögökön!

Együnk görög narancslekvárt!

55% gyümölcstartalom!

Nagyon finom!

Ezzel egyébként egy újabb sorozatot is útnak indítok, amelyben Promontor kedvenc finomságait veszem számba. Élelmesebb olvasók a sorozat egy további leendő szereplőjét is felfedezhetik...

(Nahát, milyen szellemes szójátékok, ugye... ;-)

Szombat késő délután el akartam ugrani az Eleven Centerbe, az ottani Sparba, beszerezni néhány elfelejtett bevásárlandót a hévégi éhenhalás megelőzése céljából. Mivel nem voltam biztos a bolt nyitvatartásában, gondoltam alkalmazzuk a modern technológia vívmányait, nézzük meg a Zinterneten a nyitvatartást.

Ugye az alap, hogy egy kereskedőlánc honlapján legyen boltkereső, amin fél perc alatt kikereshető a hálózat bármely boltja, címmel, telefonszámmal, nyitvatartással. Alap, de nem a Sparnál. Boltkereső ugyan van, de aki kitalálta, az nem sokat gondolkodhatott a használhatóságán.

A Spar boltkeresője ugyanis két módon tud keresni: településnévre és irányítószámra.

Amivel csak a budapesti boltkereséseket teszik lényegében használhatatlanná. Vagy megkapom az összes budapesti boltot ömlesztve, vagy tudom a pontos irányítószámot.

Nézzük az első esetet: Budapesten van 107 Spar bolt, a kereső tízesével listázza és ez nem is változtatható. A sorbarendezés valószínűleg véletlenszám generátorral történik, azaz véletlenül sem pl. irányítószámonként, hogy legalább nagyjából sejtsem, hanyadik lapra kell ugranom. Ezzel a módszerrel tehát szépen sorba kell klikkelnem a 11 lapon, amíg rá nem akadok az én boltomra. Nagyon okos, gratulálok.

Persze begépelhetem az irányítószámot is, ugye. Amiből ugye kerületenként van tíz és ide a rozsdás bökőt, hogy 100 újbudai fogyasztóból 95 nem tudja, hogy az Eleven Centernek mi az irányítószáma. A maradék 5 azért tudja, mert ugyanabban a körzetben lakik és ezzel véletlenül tisztában is van. Én viszont kicsit távolabb lakom, az már nem az a körzet. Tehát ilyen módon szépen végigvehetem a kerület 9 másik irányítószámát, amíg rá nem akadok az én boltomra. Az előző esethez képest kettővel kevesebb lehetőség, de jó! Nagyon okos, gratulálok.

Ha már így belejöttem a kekeckedésbe: A Spar a keresője szerint elvileg háromféle bolttípust üzemeltet, van Spar, Interspar és Kaiser's. Kár, hogy Kaiser's már nincs, mert azokat az elmúlt években átalakították és vagy Spar vagy Interspar lett belőlük (az említett Eleven Centerbeli boltnak is Kaiser's a leánykori neve amúgy), aminek a hátterében az áll, hogy a Kaiser's márkanév nem a Sparé (hanem a Magyarorsszágról kivonult Tengelmanné) és gondolom lejárt a névhasználati szerződésük. Miért is tudná ezt pont a Spar keresője?

Az már csak hab a tortán, hogy a keresőlapon van egy kis Magyarország térkép, ami egy pillanatra azt a hiú reményt ébresztheti a gyanútlan látogatóban, hogy van térképes kereső. Hát nincs. A térkép csak dísz. Nagyon okos, gratulálok.

Spar.hu minőség = német kreativitás + magyar alaposság.

Utóírat trolloknak: Persze tudom, hogy gugli a barátom és pl. a "spar szupermarket eleven center" keresés is behozza a keresett spar.hu oldalt, de ez nem változtat a poszt lényegi mondanivalóján, miszerint a sparkereső siralmas. Vidéki trolloknak: igen, tudom, hogy ez mondjuk Békéscsabán nem gond, de ez nem változtat a poszt lényegi mondanivalóján, miszerint a sparkereső siralmas.

Helyek, ahova nem megyek többet:

Napsugár Strand, Agárd:Tulajdonképp magamra vethetek, ilyen névvel gondolhattam volna, hogy ezen a strandon nincs árnyék. Na jó, Promontor megint túloz, van persze árnyék. Itt ott. Elvétve. Van pl. kb. 13 darab csenevész fácska, ami amolyan félárnyékot ad. Adna, ha odaférnénk, de erre esélyünk sincs, mert az árnyék mérete nagyjából egy családnak elég, szűkösen. Amikor mi voltunk, akkor minden négyzetmiliméternyi árnyék foglalt volt, a családok közti gyepű mérete pedig nullára redukálódott. Volt pl. egy sövénysor, annak az árnyékos oldalán kevesebb hely volt, mint egy szardíniásdobozban. 

Persze a napon rengeteg hely lett volna a 43 fokban, nem is értem, miért nem akartunk ott leülni. A kerítés mellett, a parttól jó távol egy lepukkant kabinsor mellett találtunk végül helyet, mellettünk egyik oldalt egy ösvény, a másikon egy sorstárs család majdnem a szánkban, a gyep minőségét és a szemetességét inkább nem minősíteném.

Figyelembe véve, hogy egy rendes, dús lombkoronájú fa felnövekedéséhez mennyi idő kell, nyilvánvaló, hogy az én életemben akkor se tenném be ide a lábamat többet, ha egyébként nem húztam volna fel magam a strand igénytelenségén és ápolatlanságán.

A gárdonyi Sport Beach ezzel szemben bőven meg van áldva öreg, dús lombú fákkal és egyéb tekintetben is jónak találtuk.

Az más kérdés, hogy ebben a kánikulában a Velencei tó már túl meleg volt...

Gold Change, Ferenc körút 33. Nem itt szokam pénzt váltani, de ezúttal épp arrrafelé volt dolgom és gondoltam beszerzek némi eurót a nyaraláshoz. Ketten álltak előttem, volt még tíz percem, gondoltam pont belefér. Hét perccel később, amikor még mindig az elsővel bajlódtak valamit, már nem voltam benne biztos. Aztán egy perccel később mégis végzett a kuncsaft - hogy mi tart egy pénzváltáson nyolc percig, az rejtély számomra - én meg eldöntöttem, hogy azt a két percet rászánom még az ügyre, hátha a közvetkező váltás bonyodalommentes lesz.

Az lett, a kettes kuncsaft 15 másodprec elteltével távozott, én meg gyanútlan örömmel léptem az ablakhoz és közöltem, hogy eurót szeretnék vásárolni.

Nincs. Menjen az Erzsébet körúti fiókunkba, ott van - szólt a válasz.

Nos, Nemkedves Gold Change, leesett volna az aranygyűrű az ujjatokról, ha kitettetek volna egy táblát, miszerint a vélhetőleg leggyakrabban váltott valutából éppen nincs a fiókotokban? Vagy netán az  árfolyamtáblán 000.00-ás eladási árfolyamot írtok ki?

Ha ez ennyire megerőltető, akkor én igazán nem akarlak Titeket még a pénzváltás súlyos gondjával is terhelni a jövőben, se az Erzsébet körúti, se a Ferencs körúti, se semelyik fiókotokban...

Már egy ideje forgatom a fejemben, hogy olyan - főleg honi - uticélokról írjak, amelyek kiesnek az utazási fősodorból, ezért aztán kevesen és ritkán jutnak el ide, pedig egy látogatást megérnek. Nem felfedezetlen világcsodákról szólna ez a sorozat, legalábbis nem abban az értelemben, hogy turisták millióit lehetne idecsábítani velük. Olyan helyek ezek, amelyek egy vékonyabb bédekkerből simán kimaradnak, viszont ha az érdeklődő utazó beléjük botlik és rászánja az időt, nagyon kellemes emlékekkel távozhat.

Tulajdonképpen vannak már ilyen posztjaim, a Fűvészkert, a Gaja-szurdok vagy éppen külföldi példaként a jadrijai strand, szóval nincs szó valami forradalmi újításról, inkább csak egy kis önmarketingről: így próbálom feldobni az utóbbi időben kissé leülepedett - és némileg elsörösödött - blogomat. "Nahát, olvastad, Promontor új sorozatot indított!" - súgnak majd össze a törzsolvasók izgatottan, ugye... ;-)

Na mindegy, ha sorozat vagy rovat, hát legyen, vágjunk bele: kezdetnek egy ajánlat a Balaton déli partján nyaralók számára egy-egy hűvösebb napra (bár jönnének már, én nagyjából 28 fok felett leolvadok...). Somogytúr a régi 67-es úton található kellemes de mégiscsak tizenkettőegytucat kis falu, központjában egy kellemes de mégiscsak tizenkettőegytucat templommal, szóval semmi ok a megállásra. Illetve mégis, mi ez a szép fehérre meszelt kúria itt az út mellett? Hát a Kunffy Lajos Emlékmúzeum.

Aha. Ki a fene az a Kunffy Lajos? Maler, mondja a német nyelvű felirat, azaz festő. Na, nézzünk be.

Szóval Kunffy Lajos (1869-1962) - most már általam is - ismert festő volt, élt sokfelé, pl. Párizsban is évekig, ahol kiállításai is voltak. Ugyanakkor élete jelentős részét töltötte ebben a somogytúri kúriában, ahol egy műtermet is felépített és ahol a környékbeli paraszti élet sok eseményét örökítette meg festményein. Halála után a házat emlékmúzeummá alakították. A műteremben elsősorban a festményeit állították ki, a lakóházban pedig életrajzi relikviák, illetve egy nemesi kúria jellemző berendezése tekinthetőek meg.

Ez egy tisztességgel berendezett, de amúgy semmi különöset nem mutató helyiérdekű gyűjtemény lenne. Lenne, ha nem varázsolná emlékezetessé a  lelkes, elhivatott idegenvezető, aki körbevezetett minket.

Idegenvezetőnek mondom, de tulajdonképp egy mindenes, jegyszedő, képeslapárus, al- és főigazgató egyben. Talán a takarítást nem ő csinálja, de lényegében ez egy egyszemélyes múzeum. Viszont a lelkesedése magával ragadó. Egy büszke és tudós lokálpatrióta, aki mindent tud Kunffy Lajosról, mindent tud Somogytúrról és ezt a tudást lelkesen és élvezetesen osztja meg a látogatókkal. A műterem viszonylag nagyszámú gyűjteményét  egyenként mutatja be ismeri mindegyik történetét, kölönösen azokét, amelyek a korabeli helyi életet, azok szereplőit, eseményeit örökítik meg. Közben persze Kunffy életéről és családjáról is sokat megtudunk, pl. garibaldista apjáról, zongoraművész feleségéről, vagy azt, hogy ugyan a szocialista realizmus maximálisan távol állt tőle, a parasztság életét kiváncsian és rokonszenvvel bemutató műveit még a Rákosi rendszer is "elfogadta", így - bár földjeit több lépésben elvesztette - a házat és a műtermet megtarthatta és ott haláláig dolgozhatott.

Nagyjából egy órát tölthettünk a múzeumban, minden percét élveztem.

Végezetül álljon itt néhány fénykép:

A tavaszi sörszezon lezárásaként következzék egy tudományos publikáció... ;-)

Promontor tavaly gondos kutatómunka eredményeként fejlesztette ki szemiobjektív sörszelektáló algoritmusát. Bár a forradalmi jelentőségű mű impakt faktoráról nincs ismeretem és egyelőre még közelgő akadémiai tagságomról sincs hír, az igazi kutató nem veszti el a lelkesedését. Íme hát a tavalyi módszer továbbfejlesztett változata, ami igencsak aktuális, lévén mindjárt kezdődik  V. Cseh Sörfesztivál, ahol a módszer a gyakorlatba is átültethető!

Illetve ültetendő is, mert a tavalyi szortimenthez képest vannak változások. Egyrészt úgy tűnik, a Pivo és a Hrabal ezúttal nem lesz jelen (kár, nélkülük nem teljes egy pesti csehsörfeszt!), emiatt nem lesz pl. Cerná Hora vagy éppen Postřižinské. Ezen kívül is hiányzik a tavalyiak közül a Herold és a Regent. Legalábbis így elsőre ezek tűntek fel, de lehet, vannak egyéb hiányzók is. Viszont szerencsére vannak helyettük mások, némelyik pedig kifejezetten egzotikus kisfőzde, szóval lesz azért mit kóstolni.

Az alkalmazott módszertan a következő:

1. Ami itthon beszerezhető, azt mindenképp kizártam, még akkor is, ha egyébként nagyon szeretem. Ezeket pirossal jelöltem. Ebben benne vannak a szinte minden nagyobb közértben beszerezhető "cseh nagyok" (Pilsner Urquell, Staropramen, stb.) és a sörszakboltokban, illetve az örvendetesen szaporodó pesti cseh kocsmákban beszerezhető speciálisabb fajták is. Szintén pirosat kaptak azok a fajták, amiket ugyan nem kapni itthon, de már kóstoltam és vagy nem jók, vagy ugyan nem rosszak, de annyira tuti nem jók, hogy most újra sorra kerüljenek.
2. Az itthon beszerezhetetlen (és nem mellesleg Prágában se könnyen megtalálható) "egzotikus" sörmárkák lettek a zöldek. Tavaly kivétel volt az Eggenberg, mert Cesky Krumlovba készültünk, gondoltam ott lesz alkalmunk kóstolni. Ehhez képest végül Prágába mentünk. Épp ezért idén nem tartalékolok, itt az Eggenberg, hát azt is kóstolni kell...
3. Tavaly volt sárga kategória, idén nem lesz, ha valami egy kicsit kilóg a besorolásából, azt a megjegyzés oszlopban jelzem.

Jöjjön tehát a (tavaly óta szintén egyszerűsödött) táblázat:

Persze, ahogy tavaly is mondtam, a terv nem szentírás, el lehet tőle térni...

Összevissza megjegyzések a 3. Főzdefesztről:

Bár Promontor fejlett kritikai érzékének köszönhetően gyakran tesz bíráló megjegyzéseket posztjaiban, azért az letagadhatatlan, hogy a Főzdefeszt minden gyerekbetegsége ellenére - amelyek közül párat ki is nőtt - egy alapvetően szuper rendezvény. Lassan a hatása is kezd látszani, egyre könnyebb - bár a könnyűtől még sajna nagyon messze vagyunk - jóféle sörökhöz jutni, legyenek azok magyar kézműves próbálkozások, rutinos cseh remekek, bajor folyékony csodák vagy éppen alekelő angolszász XPA csodák.

Szóval éljen soká a Főzdefeszt és köszönet a közreműködőknek!

Bár múltkor megigértem, mégse választottam kedvenc sört ezúttal. Egy kivétellel nagyon jóféle söröket kósoltam, finomak, sokrétűek, érdekesek voltak, de a korábbi "hú, ez valami csoda!!" érzést ezúttal egyik se adta, még az ismételten kóstolt Fekete Bárány se. (Talán már "megszoktam", talán túl hideg volt, a fene tudja. Egyébként az IPÁknál is volt olyan érzésem, hogy kicsit túl hidegek...) Így ezúttal nekem nem lesz "kedvenc söröm". Talán legközelebb.

Ezúttal (illetve részben már az előző feszten is) erősen ale irányban mentem el, egyetlen lágert kóstolam csak. Valószínúleg legközelebb egy kicsit visszatérek majd a lagerekhez, ők is megérdemlik a figyelmet. Ráadásul igazából ezzel az eddig kimaradt "hagyományosabb" kissőrfőzde vonalat is le tudom majd tesztelni, nem csak a "sznob felsőosztályt" ;-)...

Egy-egy korty erejéig ("megkóstolhatom, légyszi?" alapon) sikerült két további sörbe is belekóstolnom. Az első a Stari Vörös volt, ami igen érdekesnek tűnt, valami nagyon fura gyümölcsös ízzel és illattal, ami nekem elsőre rokonszenves volt még a komló teljes hiánya ellenére is, de alkalomadtán ezt én le akarom majd tesztelni valamikor. Talán legközelebb.

A második egykortyos a Pivonál csapolt Jubiler Mild Stout volt, ami viszont egy igen finom "tipikus cseh stoutnak" tűnt. Ez persze így egy marhaság, mert ugye ilyen nincs. Illetve tudok egyről, ez a kedvenceim közé tartozó Primator Stout ami egy ugyanilyen cseh felsőerjesztésű barna és amihez nagyon hasonlított ez is. Ez tehát Promontor nagy bátorsággal két márka alapján felállított "tipikus" cseh stout kategóriája: félreismerhetetlen Guinness-kuzinság, de azért van benne valami csehes is, mondjuk talán a kicsit vastagabb, malátásabb test.

Az árak, az árak, azok magasak, mondták sokan. Hát igen, szerintem is. Ha pl. a tavalyi cseh sörfesztivállal vetem össze, ott 500 forint volt egy korsó és nekem ne mondja senki, hogy a magyar kézműves sörök ennyivel jobbak, mert körberöhögöm. Másfelől, nem tudom, hogy a csehsörfeszt milyen konstrukcióban működik, könnyen lehet, hogy ott van egy promóciós, piacszerző szándék is, az ennek megfelelő szubvencióval. Ezt is figyelembe véve, bizonyos fokig elfogadható, hogy a tőkeszegény magyar főzdék szeretnék az esetleges üzleti kockázatukat is beépíteni az árakba. Amelyek egyébként azért nem rínak ki annyira a budapesti árszínvonalból és láthatólag még ilyen szinten is sikeres a rendezvény.

Ugyanakkor a magam részéről azt hozzátenném, hogy amit elfogadok egy egzotikus főzdefeszten, ahol egy kipróbálás erejéig nem sajnálom a 600-700 forintot egy pohár sörért, azt  hosszútávon nem biztos, hogy megadom, pláne nem, ha egyébként olcsóbban kapok itt-ott nagyon jó cseh söröket vagy éppen hasonló árért már belga, bajor, brit vagy amerikai specialitásokhoz is hozzájutok. Persze ha elérik azt a szintet, akkor igen, de azért legyünk őszinték, a magyar termés eléggé egyenetlen egyelőre...

Apróságok:

• Kár, hogy a Fuller's real ale-jéhez nem fértem hozzá, amikor arra jártam, mindig későbbre igérték. Láhatólag napi egy hordóval jöttek, hát legközelebb tessék többet hozni, plíz!
• Sokan árultak palackban, ami szép és jó. Annak már nem örültem, hogy általában ugyanannyiért, mint a csapoltat, ez az ezeregyszáz éves magyar söralkotmány alapelveivel (palackozva olcsóbb a sör, mint csapolva) ellentétes.
• Ha már palack. Ne tessék csak 1 literes palackban árulni a sört, ez az egyszemélyes sörháztartások számára komoly probléma: fél liter a nyerő! És persze ne tessék 300 forintos palackban se! A visszaváltási igéret szép gesztus, de a fesztnek már vége, most hova vigyem vissza? Ha nincs palackozó gép, akkor tessék egy lecsavarható kupakos műanyag palackba tenni, azt a pár napot abban is kibírja és nem fogom snassznak tartani!
• Lehetne sörrelikviákat árulni! Főzdefesztes póló volt éppen (bár én reménykedem, hogy jövőre még olcsóbb lesz, meg esetleg nem csak ilyen gyászos színben), de miért nem volt sapka? Miért nem voltak korsók, kelyhek, emblémás sörnyitók? Miért nincs eredeti főzdefesztes söralátét pakk egy-egy keksszel az összes megjelent főzdétől?

Szép volt, jó volt, kár, hogy vége, mondanám, De rájövök, hogy tulajdonképp nincs vége, hiszen a hűtőben betárazva vár a Főzdefeszt zsákmány, ami azért pár hétig még emlékeztet majd a június eleji szép napokra...

Főzdefeszt, második nap (és nekem utolsó, vasárnap családi obligációk), újabb gyorsjelentés (itt a tegnapi).

Zip's Pale Ale, nagyon kellemes indítás, sűrű krémes hab, persze vékony és hamar múlik. Ízre kiegyensúlyozott britsörös kompozíció, kis angolos komló itt (friss, gyümölcsös), icipici karamell ott, némi engedménnyel a káeurópai ízlésnek, értsd testesebb és buborékosabb, mint egy átlag angol ale. Az mondjuk érdekelne, hogy ezt vajon a Főzdefeszt tiszteletére főzték vagy megfelel valamelyik sztenderd sörüknek a honlapjukról, ott ugyanis Pale Ale nincs. A leírások alapján az Ambert tippelném, de ez persze látatlanban elég megalapozatlan teória...

Ezután két régi ismerőst kóstoltam újra: a Csobánkai Fekete Bárány összel a kedvencem volt, azóta nem volt hozzá szerencsém, hát most újrakóstoltam. Szintén kedveltem a Kissler (Holló) Barnát tavaly tavasszal és mivel Dombóvár irdatlan messze van (de legalábbis teljesen kiesik szokásos utazási rádiuszomból), ezt se volt azóta alkalmam kóstolni. Érdekes párosítás keveredett, amelyben ugyan a Fekete Bárány valamivel jobbnak bizonyul, de ha azt vesszük, hogy a Kissler egy "unalmas" alsóerjesztésű darab, akkor bizony egyáltalán nem vallott szégyent. A Bárány selymesebb és sokarcúbb volt ezúttal is, de a dombóvári főzet keserű, pörkölt, csokis és ezúttal halványan tényleg a Guinessre emlékeztető állaga és íze jól állta az összehasonlítást.

Bitterfly: Újabb IPA a magyar sörfőzés egén, ezt ezúttal Belgian Style IPAként marketingelik, aminek az az elvi alapja, hogy amerikai komlót, de belga élesztő használnak. Jó, szóval az elméleti alapokat értem, de mit jelent ez a gyakorlatban? Hát először is egy nagyon kellemes illatot, ami tényleg olyan, mint amit belga kolostori nedűknél éreztem, tehát nem annyira a szokásos IPA-citrus, inkább virágos, málnás. És mennyei, szagolgatom a sört, mint egy hülye és vigyorgok. Az ízről viszont már nem tudok megalapozottan nyilatkozni, a markáns keserű ellenére is visszafogottabb volt, mint a szokásos amcsi stílusú ipák, de be kell valljam, negyedik sörként, fáradó ízlelőbimbókkal nem igazán sikerült elkapnom ezt a pillangót. Majd a begyűjtött palack segít ebben.

Részemről ennyi volt a Főzdefeszt 3, majd még megálmodom, melyik volt a kedvenc söröm és megírom legközelebb.

Illetve még egy kis reklám a komlós trüffelnek. Nagyon jó!

Állandóan figyelni kell! Mindig résen kell lenni!

Mert akinek egy pillanatra ellankad a figyelme, az könnyen pórul járhat. Ahogy pl. velem történt a múltkor.

De ez a mai egy heppiendes sztori lesz. (Merthogy résen voltam...)

Elromlott nálunk a biztonsági szelep. Ez egy olyan izé, aminek az a feladata, hogy a melegvíztárolóban ne keletkezhessen tartósan túlnyomás. Ha a nyomás elér egy határértéket, a szelep megnyílik, elfolyik egy kis víz és a nyomás egy idő után normális értékűre csökken. Így nem kell attól tartani, hogy a túlnyomás valami komolyabb bajt okoz, az elfolyt víz pedig általában nem túl jelentős mennyiség, tehát nem fenyeget egy horribilis vízszámla sem.

Kivéve,  ha elromlik a szelep, mert akkor viszont folyamatosan ereszt. Ilyenkor ki kell cserélni a nevezett alkatrészt. (Pató Promontor Páléknál persze erre csak akkor kerül sor, amikor a vízszámla szokatlanul magas értéke már a családfő Smucigságküszöbét is átlépi, de ez egy másik történet...)

Namármost, ez a dolog ittlétünk óta harmadszor romlott el, a legutóbbi csere pedig alig három éve történt, ami szintén kiakasztotta Promontor Smucigságdetektorát:  háromévente kiadni kb. 10 ezer forintot egy biztonsági szelepért, plusz még kb. 5 ezret a szerelésért nem feltétlenül gazdaságos megoldás, ráadásul az említett szelep az valami speciális Frankhonból származó izé, amit beszerezni sem túl könnyű.

Így aztán Promontor alkalmazni kezdte a Magyarországi Lakáskarbantartás Főtételét: akármennyire is nem szakmád, muszáj kitanulnod minden építőipari mesterségeknek legalább az alapjait, különben átvernek. (Ez persze csak leegyszerűsített megfogalmazás, ha a dolog kvantitatív aspektusát is meg akarjuk fogni, akkor valami olyasmi jön ki, hogy a hozzáértés mértékével fordítottan arányos az elszenvedett átverési veszteség mértéke.)

Jelen esetben  pl. az derült ki, hogy a budai hegyvidéken általában túl magas a víznyomás, ami időnek előtte tönkreteszi azt a fránya kifinomult francúz csodatechnikát. Tehát a jelenlegi konstellációból mindenképp hiányzik egy nyomáscsökkentő. További nyomozásom eredményeképp fény derült a tágulási tartály szerepére is, amely abban áll, hogy túlnyomás esetén a víz ne folyhasson el, hanem a fent nevezett tartályba kerüljön át.

Ez viszont komolyabb szerelést igényelt, amire új szerelőt kellett keresnem, mert az eddigi csak szűken vett vízszerelést vállalt.

Igazából ezt a nyomozást már régen meg kellett volna tennem.

Amikor először elromlott a szelep, még zöldfülű bentlakók voltunk: ha jól emlékszem, a második évben történt az eset. Mivel a ház ekkor kb. 8 éves volt, feltételeztem, hogy a szelep is ennyi évnyi használat után romlott el. Ez se túl hosszú idő, de addigra már volt némi ismeretem a melegvíz-fűtésrendszer minőségi problémáiról, illetve ennek kapcsán két szervízelésen is túl voltam, így rezignáltan fogadtam az újabb csapást.

Egy Safötő (Chaffoteaux et Maury) márkájú gázkazán+melegvíztároló kombót sikerült anno beépíteni a lakásba  (Száradjon le a keze annak az OTP Ingatlanos építtetőnek, aki kiválasztotta azt az ócskavasat. Franciáktól csak bort, mondatja velem az eddigi élettapasztalat, na jó, jöhet a konyak és a sajt is...) Namármost, a Safötő szervíz persze a biztonsági szelep cseréjét nem vállalta, lévén az nem gáz, hanem vízszerelés, az nem az ő asztaluk. Persze szívesen kihozzák a csak náluk beszerezhető speciális biztonsági szelepet, természetesen a szokásos kiszállási díj fejében. Ha ezt sokallnám, befáradhatok a telephelyükre és megvehetem ott a csodaszelepet.

Befáradtam, megvettem, aztán kihívtam a bejáratott vízszerelőmet és ezzel elintézettnek véltem a dolgot.

El is volt, kb. három évre. Amikor megint elromlott a szelep, éppen valami egyéb sűrű elfoglaltságom volt, emiatt a könnyebb ellenállás irányába mentem. Megint kifáradtam a szervíz telephelyére és megint a vízszerelővel szereltettem fel a szelepet.

 A mostani tönkremenetel uán viszont - bár jobb dolgom most is lett volna - már nem odázhattam el az alaposabb utánajárást.

Nosza, nézzük a Zújbudai Kisokost, az tele van mindenféle szerelővel.

Így is volt. Mondjuk az érdekes volt, hogy a fűtésszerelőknél lényegében ugyanazokat találtam, mint a vízszerelőknél meg a bojlerszerelőknél, dehát ha a kiadót nem zavarta felesleges nyomdaköltség, hát legyen.

Nézzük az első jelöltet, Mester Gerzson, 1234 éve a lakosság szolgálatában. Azonnal, rögtön, magas színvonalon, reális áron, hívjuk bizalommal. Hívom bizalommal, vázolom a helyzetet, mondja érti. Ha csak a biztonsági szelepet akarom cserélni, akkor az kb. 40 ezerből kijön, de a tágulási tartály tényleg jobb megoldás. Igaz, az már komolyabb szerelés, meg drága cucc, az mindennel együtt olyan 120-150 ezer forint lesz. Kicsit hüledezek magamban, hangosan csak annyit mondok, hogy nem gondoltam volna, hogy ekkora összegről van szó, ezt meg kell beszélnem az Asszonnyal.

Emlékeztetőül, az eddigi cserék 15 ezerbe fájtak, ehhez képest egy 25 ezer extra költség egy nyomáscsökkentőre elég húzósnak tűnik. A gugli szerint ugyan a nyomáscsökkentők árai eléggé szórnak, de azért ott is gyanús, hogy egy lakásba talán az olcsóbbak (~5 ezer Ft) is megteszik. A 80-110 ezer pedig kifejezetten sokkoló a tartályos opcióra,  Különösen, ha figyelembe veszem, hogy egy gyorskeresés bőven 10 ezer alatti árakat hoz tágulási tartályra. 

Második hívás, Aranykezű Eduárd, okleves vízgázfűtés- és léggömbszerelő, kerületi lakosoknak kedvezmény, díjmentes kiszállás, megbízható, családi vállalkozás. Vázolom a helyzetet, mondja érti. A tágulási tartályt ajánlja, az a jó megoldás. Igaz, az egy komoly szerelés, az mindennel együtt minimum 120 ezer forint lesz. Ha nem kérek számlát. Hm.

Gyorsan kiszámolom, hogy ha háromévente kicserélem a jelenlegi szelepet 15 ezer forintért, akkor a 120 ezer forintos szerelés 24 év után hozza be az árát. Nehezen hiszem, hogy a modern XXI. századi gyártástechnológia ilyen hosszú élettartamú termékeket gyártana. (Képes lenne rá nyílván, csak gondosan vigyáznak arra a gyártók, hogy ez ne nagyon forduljon elő...). Szóval ha ezek tisztességes árajánlatok lennének, akkor teljesen egyértelmű lenne, hogy maradok a hároméves cseréknél.

Persze tuti, hogy ezek nem tisztességes árak, hülyének vagyok nézve, gondolom magamban. Na jó, de lesz olyan májsztró, aki nem fog hülyének nézni?

Ekkor eszembe ötlik Jácint klasszikus Majesztrós cikksorozata és annak kultikus szereplője, Rezső, A Megmentő.

Némi utánjárás után megy a telefon Rezsőnek, vázolom a helyzetet, mondja érti. Illetve nem mondja, hanem kérdez még ezt-azt, meg mondja, hogy így látatlanban csak irányárat tud mondani, de legszívesebben kijönne megnézni és akkor meg tudjuk beszélni a részleteket. Jó, de mennyi az irányár. Hát, szerinte ha nem akarok tágulási tartályt, akkor 20 ezer körül lesz, ha akarok akkor 25-30. OK, mondom, akkor jöjjön.

Másnap estefelé jön, kb. negyedórát tárgyalunk, először is lebeszél a frank csodaszelepről, mondván drága és semmivel se jobb, mint egy olcsóbb darab. Nyomáscsökkentő mindenképp kell és ő még ajánlana egy külön kis csapot, ami arra jó, hogy elzárjam ezt az ágat, ha netán megadná magát a biztonsági szelep, ami ugyan tovább fog tartani, mint a jelenlegi konstrukcióban, de azért meg fog egyszer történni. A tágulási tartályról hosszasan tárgyalunk, az mindennel együtt kb. egy plusz tízes lenne, de szerinte nem ér az annyit, mert ha jó a biztonsági szelep, akkor jelentéktelen mennyiségű víz folyik csak el. Maradunk tehát az általa javasolt opcióban, ami összesen 20 ezer lesz, meg még hozzácsapok egy cirkótiszítást 5 ezerért (kedvezményesen).

Megbeszéljük, hogy két nappal később nálam kezd reggel. Ez így is történik: Rezső és segédje a megadott idősávnak nagyjából a közepén megérkezik. A munkával kicsit több, mint egy óra alatt végeznek, ránézésre minden megvan, új csap, új nyomáscsökkentő, új szelep, meg persze mindenféle szerelvények (könyök, T, közdarab). És csend, nincs az az idegesítő csöpögés végre.

Összességében Rezsővel meg vagyok elégedve, nem mutatta jelét az elmajesztrósódásnak. Nem nyafogott, értelmesen felvázolta az opciókat, jelezte, ha szerinte valamire felesleges lenne a pénzt kiadni. Pontosan jött, tisztán dolgozott, elfogadható áron. Persze a végső bizonyíték az általa felszerelt konfiguráció tartóssága lesz, de a magam részéről ezúttal optimista vagyok.

Aki meg a Zújbudai Kisokosból hívna majesztrót, az legyen óvatos.

Gyorsposzt a Főzdefesztről.

Először ebédszünetben, háromnegyed egy táján ugrok ki, ekkor még csak terepfelmérés illetve palackozott sörök beszerzése céljából.

A portya sikeresnek mondható, a zsákmány egy-egy Barcagi Duplabak, Olaszházi Brutál, Palóc Barna és Bitterfly palack. A barcagi Duplabaknál kicsit sokallom a 900 forintos árat, illetve leginkább az nem tetszik, hogy ez azért annyi, mert a csatos üvegért 300 forintot kérnek, ráadásul, amikor rákérdezek, hogy visszaváltják-e, a válasz nemleges. Hm, hát jó, megadom magam, ilyenkor ne smucigoskodjunk, de azért kiváncsi vagyok, lesz-e másfélszer jobb ez a duplabak a másik három 600 forintos sörnél. Majd meglátjuk.

Amúgy a kezdés elég magyaros, hivatalosan 12-től Főzdefeszt van, ehhez képest a csapoknak legalább a harmada egykor még nem üzemel, van ahol még személyzet sincs. Nagyon nem bánom, legfeljebb a Fuller's standról hiányolok Black Cab Stout palackokat. (Ezeket szerencsére délután pótolom...)

Másodjára munka után ugrok ki egy órácskára, ekkor három pohárnyi kóstolásra volt csak időm, így jöjjön a három kiválasztott rövid értékelése:

D.S.O.T.G., azaz Dark Side Of The Grabanc: szép, vékony, de sűrű, barna hab, sűrű fekete test, nagyon igéretes. Illatot nem nagyon érzek, de az első korty markáns, a Grabancból ismerős keserűséggel indít. Majd azzal folytatja és azzal is fejezi be. Száraz sör, csokoládés, pörköltes ízek bújnak még elő a komló mögül, de szerintem a világos tesó sokoldalúbb, kiismerhetetlenebb és persze sokkal gyümölcsösebb. De azért soha rosszabb indítást.

Barnára világosat, szól Promonor Sörkóstolási Krédója, legyen a Csobánkai Betyár a következő kiválasztott.

Ez viszont nagyon nem jön be. Pedig szép, vékony de sűrű, krémes habbal indít, aminek a kicsit savanykás íze is még egész jó. A sör maga viszont nem ízlik, markánsan savanyú, na jó, 90% savanykásság mellett akad némi kis keserúség meg egy kis gyümölcsösség, mondjuk egres, mert az is savanyú. Valahogy olyan az egész, mint ifjúkorom háziborai, amikben szintén a savanyúság uralkodott, elnyomva bármilyen más, borra jellemző ízt vagy éppen aromát. Ismerve a csobánkaiak barnasöreit, nem gondolom, hogy nem tudnának világos söröket főzni, ez nyilván egy koncepció. Végülis Oxfordban is belefutottam pár különös "real ale" alkotásba, a sör sokféle, hát ez is egy féleség. De nekem akkor sem ízlett.

Na jó, mit igyunk utoljára?

Legyen a mókásnevű Papap O'hara nevű stout. Ami egyben azt is alátámasztja, hogy a házi sörfőzés azért izgalmas, mert a sörök fejlődnek. Erre, amit iszom, pl. egy szó sem igaz abból, amit a fentebb belinkelt poszt mond, ez már egy másik sör. Az illata pl. kifejezetten izgalmas, gyümölcsös, vaníliás is talán, belga söröknél éreztem hasonlót. Kinézetre pont ugyanolyan vonzó, krémes habú fekete stout, mint a Dark Grabanc volt, viszont az a keserű csoki volt, ez meg az édes gyümülcs. Persze előbukkan itt-ott némi selymes csoki, de ez akkor is inkább egy üde, gyümölcsös (málna, talán) stout. Ugyan elvileg az én ízlésemnek túl édes, de az illata és az üdesége kárpótol.

Jó kis itóka ez zárásnak! Folyt. köv. holnap.

Jövő héten most már tényleg lesz egy komolyabb poszt, de addig is bemutatom Egonkát, a légtornászt, aki a minap a konyhánkban tett nemhivatalos látogatást.

Békésen megtárgyaltuk a konyhai állapotokat, tekintettel Egonka migrációs igényeire. Remélhetőleg a felajánlott letelepedési körzet megfelelt neki. Mindenesetre azóta nem találkoztunk...

Íme egy könnyű kis májusi rejtvény:

Mit jelentenek az alábbi számsorok?

38, 95, 167

Illetve

1, 2, 3, 4(2), 6, 7, 11, 13, 14(4), 15, 17, 19, 23, 24, 26, 29, 31, 32, 33, 34, 40, 47, 51, 52, 53(2), 54,55, 56, 57, 58, 59, 61, 62(2), 65(2), 66, 67, 70, 71, 72(3), 77, 87, 90, 91(3), 92(2), 94, 96, 98, 99(2), 102(2), 103, 104, 108(2), 109, 110, 112, 114, 124, 127, 130(2), 133, 138, 141, 147, 152, 154, 156, 159, 171, 174, 178, 180(2), 182, 191, 192, 193, 195, 197

Extrafeladat: a fenti számsor előállításának költségét is ki lehet számolni!